Borotváltasd magad színésszel!
Különleges üzletet fedezhetnek fel azok, akik nyitott szemmel sétálnak mostanában a Kossuth Lajos utcában, a Puskin mozi mellett. Régi típusú szalon, amolyan a múltba visszarepítő, ahol borotválásra lehet jelentkezni. Ez ugyanis egy borbély szalon, ahol minden tökéletesen a múltra emlékeztet.
De ha benézünk az ablakon, mégis sejteni lehet, hogy nem egy letűnt kor szakmai visszatéréséről van szó: egymás után sorba rendezett székek, mini nézőteret formálnak. Nem, nem tévedés, valóban nézőteret: a szalon ugyanis a Katona József Színház, a Mozgó Ház Alapítvány, a Természetes Vészek Kollektíva és az Orlai Produkció közös darabjának, A Borbélynak az otthona, ahol Bán János minden előadásnapon simára borotválja az arcokat. Átvitt és ténylegesen vett értelemben is.
A berendezők tökéletes munkát végeztek: minden olyan, mintha egy korabeli borbélynál járnánk, ráadásul az előadás alatt tényleges borotválás is történik. Az egyszemélyes darab szereplője, Bán János ugyanis borbélytréningen is részt vett a próbák alatt, amelyen valódi, régimódi borotválást tanult, aktuális pácienseit pedig a nézők közül választja ki.
Külön érdekesség, hogy nem csupán azok „tudják megtekinteni” az előadást, akik jegyet váltanak rá, hanem azok is, akik az utcán elhaladnak. Hiszen megállhatnak az ajtó előtt, beleshetnek a kirakaton át, amitől még élőbbé válik a szalon-érzet. Bent ülő nézőként persze ezt meg kell szokni, nehéz megállni, hogy a székében ülő ember ne bámuljon vissza a kintről befelé nézelődőkre, vagy ne kémlelje a kint lévő világot. Főleg úgy, hogy a borbély még reagál is a külső világra.
A környezet egyébként nem teszi könnyebbé az egyedül játszó színész dolgát sem, hiszen mindenre figyelnie kell, adott esetben pedig hirtelen kell, hogy reagáljon dolgokra. Bán János a következőt mondta erről a szerepről:
"Részemről nagyon erős koncentrációt és állandó gondolkodást igényel a dolog, hiszen nem szemlélődő, hanem aktív nézőkről van szó. Az egész helyzetben az vonz a leginkább, hogy fennáll a ketrec-szindróma is – de vajon ki lesz kint, és ki bent? Egy ilyen szituációban nehezebb a színész feladata, sokkal kevesebb biztonsági rendszerrel dolgozhat. Fennáll annak is az esélye, hogy a járókelők majd oly módon alakítják az előadást, hogy a közönség jobban figyel a kinti eseményekre. Engem pedig semmi sem zökkenthet ki.
Előre nem látható helyzetekre is próbálunk felkészülni, de mindenre nem lehet, hiszen minden este más, attól függően is, hogy milyen a nézői összetétel és, hogy én éppen milyen koncentráltsági állapotban vagyok. Azon túl pedig, hogy átélhetővé teszem a szöveget, kommunikálnom kell a közönséggel, valamint az utca emberével. Az előadás részeként, mint egy igazi borbély, meg is kell borotválnom egy vállalkozó szellemű érdeklődőt. Ez több, mint nagy kihívás."
Az előadásra a Katona József Színház előcsarnokából kell a nézőknek közösen átsétálni, Bán János, azaz a Borbély a szalon előtt várja a csoportot. Ezzel is bevonják a közönséget, akik jó várakozóként olykor-olykor a séta közben elkezdenek egymással kommunikálni, így mire az üzlethez érnek már nem feltétlen kívülálló, merev nézőként viselkednek majd, hanem ténylegesen a részesei lesznek a projektnek.
Ha nem szeretitek a kísérleti, különleges, modern dolgokat, azt ha egy előadás az „intim szférátokan” zajlik, akkor lehet, hogy kényelmetlenül éreznétek magatokat A borbélyon (de nem biztos - a szerk., aki egyébként maga is többször állt már színpadon). Ha azonban nyitottak vagytok az újdonságokra, a nem mindennapi dolgokra, akkor ez az előadás biztosan óriási élmény lesz számodra.
Tolnai Ottó Végeladás című művéből született meg a darab, Hudi László rendezésében, Imre Zoltán közreműködésével.
A végeladásnak csupán mellékszereplője volt a Borbély, akinek karakterére most egy egész előadás épül. A történet egy visszaemlékezés, amelyben a férfi az életéről mesél, visszatekint dolgokra, eseményekre, személyekre.
A hivatalos leírás:
Nem dauer, nem bodor, nem frufru, nem melír, nem főn, nem tupír, nem hajvas,
nem stuc, nem sasson.
Csak borotválás.
Egy régi szakma kihalófélben lévő képviselője.
Egy illegális üzlet, egy kifordított, ellentétes, negatív biznisz, ahol nem a vevő
fizet a szolgáltatásért, hanem a szolgáltató.
Mert kiszolgáltatott.
Agora, ahol minden történetünk összegyűjtve hever halmokban.
Semmiségek, melyek már elmúltak, a múlt igénytelen tárgyai és eseményei,
amik bennünket alkotnak. Itt minden eltörött, repedezett… és minden törés,
repedés egyértelművé teszi, hogy a Mindenség törik, repedezik…
Nem guberáló ószeres, vagy gyűjtő… talán olykor inkább, egy kicsit becsüs…
csak sorra veszi a szemétdomb tárgyait… a káoszt klasszifikálja.
