Aki templomot épített a szeméttelep helyén – karácsonyi portré Iványi Gáborról

Akár teljesen betilthatják az Airbnb-t Terézvárosban, ha a szeptember első két hetében tartott konzultáción így dönt az ott élők  többsége. Budapesten hivatalosan 14 ezer olyan lakás van, amit rövid távon, főként turistáknak adnak ki, igaz, ez a szám jóval nagyobb is lehet. A terézvárosi önkormányzat májusban hirdetések alapján tartott ellenőrzést, és a szálláshelyek feléről kiderült, illegálisan működik. Vagyis a tulajdonosok nem fizették be a szobánként 38.400 Ft-os adót, valamint a 4 százalék idegenforgalmi adót és a 4 százalék turizmusfejlesztési hozzájárulást. Az Airbnb nem sokat segít abban, hogy ez a terület fehéredjen, mert nem adnak ki adatokat az őket megkereső önkormányzatoknak. Terézvárosnak így is jelentős, évi 700 milliós bevételt jelent ez a szektor.

Budapesten már 270 ezer forint az átlagos albérleti díj, ami 2022-ben Berlinben is 30 százalékkal nőtt. Lisszabonban azután döntöttek a teljes tiltás mellett, hogy egyetlen év alatt 37 százalékkal drágultak az albérletek. Csakhogy az Airbnb-nek számos előnye is van. Növelheti a lakások értékét, és nemcsak családoknak nyújt jövedelmet, de lassan egész komoly alkalmazotti rétegnek is munkát ad ez a terület. A hasznot ugyanakkor gyakran olyan vállalkozók fölözik le, akik rengeteg lakást felvásároltak. A terézvárosi szavazásról, az érvekről és ellenérvekről Soproni Tamás polgármesterrel beszélgettünk.

– Miért van szükség arra, hogy konzultáció döntsön az Airbnb kérdésében?

– A rövid távú szálláshelyek nagyjából 10 éve kezdtek el olyan ütemben terjedni, amit a jogszabályok sokáig nem követtek. Korábban ilyen nem volt, hogy nap mint nap fordultak meg vendégek egy társasházban, ahol egyébként lakóközösségek éltek. Viszont a 2010-es évek elejétől fokozatosan egyre több helyen jelent meg. Ráadásul

2020-ban az Országgyűlés hozott egy törvényt, amelyben lehetőséget adott az önkormányzatoknak arra, hogy meghatározzák, hány napra lehet kiadni a rövid távú szálláshelyeket, lakásokat rövid távra, 0-tól 365 napig. Ezt követően Terézvárosban megpróbáltunk egy olyan rendeletet alkotni, amely a renitens, problémás Airbnb-ket szűrte volna, azokat, melyekre sok panasz érkezett. Ezek kiadását korlátoztuk volna akár 0 napra, de a kormányhivatal felszólított minket, hogy semmisítsük meg a rendeletünket, mert azt mondta, hogy a törvény erre nem ad felhatalmazást. A probléma viszont nem oldódott meg, sőt egyre komolyabb, hiszen

és a VIII., IX., és II. kerületekben is egyre elterjedtebb ez a jelenség. Mi a lakóknak a kampány során azt ígértük, hogy ha megválasztanak minket, akkor kiírunk egy szavazást az Airbnb korlátozásáról. Most tehát megtesszük. Fontosnak tartom, hogy az önkormányzat kommunikációja kiegyensúlyozott legyen a témában. Kiküldünk egy tájékoztató füzetet is a lakóknak, amelyben a pro és kontra érvek is benne vannak, hiszen tudjuk, hogy vannak előnyei is az Airbnb-nek. Erre épült kifejezetten egy szektor. Házigazdák, takarítók élnek meg ebből, van, hogy családok. Továbbá az önkormányzatnak is 700 millió forintos adóbevétele van belőle. Ez nem elhanyagolható összeg, mégis azt gondoljuk, hogy ebben a terézvárosiak közösségének bölcsességére szeretnénk hagyatkozni.

– Ha jól értem, nem lehet egyedileg szabályozni, azaz kiszűrni a „renitens” Airbnb-tulajdonosokat, hanem kizárólag egységes szabályozást hozhatnak?

– Igen. A törvény nem ad felhatalmazást, hogy mi ezt a jogunkat tovább delegáljuk a társasházak felé. De ha ezt így is tennénk, akkor is lenne olyan eset, ahol ez kivitelezhetetlen lenne, hiszen az Oktogonon van olyan ház, ahol már csak egyetlenegy lakásban van valódi lakó, az ő szavazata a vállalkozók túlsúlyával szemben nem számítana.

– Egy kéthetes online, illetve személyes szavazás lesz. Hogyan lehet megakadályozni azt, hogy valaki illetéktelenül szavazzon vagy több szavazatot adjon le?

– A lakcímkártya és a személyi igazolvány ellenőrzésével. A szavazópolgár, ha online kíván szavazni, akkor azt fotón kell beküldenie a hivatali dolgozónak, aki ezt ellenőrzi, és utána kapja csak meg a szavazólinket. Ez a szavazólink egyedi, de nem azonosítható be, tehát nincs a személyi igazolványhoz vagy a lakcímkártyához kötve. Azaz a szavazat nem követhető vissza, de az okmányokból generálódik a kód. Így aztán többször szavazni sem lehet.

– Nem lett volna egyszerűbb egy népszavazás?

– Gondolkodtunk rajra, de a népszavazásnál az a baj, hogy egy napon van, személyes jelenlétet igényel, és rendkívül drága. Több tízmillió forint lett volna a lebonyolítása. Ez a konzultáció ugyan jog szerint nem köti a képviselőtestületet, mi mégis azt gondoljuk, hogy politikailag mindenképp kötni fogja. Ha nem lenne meg a népszavazáson az 50 százalék, az sem kötné a testületet. A VII. kerületben volt például pár éve helyi népszavazás, ahol 10 százalék körüli eredmény volt talán. Mi azt szeretnénk, hogy minél többen vegyenek részt ebben. Ezért lesz online is, és ezért lehet személyesen is szavazni, és ezért tart majd két héten keresztül.

– Hogyan juttatják el az információt minél több polgárhoz?

– Hála Istennek, én úgy látom, és az önnel folytatott beszélgetésem is ezt támasztja alá, hogy a sajtó munkatársai érdeklődnek a téma iránt. Ettől függetlenül közvetlenül is felvesszük a lakókkal a kapcsolatot. Minden postaládába bedobunk egy tájékoztató füzetet, amelybe pro és kontra érveket is belefoglalunk. A Terézváros Magazinban több lapszámban is kifejezetten foglalkozunk ezzel, és felkértünk érdekvédelmi csoportokat, hogy fogalmazzák meg a saját álláspontjukat a kérdésben. Emellett lesz online hirdetésünk, szavazásra buzdítás a Youtube-on, Facebookon, Instagramon. Ezeken a csatornákon is menni fog a hirdetésünk. Továbbá rendezünk egy konferenciát, amelyre elhívjuk a lobbistákat, érdekvédelmi csoportokat, szakembereket. Ezt szeptember első hetében tartjuk, és erre is minden terézvárosit elhívunk.

Könnyű azt mondani ugyanis, hogy persze, tiltsuk be például. De ha hozzátesszük, hogy ebből 700 millió forintos adóbevétele van az önkormányzatnak, sokan lehet, hogy meggondolják magukat. Ugyanakkor, ha hozzátesszük azt, hogy lakhatási válság van, az elmúlt 20 évben Budapesten csak jelentős hitelfelvétellel lehet, sőt a belvárosban jelentős hitelfelvétellel sem lehet lakáshoz jutni, és erre hatása van az Airbnb-nek, akkor lehet, hogy megint meggondolja magát az illető. Tehát mi egy valódi társadalmi vitát szeretnénk.

– A népszavazásoknál előírás, hogy adott kérdést egy bizonyos időn belül nem lehet újra napirendre tűzni.

– Szerintem ebben az esetben sem lehet ezt kinyitni újra, legalább két-három évig. Viszont azt is gondolom, hogy például ha a betiltás mellett szavaznak, akkor azért meg kell vizsgálni ennek a hatásait. Az is lehet, hogy öt év múlva újra meg kell gondolni.

– 16 évnél, tehát nem a 18-nál húzták meg a szavazási jogosultság korhatárát. Miért így döntöttek?

– Ennek nagyon egyszerű az oka, nem önkényes. KRESZ vizsgát már lehet tenni 16 évesen. Aki 16 éves, már munkaképes, dolgozhat, hiszen már nem iskolakötelezett. Minél korábban kezdenek el gondolkodni az emberek a közpolitikai kérdésekről, annál jobb. Nem hiszem egyébként, hogy rengeteg 16 éves fog a szavazóurnákhoz járulni, de

Beszélgessenek otthon a vacsoránál a szülőkkel, beszélgessenek az iskolában erről, és juttassák kifejezésre egy vokssal a saját álláspontjukat.

Vészharangot kongat Prof. Dr. Kaáli Nagy Géza. Az 1992-ben megalapított és 2019-es államosításáig országos hálózattá növekedett, asszisztált reprodukcióval („lombikbébi beültetéssel”) foglalkozó Kaáli Intézet alapítója és egykori tulajdonosa nemrég nyílt levélben fordult Rétvári Bencéhez. Levelében a professzor azt írja, sajnálja, hogy az államtitkár korábbi levelét válaszra sem méltatta. Mindezek ellenére, a KSH legutóbbi lesújtó születési adatsora láttán a professzor ismét leírta aggodalmait, melyek az államosított és elvileg mindenki számára hozzáférhetővé tett meddőségi centrumok teljesítménye láttán fogták el.

Azt írja:

Kaáli professzor hosszasan idézi a kétségbeesett bejegyzéseket. Van, aki hosszasan és hiábavalóan hívta az intézetet; a recepciós nem vette fel, a vonal állandóan foglaltat jelzett. Mások az elképesztően hosszú várólistára panaszkodnak. A munkatársak udvariatlanságára is sokan panaszkodnak. Egy páciens ezt írta:

Más leírja, hogy reggel 8-kor kellett volna telefonálnia időpontért, ám akkor azt mondták, nincs bent az orvos. Azután csak azon a napon 168-szor telefonált.

A professzor csalódottan zárja levelét:

A kiakalult helyzetről Kaáli professzorral beszélgettünk.

– Mi késztette önt arra, hogy ezt a levelet megírja?

– Rétvári Bence az egyik szószólója volt annak, hogy Magyarországon meddőségi centrumoknak ne lehessen külföldi tulajdonosa. Miután hazaköltöztem, azt mondta, hogy magyar sem lehet, és így államosították az általam alapított és vezetett intézeteket. Ezzel még nem is lenne baj, emiatt nem szoktam leveleket írni, de akkor olyan ígéretet tettek az illetékesek, hogy korlátlanul fogják finanszírozni a meddőségi kezeléseket. És ezt tulajdonképpen meg is tették. Itt van a gubanc:

Miközben a születések száma a KSH szerint történelmi mélypontra zuhant.

– Mi lehet ennek az oka?

– Egyszerűen nem növelték a kapacitást, nem vettek fel több orvost, a megnövekedett igényeket pedig az intézetek nem képesek ellátni. Hiába költenek ötször-hatszor annyi pénzt, vagy még többet is a kezelésekre, ennek arányában nem születik több gyermek. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy hol van a pénz? És főleg, hol vannak a gyerekek?

– Amíg nem volt államosítva az intézet, mekkora problémát jelentett az addig létező finanszírozási korlát?

– 2017-ben írtam egy levelet Orbán Viktornak, akkor megírtam, hogy ha eltörlik a lombikprogram finanszírozási korlátait, akkor 2000 helyett 3500 gyermek fog születni. Az akkori OEP csinált egy felmérést, ezek az OEP számai voltak. Tehát teljes finanszírozás mellett 2000 helyett 3500 gyermek.

– Tehát az államosítás előtt fizetni kellett a kezelésekért mindenkinek?

– Nem. Aki finanszírozott volt, annak ingyenes volt, aki pedig nem, annak ki kellett fizetni a teljes összeget.

– És mi alapján dőlt el, hogy kinek finanszírozott a kezelés és kinek nem?

– Az érkezési sorrend számított csak.

– Nem vették figyelembe a vagyoni vagy a jövedelmi helyzetet?

– Nem.

– Amikor államosították az intézetet, ugyanaz maradt a személyzet?

– Igen. Én mindenemet eladtam. Ingatlant, műszereket, mindent átvettek. Ugyanaz a szakembergárda maradt. És ugyanazt csinálják.

Erre korábban már volt is példa. De az állam nem eszközölt olyan kapacitás-bővítéseket, amire a megnövekedett betegforgalom miatt szükség lett volna.

– Ön szerint mi ennek az oka?

– Nem szakemberek végzik az intézet működtetését, hanem állami bürokraták. Mondok egy példát: az állami tulajdonú gazdasági társaságban közbeszerzéssel fejlesztenek, és minden más beszerzést is igy bonyolítanak. Ez önmagában megsokszorozza a kiadásokat , amiket teljes finanszírozás mellett csak közpénzből lehet fedezni.

Novák Katalin kijelentette az államosítás napján, 2019. december 19-én egy sajtótájékoztatón, hogy az emberi élet nem üzlet. Ha az emberi élet nem üzlet, akkor vajon kik gazdagodnak meg ezeken a túlárazott közbeszerzéseken? Vagy honnan van a kezeléseket végző kft-nek közel egymilliárd forintos profitja?

– És ezzel az 1 milliárd forinttal mit csináltak? Visszaforgatták fejlesztésbe?

– Nem tudni semmit. Egyet tudok: az orvosok nem látnak fejlesztést. Pedig nagyon rájuk férne. Fokozatosan maradunk le Európától szakmai színvonal tekintetében.

– Miért pont most érezte úgy, hogy levelet kell írnia?

– Eltelt öt év az államosítás óta, és véleményen szerint ekkora ráfordítás mellett sokkal több gyermeknek kellett volna születni lombikbébi kezelések eredményeként.

– Olvasom a kommenteket, amiket a levelében is idézett, például hogy csak hétfőnként van időpontosztás. Korábban, az ön vezetése alatt volt várólista?

– Nem.

– Ha valaki odament, akkor azonnal tudták őt fogadni?

– Ahogy mondtam, korábban pénzért azonnal, mert kapacitás volt, az OEP által finanszírozott páciensekből pedig annyit tudtunk egy évben fogadni, amennyit akkor az állam megfinanszírozott. De nekik sem az ellátásra kellett várni, hanem a finanszírozásra.

– Azt is írják, hogy gorombák a recepciósok. Ha ugyanazzal az állománnyal működik az intézet, mint az ön idejében...

– Ismeri azt a kifejezést, hogy monopólium? Monopolhelyzetben nincs versenyhelyzet és annak élvezői gyakorlatilag azt csinálnak amit akarnak.. A kiszolgáltatott betegnek pedig nincs választása. Illetve van, elmehet külföldre, és sokan el is mennek.

– Ön milyen megoldást javasolna?

– Orbán Viktor nem olyan régen, néhány hete azt mondta a Kossuth Rádióban a repülőtér kapcsán, hogy az a jó, ha az állam nem gazdálkodik, ha meg is van a tulajdon, akkor bevon olyan profikat, akik értenek a dologhoz. Szó szerint ezt mondta: „Ne állami bürokraták, meg innen-onnan összeszedett menedzserek működtessenek egy hatalmas vagyont, hanem valaki olyan, aki a világ legjobbjai közé tartozik”. Nekem az az érzésem, hogy a kormánynak nagyon fontos, hogy népszerű döntéseket hozzon, legyen az rezsi vagy bármi más. Az, hogy korlátlan finanszírozást kaptak a meddőségi központok, az egy pozitívum. De hogy nincs eredménye a többletforrásnak a kapacitásbővítésben, csak a közpénz folyik el, az viszont egyáltalán nem pozitívum.

– Azt is írja, hogy korábban is írt egy levelet, és arra nem kapott választ. Miért gondolja, hogy erre a levélre most valamilyen reakció érkezik a kormányzat részéről?

– Az attól függ véleményem szerint, hogy mekkora a visszhangja a mostani levelemnek. Mára már köztudott, hogy ez a terület nincs teljesen rendben. Az, hogy ezt hogyan lehetne orvosolni, abban eltérő vélemények vannak. De az biztos, hogy valamit tenni kell.

Az illetékeseknek radikális lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megszülessen minden vágyott gyermek.

– Milyen lépéseket?

– Véleményem szerint az Országos Kórházi Főigazgatóság és a Humánreprodukciós Intézet állami bürokratái alkalmatlanok ennek a speciális és komplex meddőségi gigacentrumnak a nemzetközi szinten történő működtetésére. Ezt a feladatot olyanokra kellene bízni, akik értenek hozzá, és a világ legjobbjai közé tartoznak. Nagy segítség lenne egy határozott, hozzáértő kormánybiztos kinevezése. Nem tartom helyesnek azt a döntést sem, hogy az államosított magánintézeteket két közkórházi meddőségi centrummal olvasztottak össze egy gazdasági társaságba. Az egyes telephelyek vezetőinek kulcsfontosságú szerepet kellene szánni a telephelyek működtetésében. Be kellene vonni az őket és a betegeket is érintő döntéshozás folyamatába.

Tapasztalatból tudom, és azt államosítás is azt igazolja, hogy az egykori magánintézetek tulajdonosai a maguk idejében jobban, gazdaságosabban, és főleg eredményesebben működtették intézeteiket. Az elmúlt öt évben súlyos tízmilliárdokat költött az állam a meddőségi kezelésekre, de gyakorlatilag nem születik több gyermek, mint a mi időnkben.

– Ha úgy döntenének, hogy visszaadják az intézeteket az eredeti tulajdonosoknak, akkor mi lenne?

– Akkor nyilván ugyanennyi pénzből mi ezt sokkal jobban működtetnénk.

– Mi lehet ennek az akadálya?

– Ön is tudja, hogy mi az akadálya, így tehát ezt egy illuzórikus kérdésnek tartom.

Egyezzünk meg abban, hogy mi ezt korábban másként és jobban csináltuk. Véleményen szerint tulajdonosi szemlélet nélkül nem fog annyi gyermek születni, mint amennyi elvárható lenne. Ezt kellene a döntéshozóknak újragondolni.

Mindössze 6040 gyerek született júniusban Magyarországon, ami történelmi mélypontnak számít. Történt ez annak ellenére, hogy a kormány büszkesége a családok támogatása. Az ellentmondásról a 24.hu Tóth G. Csaba demográfus-közgazdászt, a HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézet munkatársát kérdezte.

– mondta Tóth. Szerinte ezek a fő okok az idei alacsony számok mögött:

• egyre kevesebb a szülőképes korú nők száma, ráadásul a termékenységi arányszám is bezuhant, most 1,36-on áll;

• a 2019-ben bevezetett kormányzati intézkedések miatt sokan hamarabb vállaltak gyereket, ennek utólagos következménye is lehet a mostani bezuhanás;

• gazdasági válságok idején általában is kevesebb gyerek születik.

Tóth szerint „nincs csodaszer” a visszaesés megállítására. Nem tartja reálisnak Orbán Viktor 2030-as jóslatát arról, hogy a jelenlegi 1,36 helyett 2,1 lesz a magyar nőkre vetített termékenységi arányszám.

A lap felidézi, nemrég egy másik demográfus, Kapitány Balázs számolta ki, hogy az Orbán-kormányok 4500 milliárdnál is többet költöttek családtámogatásra. Kapitány szerint ráadásul a támogatásokkal jórészt csak az eleve tehetősebb családok tudtak élni, így ami növelte a társadalmi különbségeket. Tóth G. Csaba erről azt mondta, szerinte „más kérdés”, hogy kiket céloz egy támogatás, vagy hogy a társadalom melyik rétegeiben szeretne több születést elérni. Úgy látja, inkább az az orbáni családpolitika hibája, hogy nem tisztázott, hogy a családok anyagi helyzetén vagy a termékenységen akar valójában javítani.

– fogalmazott Tóth. A demográfus emellett arról is beszélt, hogy szerinte érdemes a népesedési kérdést sokkal messzebbről is nézni ahhoz, hogy tisztán lehessen látni: