Az első könnyektől a sírógörcsig - így dolgoztam koronavírusos betegek között Angliában 2. rész

Akár teljesen betilthatják az Airbnb-t Terézvárosban, ha a szeptember első két hetében tartott konzultáción így dönt az ott élők  többsége. Budapesten hivatalosan 14 ezer olyan lakás van, amit rövid távon, főként turistáknak adnak ki, igaz, ez a szám jóval nagyobb is lehet. A terézvárosi önkormányzat májusban hirdetések alapján tartott ellenőrzést, és a szálláshelyek feléről kiderült, illegálisan működik. Vagyis a tulajdonosok nem fizették be a szobánként 38.400 Ft-os adót, valamint a 4 százalék idegenforgalmi adót és a 4 százalék turizmusfejlesztési hozzájárulást. Az Airbnb nem sokat segít abban, hogy ez a terület fehéredjen, mert nem adnak ki adatokat az őket megkereső önkormányzatoknak. Terézvárosnak így is jelentős, évi 700 milliós bevételt jelent ez a szektor.

Budapesten már 270 ezer forint az átlagos albérleti díj, ami 2022-ben Berlinben is 30 százalékkal nőtt. Lisszabonban azután döntöttek a teljes tiltás mellett, hogy egyetlen év alatt 37 százalékkal drágultak az albérletek. Csakhogy az Airbnb-nek számos előnye is van. Növelheti a lakások értékét, és nemcsak családoknak nyújt jövedelmet, de lassan egész komoly alkalmazotti rétegnek is munkát ad ez a terület. A hasznot ugyanakkor gyakran olyan vállalkozók fölözik le, akik rengeteg lakást felvásároltak. A terézvárosi szavazásról, az érvekről és ellenérvekről Soproni Tamás polgármesterrel beszélgettünk.

– Miért van szükség arra, hogy konzultáció döntsön az Airbnb kérdésében?

– A rövid távú szálláshelyek nagyjából 10 éve kezdtek el olyan ütemben terjedni, amit a jogszabályok sokáig nem követtek. Korábban ilyen nem volt, hogy nap mint nap fordultak meg vendégek egy társasházban, ahol egyébként lakóközösségek éltek. Viszont a 2010-es évek elejétől fokozatosan egyre több helyen jelent meg. Ráadásul

2020-ban az Országgyűlés hozott egy törvényt, amelyben lehetőséget adott az önkormányzatoknak arra, hogy meghatározzák, hány napra lehet kiadni a rövid távú szálláshelyeket, lakásokat rövid távra, 0-tól 365 napig. Ezt követően Terézvárosban megpróbáltunk egy olyan rendeletet alkotni, amely a renitens, problémás Airbnb-ket szűrte volna, azokat, melyekre sok panasz érkezett. Ezek kiadását korlátoztuk volna akár 0 napra, de a kormányhivatal felszólított minket, hogy semmisítsük meg a rendeletünket, mert azt mondta, hogy a törvény erre nem ad felhatalmazást. A probléma viszont nem oldódott meg, sőt egyre komolyabb, hiszen

és a VIII., IX., és II. kerületekben is egyre elterjedtebb ez a jelenség. Mi a lakóknak a kampány során azt ígértük, hogy ha megválasztanak minket, akkor kiírunk egy szavazást az Airbnb korlátozásáról. Most tehát megtesszük. Fontosnak tartom, hogy az önkormányzat kommunikációja kiegyensúlyozott legyen a témában. Kiküldünk egy tájékoztató füzetet is a lakóknak, amelyben a pro és kontra érvek is benne vannak, hiszen tudjuk, hogy vannak előnyei is az Airbnb-nek. Erre épült kifejezetten egy szektor. Házigazdák, takarítók élnek meg ebből, van, hogy családok. Továbbá az önkormányzatnak is 700 millió forintos adóbevétele van belőle. Ez nem elhanyagolható összeg, mégis azt gondoljuk, hogy ebben a terézvárosiak közösségének bölcsességére szeretnénk hagyatkozni.

– Ha jól értem, nem lehet egyedileg szabályozni, azaz kiszűrni a „renitens” Airbnb-tulajdonosokat, hanem kizárólag egységes szabályozást hozhatnak?

– Igen. A törvény nem ad felhatalmazást, hogy mi ezt a jogunkat tovább delegáljuk a társasházak felé. De ha ezt így is tennénk, akkor is lenne olyan eset, ahol ez kivitelezhetetlen lenne, hiszen az Oktogonon van olyan ház, ahol már csak egyetlenegy lakásban van valódi lakó, az ő szavazata a vállalkozók túlsúlyával szemben nem számítana.

– Egy kéthetes online, illetve személyes szavazás lesz. Hogyan lehet megakadályozni azt, hogy valaki illetéktelenül szavazzon vagy több szavazatot adjon le?

– A lakcímkártya és a személyi igazolvány ellenőrzésével. A szavazópolgár, ha online kíván szavazni, akkor azt fotón kell beküldenie a hivatali dolgozónak, aki ezt ellenőrzi, és utána kapja csak meg a szavazólinket. Ez a szavazólink egyedi, de nem azonosítható be, tehát nincs a személyi igazolványhoz vagy a lakcímkártyához kötve. Azaz a szavazat nem követhető vissza, de az okmányokból generálódik a kód. Így aztán többször szavazni sem lehet.

– Nem lett volna egyszerűbb egy népszavazás?

– Gondolkodtunk rajra, de a népszavazásnál az a baj, hogy egy napon van, személyes jelenlétet igényel, és rendkívül drága. Több tízmillió forint lett volna a lebonyolítása. Ez a konzultáció ugyan jog szerint nem köti a képviselőtestületet, mi mégis azt gondoljuk, hogy politikailag mindenképp kötni fogja. Ha nem lenne meg a népszavazáson az 50 százalék, az sem kötné a testületet. A VII. kerületben volt például pár éve helyi népszavazás, ahol 10 százalék körüli eredmény volt talán. Mi azt szeretnénk, hogy minél többen vegyenek részt ebben. Ezért lesz online is, és ezért lehet személyesen is szavazni, és ezért tart majd két héten keresztül.

– Hogyan juttatják el az információt minél több polgárhoz?

– Hála Istennek, én úgy látom, és az önnel folytatott beszélgetésem is ezt támasztja alá, hogy a sajtó munkatársai érdeklődnek a téma iránt. Ettől függetlenül közvetlenül is felvesszük a lakókkal a kapcsolatot. Minden postaládába bedobunk egy tájékoztató füzetet, amelybe pro és kontra érveket is belefoglalunk. A Terézváros Magazinban több lapszámban is kifejezetten foglalkozunk ezzel, és felkértünk érdekvédelmi csoportokat, hogy fogalmazzák meg a saját álláspontjukat a kérdésben. Emellett lesz online hirdetésünk, szavazásra buzdítás a Youtube-on, Facebookon, Instagramon. Ezeken a csatornákon is menni fog a hirdetésünk. Továbbá rendezünk egy konferenciát, amelyre elhívjuk a lobbistákat, érdekvédelmi csoportokat, szakembereket. Ezt szeptember első hetében tartjuk, és erre is minden terézvárosit elhívunk.

Könnyű azt mondani ugyanis, hogy persze, tiltsuk be például. De ha hozzátesszük, hogy ebből 700 millió forintos adóbevétele van az önkormányzatnak, sokan lehet, hogy meggondolják magukat. Ugyanakkor, ha hozzátesszük azt, hogy lakhatási válság van, az elmúlt 20 évben Budapesten csak jelentős hitelfelvétellel lehet, sőt a belvárosban jelentős hitelfelvétellel sem lehet lakáshoz jutni, és erre hatása van az Airbnb-nek, akkor lehet, hogy megint meggondolja magát az illető. Tehát mi egy valódi társadalmi vitát szeretnénk.

– A népszavazásoknál előírás, hogy adott kérdést egy bizonyos időn belül nem lehet újra napirendre tűzni.

– Szerintem ebben az esetben sem lehet ezt kinyitni újra, legalább két-három évig. Viszont azt is gondolom, hogy például ha a betiltás mellett szavaznak, akkor azért meg kell vizsgálni ennek a hatásait. Az is lehet, hogy öt év múlva újra meg kell gondolni.

– 16 évnél, tehát nem a 18-nál húzták meg a szavazási jogosultság korhatárát. Miért így döntöttek?

– Ennek nagyon egyszerű az oka, nem önkényes. KRESZ vizsgát már lehet tenni 16 évesen. Aki 16 éves, már munkaképes, dolgozhat, hiszen már nem iskolakötelezett. Minél korábban kezdenek el gondolkodni az emberek a közpolitikai kérdésekről, annál jobb. Nem hiszem egyébként, hogy rengeteg 16 éves fog a szavazóurnákhoz járulni, de

Beszélgessenek otthon a vacsoránál a szülőkkel, beszélgessenek az iskolában erről, és juttassák kifejezésre egy vokssal a saját álláspontjukat.

Vészharangot kongat Prof. Dr. Kaáli Nagy Géza. Az 1992-ben megalapított és 2019-es államosításáig országos hálózattá növekedett, asszisztált reprodukcióval („lombikbébi beültetéssel”) foglalkozó Kaáli Intézet alapítója és egykori tulajdonosa nemrég nyílt levélben fordult Rétvári Bencéhez. Levelében a professzor azt írja, sajnálja, hogy az államtitkár korábbi levelét válaszra sem méltatta. Mindezek ellenére, a KSH legutóbbi lesújtó születési adatsora láttán a professzor ismét leírta aggodalmait, melyek az államosított és elvileg mindenki számára hozzáférhetővé tett meddőségi centrumok teljesítménye láttán fogták el.

Azt írja:

Kaáli professzor hosszasan idézi a kétségbeesett bejegyzéseket. Van, aki hosszasan és hiábavalóan hívta az intézetet; a recepciós nem vette fel, a vonal állandóan foglaltat jelzett. Mások az elképesztően hosszú várólistára panaszkodnak. A munkatársak udvariatlanságára is sokan panaszkodnak. Egy páciens ezt írta:

Más leírja, hogy reggel 8-kor kellett volna telefonálnia időpontért, ám akkor azt mondták, nincs bent az orvos. Azután csak azon a napon 168-szor telefonált.

A professzor csalódottan zárja levelét:

A kiakalult helyzetről Kaáli professzorral beszélgettünk.

– Mi késztette önt arra, hogy ezt a levelet megírja?

– Rétvári Bence az egyik szószólója volt annak, hogy Magyarországon meddőségi centrumoknak ne lehessen külföldi tulajdonosa. Miután hazaköltöztem, azt mondta, hogy magyar sem lehet, és így államosították az általam alapított és vezetett intézeteket. Ezzel még nem is lenne baj, emiatt nem szoktam leveleket írni, de akkor olyan ígéretet tettek az illetékesek, hogy korlátlanul fogják finanszírozni a meddőségi kezeléseket. És ezt tulajdonképpen meg is tették. Itt van a gubanc:

Miközben a születések száma a KSH szerint történelmi mélypontra zuhant.

– Mi lehet ennek az oka?

– Egyszerűen nem növelték a kapacitást, nem vettek fel több orvost, a megnövekedett igényeket pedig az intézetek nem képesek ellátni. Hiába költenek ötször-hatszor annyi pénzt, vagy még többet is a kezelésekre, ennek arányában nem születik több gyermek. Ezzel kapcsolatban szeretném megkérdezni, hogy hol van a pénz? És főleg, hol vannak a gyerekek?

– Amíg nem volt államosítva az intézet, mekkora problémát jelentett az addig létező finanszírozási korlát?

– 2017-ben írtam egy levelet Orbán Viktornak, akkor megírtam, hogy ha eltörlik a lombikprogram finanszírozási korlátait, akkor 2000 helyett 3500 gyermek fog születni. Az akkori OEP csinált egy felmérést, ezek az OEP számai voltak. Tehát teljes finanszírozás mellett 2000 helyett 3500 gyermek.

– Tehát az államosítás előtt fizetni kellett a kezelésekért mindenkinek?

– Nem. Aki finanszírozott volt, annak ingyenes volt, aki pedig nem, annak ki kellett fizetni a teljes összeget.

– És mi alapján dőlt el, hogy kinek finanszírozott a kezelés és kinek nem?

– Az érkezési sorrend számított csak.

– Nem vették figyelembe a vagyoni vagy a jövedelmi helyzetet?

– Nem.

– Amikor államosították az intézetet, ugyanaz maradt a személyzet?

– Igen. Én mindenemet eladtam. Ingatlant, műszereket, mindent átvettek. Ugyanaz a szakembergárda maradt. És ugyanazt csinálják.

Erre korábban már volt is példa. De az állam nem eszközölt olyan kapacitás-bővítéseket, amire a megnövekedett betegforgalom miatt szükség lett volna.

– Ön szerint mi ennek az oka?

– Nem szakemberek végzik az intézet működtetését, hanem állami bürokraták. Mondok egy példát: az állami tulajdonú gazdasági társaságban közbeszerzéssel fejlesztenek, és minden más beszerzést is igy bonyolítanak. Ez önmagában megsokszorozza a kiadásokat , amiket teljes finanszírozás mellett csak közpénzből lehet fedezni.

Novák Katalin kijelentette az államosítás napján, 2019. december 19-én egy sajtótájékoztatón, hogy az emberi élet nem üzlet. Ha az emberi élet nem üzlet, akkor vajon kik gazdagodnak meg ezeken a túlárazott közbeszerzéseken? Vagy honnan van a kezeléseket végző kft-nek közel egymilliárd forintos profitja?

– És ezzel az 1 milliárd forinttal mit csináltak? Visszaforgatták fejlesztésbe?

– Nem tudni semmit. Egyet tudok: az orvosok nem látnak fejlesztést. Pedig nagyon rájuk férne. Fokozatosan maradunk le Európától szakmai színvonal tekintetében.

– Miért pont most érezte úgy, hogy levelet kell írnia?

– Eltelt öt év az államosítás óta, és véleményen szerint ekkora ráfordítás mellett sokkal több gyermeknek kellett volna születni lombikbébi kezelések eredményeként.

– Olvasom a kommenteket, amiket a levelében is idézett, például hogy csak hétfőnként van időpontosztás. Korábban, az ön vezetése alatt volt várólista?

– Nem.

– Ha valaki odament, akkor azonnal tudták őt fogadni?

– Ahogy mondtam, korábban pénzért azonnal, mert kapacitás volt, az OEP által finanszírozott páciensekből pedig annyit tudtunk egy évben fogadni, amennyit akkor az állam megfinanszírozott. De nekik sem az ellátásra kellett várni, hanem a finanszírozásra.

– Azt is írják, hogy gorombák a recepciósok. Ha ugyanazzal az állománnyal működik az intézet, mint az ön idejében...

– Ismeri azt a kifejezést, hogy monopólium? Monopolhelyzetben nincs versenyhelyzet és annak élvezői gyakorlatilag azt csinálnak amit akarnak.. A kiszolgáltatott betegnek pedig nincs választása. Illetve van, elmehet külföldre, és sokan el is mennek.

– Ön milyen megoldást javasolna?

– Orbán Viktor nem olyan régen, néhány hete azt mondta a Kossuth Rádióban a repülőtér kapcsán, hogy az a jó, ha az állam nem gazdálkodik, ha meg is van a tulajdon, akkor bevon olyan profikat, akik értenek a dologhoz. Szó szerint ezt mondta: „Ne állami bürokraták, meg innen-onnan összeszedett menedzserek működtessenek egy hatalmas vagyont, hanem valaki olyan, aki a világ legjobbjai közé tartozik”. Nekem az az érzésem, hogy a kormánynak nagyon fontos, hogy népszerű döntéseket hozzon, legyen az rezsi vagy bármi más. Az, hogy korlátlan finanszírozást kaptak a meddőségi központok, az egy pozitívum. De hogy nincs eredménye a többletforrásnak a kapacitásbővítésben, csak a közpénz folyik el, az viszont egyáltalán nem pozitívum.

– Azt is írja, hogy korábban is írt egy levelet, és arra nem kapott választ. Miért gondolja, hogy erre a levélre most valamilyen reakció érkezik a kormányzat részéről?

– Az attól függ véleményem szerint, hogy mekkora a visszhangja a mostani levelemnek. Mára már köztudott, hogy ez a terület nincs teljesen rendben. Az, hogy ezt hogyan lehetne orvosolni, abban eltérő vélemények vannak. De az biztos, hogy valamit tenni kell.

Az illetékeseknek radikális lépéseket kell tenniük annak érdekében, hogy megszülessen minden vágyott gyermek.

– Milyen lépéseket?

– Véleményem szerint az Országos Kórházi Főigazgatóság és a Humánreprodukciós Intézet állami bürokratái alkalmatlanok ennek a speciális és komplex meddőségi gigacentrumnak a nemzetközi szinten történő működtetésére. Ezt a feladatot olyanokra kellene bízni, akik értenek hozzá, és a világ legjobbjai közé tartoznak. Nagy segítség lenne egy határozott, hozzáértő kormánybiztos kinevezése. Nem tartom helyesnek azt a döntést sem, hogy az államosított magánintézeteket két közkórházi meddőségi centrummal olvasztottak össze egy gazdasági társaságba. Az egyes telephelyek vezetőinek kulcsfontosságú szerepet kellene szánni a telephelyek működtetésében. Be kellene vonni az őket és a betegeket is érintő döntéshozás folyamatába.

Tapasztalatból tudom, és azt államosítás is azt igazolja, hogy az egykori magánintézetek tulajdonosai a maguk idejében jobban, gazdaságosabban, és főleg eredményesebben működtették intézeteiket. Az elmúlt öt évben súlyos tízmilliárdokat költött az állam a meddőségi kezelésekre, de gyakorlatilag nem születik több gyermek, mint a mi időnkben.

– Ha úgy döntenének, hogy visszaadják az intézeteket az eredeti tulajdonosoknak, akkor mi lenne?

– Akkor nyilván ugyanennyi pénzből mi ezt sokkal jobban működtetnénk.

– Mi lehet ennek az akadálya?

– Ön is tudja, hogy mi az akadálya, így tehát ezt egy illuzórikus kérdésnek tartom.

Egyezzünk meg abban, hogy mi ezt korábban másként és jobban csináltuk. Véleményen szerint tulajdonosi szemlélet nélkül nem fog annyi gyermek születni, mint amennyi elvárható lenne. Ezt kellene a döntéshozóknak újragondolni.

Első ízben ért el komoly sikereket orosz földön az ukrán hadsereg a háború folyamán. A Kurszk térségében történt betörés miatt három járásban, nagyjából egy magyarországnyi területen rendeltek el az oroszok rendkívüli állapotot. Miután 75 ezer embert kitelepítettek, hétfőn újabb 11 ezer embernek kellett elhagynia az otthonát. Az orosz erők egyelőre képtelenek megállítani az ukrán előrenyomulást. Az ukrán főparancsnok, Olekszandr Szirszkij szerint már ezer négyzetkilométert tartanak ellenőrzésük alatt, és 30 kilométer mélyen hatoltak be orosz területre.

A nagy kérdés az, hogy mit akarnak elérni az ukránok. Kaiser Ferenccel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docensével a lehetséges okokról is beszélgettünk.

– Mint ezzel foglalkozó elemzőt, meglepte, ami történt?

– Szerintem mindenkit meglepett. Az, hogy engem meglepett, az egy dolog, de az eddigi eredmények alapján az oroszokat is rettenetesen meglepte ez a támadás. Azt kell látni, hogy tavaly a tavaszinak nevezett, igazából kora nyáron indult és októberre lecsengő úgynevezett ukrán ellentámadás minimális eredményeket ért el. Akkor nem sikerült áttörni a megerősített orosz védelmi vonalakat. Beékelődni sikerült itt-ott, de

Az információk egyelőre csak csordogálnak, tehát én is szorgalmasan figyelek mindenhol. Hozzávetőlegesen azt lehet tudni, hogy legalább egy, de nem kizárt, hogy két ukrán dandár harcol orosz területen, ami nincs tízezer ember, sőt, inkább csak olyan hatezer. Nyilván valamennyi tartalék is van.

– Akik most már egy hete ott vannak.

– A nyolcadik napja zajlik, múlt hét kedden több helyen áttörték az amúgy sem túl acélos orosz védelmi vonalakat, illetve amit tudunk, azt leginkább orosz katonai bloggerek írásaiból tudhatjuk, amit nyilván kemény forráskritikával kell kezelni.

és nagy mélységbe betörve komoly káoszt és zűrzavart okoztak a térségben lévő orosz erők soraiban.

– Nyilván nem célja az ukránoknak, hogy elfoglalják Oroszországot, de akkor mi az értelme egy ilyen akciónak?

– A modern háborúk többdimenziós térben, úgynevezett multi-domain térben zajlanak. Ennek a többdimenziós hadműveleti környezetnek az egyik legfontosabb eleme nem is maga a harcmező, hanem az infokommunikációs tér. Az elmúlt 7-8 hónapban egyre csak azt hallottuk, főleg az oroszbarát propagandacsatornákon, de nyugaton meg az ukránbarát hírcsatornákon is, hogy

Ez Nyugaton, Ukrajna legfőbb támogatói között nagyon komoly belső vitákat váltott ki. Hogy érdemes-e még támogatni Ukrajnát, meddig bírják még az ukránok?

Ha Ukrajna mást nem is ért el, egyrészt rávilágított arra, hogy Oroszország sem sebezhetetlen, másrészt megnyugtatta a nyugati támogatóit és a saját közvéleményét. Növelte a hadvezetésben és az ukrán politikába vetett hitet. Önbizalmat adott egy kicsit az ukrán haderőnek. Ráadásul egyelőre minimális veszteséggel vették birtokba ezt a területet, ami az orosz előrenyomulással szemben szembetűnő különbség. Nagyjából ugyanekkora terület elfoglalása az oroszoknak halottak és sebesültek tízezreibe, ha nem százezer fölötti áldozatba került, valamint irgalmatlan technikai veszteségekbe. Ez az akció nyilván javította a morált a polgári lakosságban is, és a fegyveres erőknél is. Külpolitikailag is megerősíthette Ukrajna támogatását, hiszen ha ilyesmire képesek, akkor valószínűleg még sikeresen tudnak tárgyalni. Az oroszok pedig, akik már szerintem azt tervezték, hogy mit mikor foglalnak el, kicsit meghökkentek.

Az is az orosz kommunikációs stratégia része egyébként, hogy az FSZB, tehát a Föderációs Biztonsági Szolgálat, leánykori nevén KGB felel a védelemért, ezzel is azt hangsúlyozzák, hogy nem is katonai a probléma, holott nyilván az. Az ukrán katonai megfontolás pedig az lehetett, hogy a szorongatott helyzetben lévő kelet-ukrajnai térségből bizonyos orosz erőforrásokat, erősítéseket elvonjanak, ha mást nem, legalább az orosz légierő figyelmét.

és szépen lassan darálja előre magát. Tehát lehet egy ilyen katonai logika is e támadás mögött. Nyilván nem látjuk. Az ukrán vezetés nagyon komoly kommunikációs zárlatot tart. Lehet, hogy ezeket az egységeket jobban fel lehetett volna használni a kelet-ukrajnai front védelmében, de kommunikációs szempontból ez egy zajos siker egyelőre. Azt nem gondolnám, hogy meg akarják tartani ezeket a területeket. Bár Zelenszkij egyik tanácsadója azt mondta, hogy a közelgő béketárgyalásokon lesz cserealap. De szerintem az oroszok rendelkeznek annyi erőforrással, hogy hosszabb távon visszafoglalják ezeket a területeket, mert óriási blama személy szerint Putyinnak és az orosz vezetésnek is, ami most történik. És azt sem hiszem, hogy az ukránok hajlandóak több ezer katonát feláldozni valamiért, amiről mindenki tudja, hogy nem tudják megtartani. Viszont utána a térségben kiépített védelmi vonalakra visszavonulhatnak. Az oroszok most rohamtempóban küldenek oda kétes minőségű csapatokat és belügyeseket, frissen mozgósított tartalékos egységeket. Ráadásul az orosz állami tévé olyan elővigyázatlanul mutatta be, hogy megy az erősítés, hogy

Több tucat teherautót eltaláltak, kiszámolták, merre mehet, mikor érhet oda.

– A készülő ukrán támadásról az oroszok miért nem tudtak semmit sem?

– Ez egy nagyon jó kérdés, ez egy irgalmatlan blama.

– Van-e összefüggésben a művelet elindításának időzítése azzal, hogy megérkezett az első tíz F-16-os Ukrajnába?

– Nem hiszem, mert egy ilyen hadművelet nem úgy néz ki, hogy csettintek egyet, és megindítjuk.

– Inkább arra gondoltam, hogy nem lehet, hogy megvárták vele ezeket az eszközöket?

– Nem kizárt, de az az igazság, hogy mivel az orosz légierő – beleszámítva a haditengerészeti légierőt is – több ezer katonai célra alkalmas repülőgéppel, és ebből legalább ezer vadász-, vadászbombázó és földi célok támadására alkalmas csatarepülőgéppel rendelkezik, nem hiszem, hogy ez a tíz gép jelentős lenne bármilyen szempontból is. Nyilván az ukrán haderő morálját ez is erősíti. Az, hogy úgy mentek át a védelmen, mint kés a vajon, le tudták fogni a megerősített védelmi állásokat, több száz hadifoglyot ejtettek, mind azt mutatja, ahogy Takács Márk kollégám nemrég leírta, hogy a felderítők valószínűleg már napokkal korábban átszivárogtak az orosz védelmen, és nagy mélységben is különféle meglepésekkel, csapdákkal lassítják az orosz erők mozgását. A nagy kérdés az, hogy mit lép erre Oroszország?

– Egy dolgot már léptek, ha ezt ennek a kontextusában lehet egyáltalán értelmezni. A zaporizzsjai erőműben raktak egy jó nagy tüzet, ami messzire ellátszott. Ez figyelemelterelés? Hiszen ha egy atomerőműből füst száll fel, arra az egész világ odafigyel.

– Hát igen, mondjuk a harcok színhelyétől olyan 75-80 kilométerre meg ott van a kurszki atomerőmű is. Részben értelmezhető így is, de az is tény, hogy megint fokozottan elkezdték a polgári infrastruktúrát támadni az oroszok, ahogy már korábban is láthattuk tőlük. Az ukránok akciójának köszönhetően azonban most az orosz polgári lakosság is kicsit saját bőrén érzi a háborút, mert

Tehát most kicsit közelebb került a háború az orosz polgári lakossághoz, ami nem feltétlenül jó dolog, de az ukránok ezt már lassan két és fél éve szenvedik.

– Mi a kimenetele? Mert ahogy mondta az előbb, nem maradhatnak ott. Betörnek, portyáznak, felmutatják a sikert, de valahogyan vagy kiszorítják őket vagy önként kimennek onnan.

– Igen, ráadásul egy háromszög alakú kiszögelésnél, ahogy az ukrán határ benyúlik Oroszországba, onnan törtek előre. Tehát ezt az éket nagyon könnyű a talpánál levágni. És akkor bekerítik őket. Ez a veszély is fennáll. Nyilván az ukrán drónok meg a nyugati műholdak élőben jelzik, ha olyan orosz erő érkezik, amivel szemben már nincs értelme védekezni, illetve az évek óta kiépített védelmi állásaikba tudnak az ukránok visszavonulni. Az is látszik, hogy az orosz vezetés nem is igazán tudja, hogy hirtelen mit lépjen erre. Bagatellizálja a történteket. Valószínűleg már mennek a csapatok, de ez ugyanolyan történet, mint a Prigozsin-puccs.

Tavaly nyáron pár ezer emberrel Prigozsin is majdnem ezer kilométert masírozott keresztül Oroszországon, és nem ütközött erősebb ellenállásba. Kicsit olyan ez a helyzet, mint 1917-ben, amikor elvileg több millió orosz katona tartotta a frontot, és mégis volt egy márciusi forradalom, meg egy októberi hatalomátvétel. Pár ezer fegyveressel meg lehetett buktatni az elvileg több millió katonának parancsnokló kormányzatot, mert alig volt katona a hátországban.

– Felkészülhetünk a közeljövőben hasonló meglepetésszerű ukrán akciókra?

– Nem valószínű. Hadműveleti szempontból egyszer lehet megcsinálni, mert innentől kezdve nyilván az oroszok is komolyabb erőket fognak előrevinni a határhoz,

Tehát még egy ilyen blamát sem az orosz hadvezetés, de személyesen Putyin sem engedhet meg magának. Ha mégis, akkor tényleg igaz az, hogy az oroszok semmiből nem tanultak, de én ezt nem gondolom. Most azért az ukránok is ellőtték a puskaporukat. Amit biztosan tudunk, hogy nagyon komoly humánerőforrás-hiánnyal küzdenek, tehát kevés az ember. Én nem hiszem, hogy még egyszer több mint tízezer embert ki tudnak vonni, pihentetni, kiképezni, titokban felvonultatni. Most már azért az oroszok is jobban fognak figyelni. Ha nem, akkor meg is érdemlik.

– Fognak hullani fejek?

– Valószínűleg igen, mert Putyin tévedhetetlen és csalhatatlan, a katonákat mindig a legkönnyebb leváltani. De az is egyfajta kritika, hogy a védelmet a Föderációs Biztonsági Szolgálat irányítja. Részben kommunikációs csíny is, hogy hát itt nem igazi katonai betörésről van szó, ezek itt csak terroristák, meg bűnözők, meg mit tudom én, minek nevezik őket, de nyilván ebben az is benne van, hogy a nagy vezető bizalma megingott a katonákban. Megint belebegtették, hogy Geraszimov talán már megbukott, de ezt 2022 áprilisa óta lebegtetik, és még mindig a helyén van. De biztos, hogy hullani fognak a fejek, mert hát Oroszországról van szó.

Mindössze 6040 gyerek született júniusban Magyarországon, ami történelmi mélypontnak számít. Történt ez annak ellenére, hogy a kormány büszkesége a családok támogatása. Az ellentmondásról a 24.hu Tóth G. Csaba demográfus-közgazdászt, a HUN-REN KRTK Közgazdaságtudományi Intézet munkatársát kérdezte.

– mondta Tóth. Szerinte ezek a fő okok az idei alacsony számok mögött:

• egyre kevesebb a szülőképes korú nők száma, ráadásul a termékenységi arányszám is bezuhant, most 1,36-on áll;

• a 2019-ben bevezetett kormányzati intézkedések miatt sokan hamarabb vállaltak gyereket, ennek utólagos következménye is lehet a mostani bezuhanás;

• gazdasági válságok idején általában is kevesebb gyerek születik.

Tóth szerint „nincs csodaszer” a visszaesés megállítására. Nem tartja reálisnak Orbán Viktor 2030-as jóslatát arról, hogy a jelenlegi 1,36 helyett 2,1 lesz a magyar nőkre vetített termékenységi arányszám.

A lap felidézi, nemrég egy másik demográfus, Kapitány Balázs számolta ki, hogy az Orbán-kormányok 4500 milliárdnál is többet költöttek családtámogatásra. Kapitány szerint ráadásul a támogatásokkal jórészt csak az eleve tehetősebb családok tudtak élni, így ami növelte a társadalmi különbségeket. Tóth G. Csaba erről azt mondta, szerinte „más kérdés”, hogy kiket céloz egy támogatás, vagy hogy a társadalom melyik rétegeiben szeretne több születést elérni. Úgy látja, inkább az az orbáni családpolitika hibája, hogy nem tisztázott, hogy a családok anyagi helyzetén vagy a termékenységen akar valójában javítani.

– fogalmazott Tóth. A demográfus emellett arról is beszélt, hogy szerinte érdemes a népesedési kérdést sokkal messzebbről is nézni ahhoz, hogy tisztán lehessen látni: