Charles De Gaulle híres vacsorái a Kennedy házaspárral és a német elnökkel
A tábornok, az Ötödik Köztársaság alapítója, aki kétszer mentette meg Franciaországot (először a II. világháborúban a náci megszállóktól, másodszor az algériai háború okozta belső káosztól), híres volt szigoráról az étkezést illetően is. A magántermészetű ebédek, vacsorák soha nem haladhatták meg a 40 percet, a hivatalos vacsorákra pedig mindössze egy órát szánt és azoknak pontosan 20.15 perckor kellett kezdődniük, még akkor is, ha a vendég, vagy a meghívó államfő, netán uralkodó volt.
1963. június 23-án a Párizsba látogató II. Hasszán marokkói király hívta vacsorára a francia elnöki párt a külügyminisztérium szállodájába. A király azonban késett, pedig már az aperitíveket is felszolgálták. A felpaprikázott De Gaulle a legenda szerint azt az üzenetet küldte az állítólag még mindig öltözködő, piperkőc uralkodónak, hogy ha nem érkezik meg 10 percen, maximum negyedórán belül, elkezdik nélküle a vacsorát.
Ez a történet is bekerült abba a kiállításba, amelyet Colombey-Les-Deux-Églises-ben, amelyet a néhai elnök emlékházban nyitottak meg. A „De Gaulle tábornok asztalánál” című tárlat (érdekes módon a franciák a mai napig is „général”-ként és nem „président”-ként emlegetik…) egy évtizedet ölel fel, 1959-től egészen 1969-es lemondásáig, A hatalmas menükollekciót magánszemély, Jean Maurice Sacré gyűjtötte össze 25 év alatt. E szenvedély akkor ébredt fel benne, amikor egy régiségboltban megtalálta azt a menükártyát, amelyen Émile Loubet francia elnök XIII. Alfonz spanyol király tiszteletére 1905-ben adott vacsorájának ételsora volt olvasható. Sacré azóta több mint kétezer ilyen kártyával növelte gyűjteményét.
„A menü nélkülözhetetlen néma tanúja minden diplomáciai találkoznak, önmagában tartalmazza azt a gazdagságot, amely lehetővé teszi, hogy Franciaország e téren is helyet kapjon az UNESCO szellemi örökségében” – mondta a gyűjtő.
E lapok sokszor már elfelejtett történeteket idéznek fel. Például azét a híres, 1961. június 1-i versailles-i vacsoráét, amelyet De Gaulle adott az amerikai elnöki pár, John és Jackie Kennedy tiszteletére. Kennedyéket annyira elbűvölte e fogadás, hogy hazatérve arra biztatták az amerikai mecénásokat: nyújtsanak anyagi támogatást a versailles-i kastély restaurálásához. 1961. június 22-én Heinrich Lübkét, az NSZK elnökét fogadták a fontainebleau-i kastélyban. Ez volt az első német államfői látogatás Franciaországban a II. világháború óta. Bár a találkozó jelentős diplomáciai súllyal bírt, az étrend itt is könnyű volt, mint általában a tábornokéknél. De Gaulle vacsoráin ritkán szolgáltak fel öt fogásnál többet. Különösen kedvelték a szárnyasokat, a halak közül a naphalat, és az édességek közül a fagylalttal készülteket, a Pêche-Melbát, a szamócás parfét, a fagylalttal töltött ananászt… Nem volt előétel, sem pedig digesztiv ital. A vacsorák tükrözték az Élysée-palota lakójának személyiségét, aszkézisre való hajlamát. Ismert viszont, hogy az elnök családi környezetben előnyben részesítette a polgári konyhát, azokat az ételeket, „amelyeknél látja az ember, hogy mit eszik” – szokta mondani. Kedvencei közé tartozott a borjúragu, a marha daube (egyfajta francia pörkölt), a grillezett malacfül, a sült csirke. Különös tisztelet övezte „Yvonne néni nyúlpástétomját”, azaz feleségének specialitását, amelyet ma is ajánlanak Colombey-Les-Des-Églises-ben a Tábornok asztala (Table du Général) nevű étteremben. Ugyanitt fogyaszthatunk egy „elnöki menüt” igazán baráti áron, alig 25 euróért, amely szarvasgombás omlettből, kacsasültből és Cardinale körtéből áll. Ez utóbbi zárta az 1963. október 17-én az iráni sahnak és feleségének adott vacsorát.

Családi házukban, a La Boisserie-ben, De Gaulle irodájának ablakából rálátott egy szőlőskertre, amelynek gazdáját, Michel Drappiert, az a megtiszteltetés érte, hogy a tábornok, szárnysegédjével, Gaston de Bonneval ezredessel megkóstolta egyik borát, egy extradry cuvée-t és annyira megkedvelte, hogy ettől kezdve ezt itta otthon a desszert után. Drappier 1990. június 18-án, De Gaulle londoni felhívásának 50. évfordulóján mutatta be Charles de Gaulle Cuvée-jét, amely 80% pinot noirt és 20% chardonnay-t tartalmaz. Ebből a Drappier-cég ma is évi 3-4000 palackot gyárt, a nemes márkanévhez méltóan ára 35 euró…
