Tényleg iskolába járhatok a gyerekemmel? – Szegeden ez most már nem csak álom

Ne hagyd abba az iskolát! Inkább hozd a gyereked is. Ez a mottó az országosan egyedülálló szegedi Cseperedőben. Benéztünk, mi zajlik az órák alatt és óraközi szünetekben, milyen szakmát tanulnak a szülők, illetve megkérdeztük, mire lenne még szükség.

Éppen dél van, a gyerekek már ettek, elaludtak. Így az ágyakkal szemközti sarokban, vagy kint az udvaron is tudunk csendben beszélgetni. Néha kicsöngetnek-becsöngetnek az iskolában, de itt akkora a béke, hogy a kicsik nem ébrednek fel.

Bárcsak a világon minden jó dolog ilyen egyszerűen megvalósulna. Történetünk onnan indult, hogy egy lány vizsga közben kikéredzkedett megszoptatni a gyerekét, egy asztalostanonc srác pedig a kisöccsével jött suliba. És gyakran elmaradoztak az iskolából a fiatal lányok, akiknek babájuk született. Vagy az anyuka nem hagyta ott a sulit, de hordta a kicsit órákra. Erre a pedagógusok, ahelyett, hogy kiakadtak volna, berendeztek egy babaszobát az iskola földszintjén és azt mondták: oké, engedjétek hozzánk a gyerekeket. Csak ne maradjatok szakma nélkül.

Vajon nem túl hangos a sulicsengő berregése? Talán ki kell majd iktatni az ittenit – mondja Horváthné Szabó Ágnes gyógypedagógus az Alapítvány az Alteros gyerekekért alapítvány kuratóriumának elnöke Anitának, a gondozónőnek. Korábban a műhely előtti folyosón állandóan várt kint egy-két kicsi, most már a szemközti tanteremből kialakított Cseperedőben vigyázzák a gyerekek álmát. Kalandosan, de megoldódni látszik a helyzetük.

Június óta működik a szegedi SZC József Attila szakképzőben a Cseperedő kuckó, melyet az iskola alapítványa teremtett meg. Ingyen ehetnek, játszhatnak, alhatnak a bébik órák és vizsgák alatt, míg az anyukák szakmát szereznek. A sima bölcsőde egyszerűen megfizethetetlen az itt tanuló halmozottan hátrányos helyzetű diákoknak. Ráadásul olyan igazolások kellenének hozzá, amiket diákként beszerezni lehetetlen.

„Ezek a fiatalok nagyon szerettek volna szakmát szerezni, de a műhely veszélyes, gyakorlatok alatt a folyosón gyakran várt kint egy-két gyerek…” – meséli Horváthné Szabó Ágnes az alapítvány kuratóriumának elnöke, a Cseperedő megálmodója.

Ági, a gyógypedagógus Gabika ágya mellett. „Nem számítottunk öt gyerekre, ez még fiatal alapítvány, a gondozók munkabére magas, kevesen is vannak ehhez.” Mégis reménykednek, hogy nemcsak túlélnek, hanem van hová fejlődni. Várnak például jelentkezőket szociális gondozónak, női szabónak tanulni – hozhatják a gyerekeiket, a Cseperedőben lesz, aki vigyáz rájuk.

Kudlákné Czabai Anita, a gondozónő egyébként nevelőszülő, otthon hat gyerekük van, itt a Cseperedőben még ötre vigyáz. Szerinte a bölcsi egyre drágább, magas a gondozási díj. Ő korábban Békéscsabán dolgozott, van kisgyermekgondozó-nevelő, gyermek szakápoló és nevelőszülő végzettsége is. A gyógypedagógiai asszisztensit végzi most, kérdés, marad-e rá idő. Idén nem valószínű.

Amikor Anita Békéscsabáról Szegedre került, jó pár évig gyermekotthonban dolgozott, majd meglátta a Cseperedő hírét és Ágit a helyi újságban. Beadta a jelentkezését. „Leinformáltuk, csupa jót hallottunk róla, ezért felvettük, egy főnyeremény” – súgja nekem a gyógypedagógus.

Anita „a főnyeremény”. A gondozónő otthon hat gyereket nevel: a legkisebb három, a legnagyobb tizenöt éves. Villamosvezető férjét „állandó délelőttbe” tették a szegedi közlekedési társaságnál, így délutánja és estéje már a családé. Azt mondja, párjával „lavinaként” vállaltak egymás után sok gyereket.

A Cseperedőben most három itt tanuló anya gyerekeire vigyáznak. A védőnő, a gondozó, a gyógypedagógus, mind várják a további jelentkezőket. Egyre több a kiságy, több a játék, több az érdeklődő.

Végre van mikró és hűtőszekrény, de gyorsan fogy a bébiétel, akár tíz üveggel is naponta, adnak otthonra is, hogy a gyerekek jót egyenek, egészségesek maradjanak, a szülő jöhessen másnap is tanulni. Jól jön a Cseperedőben a pelenka és a popsitörlő. Időnként beesik hozzájuk egy-egy adag adomány, például gyerekruhák, ám nagyon jól jönnének az állandó támogatók. Akkor a gyógypedagógus a szponzorkeresés mellett még többet tud majd a gyerekekre koncentrálni.

Tanulói jogviszonnyal rendelkező fiatalok gyermekeinek jár a Cseperedő Napközbeni Alternatív Ellátás. Mivel a suliba halmozottan hátrányos helyzetű tanulók járnak, hiánypótló a kezdeményezés.

Ha délután hoz valaki fejlesztésre gyereket, azt is megoldják. Sőt esti iskolások gyermekeit is szívesen látnák.

Kitti kertésznek tanul az iskolában, 22 éves, Áron nevű kisfiával jár suliba. Áron könnyen beszokott a Cseperedőbe, mert korábban is gyakran maradt az apukájával vagy a nagymamájával. „Simán itt marad, jó neki a közösség, a gyerektársaság, inkább az a baj, hogy amikor indulunk, haza akarja hozni az egész játékbazárt” – meséli nevetve.

Kitti, az egyik anyuka járt már ebbe az iskolába, ő az kimaradók közé tartozott. „Jártam már ide, akkor lettem terhes, vissza akartam már tavaly jönni, csak még nem volt a Cseperedő” – mondja. „Próbáltunk bölcsődébe járni, de nem vagyunk szegediek és nem volt munkáltatói igazolásom sem. Ritka az a munkahely, ami bejelent, pedig még nem is dolgozom ott.”

Kittinek egy darabig anyukája volt a segítsége, de a kis család egyre inkább képes önállósodni. Egy ismerőse üvegházakkal foglalkozik, Kitti úgy tervezi, hogy kertész végzettségével már nemcsak bejárósként, hanem állandóan ott fog dolgozni. Máris úgy érzi, Áron biztonságban van, Anita megígérte, hogy szól, akár óra alatt is, ha bármi gond van. Eddig minden rendben ment.

Végül a kicsengetés-becsengetés sem riasztja fel a gyerekeket, órákig nyugodtan alszanak.

Noémi női szabónak tanul, 19 éves, „Reggelente nagyon nyugodtan adom át Gabit, a kisfiamat Anitának, mert jól érzi itt magát, aztán suli végén jövök, megbeszéljük, mit evett, mi volt, mint egy bölcsiben. „Olyan is ez az egész, mint egy bölcsőde, csak ott piszkálósabbak – mondja, és hozzáteszi: „Nyolc általánosom van, itt kaptam egy lehetőséget, hogy még tovább tudjak tanulni”.

Gabi Áront ébresztgeti, kettőkor vége a „sulinak” és jönnek értük a szülők

Vissza a suliba – ahogy a népszerű film címe is szólt. Biztosan sokan ismerik Melon csupaszív faterjának történetét, aki visszairatkozott a suliba, azért, hogy fia ne hagyja ott az egyetemet. Itt fordított a helyzet: mehet a gyerek is, hogy a szülő maradjon. Jól hangzik, de hogyan zajlik ez a gyakorlatban? Milyen segítséget kapnak az anyák? Noémi például azért ajánlja a Cseperedőt, mert szünetekben is adhat puszit Gabikának (a képen balra).

Azért nagyon fontos, hogy ezek a fiatal szülők segítséget kapjanak, mert így a gyerekeik már kicsi korukban megkapják a fejlesztést, amire szükségük van. Gondozóik remélik, hogy nekik az iskolában már könnyebb lesz boldogulni, mint szüleiknek. „Talán jó lett volna nekem is ilyen hely, ahol vigyáznak rám” – sóhajt Kitti, a 22 éves anyuka, aki boldog, hogy kisfiát, Áront ilyen nyugis helyen fejlesztik és jó, hogy a védőnő is figyeli, a kicsik egészségesek-e.

Ez az iskola, amelyben külön osztályt indítottak az autista fiataloknak. Az egyik autista fiú sárkányos-királyfis rajzai éppen a Cseperedő babaszoba falát díszítik. Róluk ITT írtunk.

Kettőkor zár a Cseperedő, remélik, hogy hamarosan lesz ennél hosszabb nyitva tartás is, akár estig is, ameddig csak kell. Jó látni, hogy van ilyesfajta harmónia iskola és diákok között. Az a cél, hogy a gyerekek itt megkapjanak egy csomó különleges lehetőséget, ami a szüleiknek talán sosem adatott. Hogy aztán ők, a diákok gyermekei már ne hátránnyal induljanak az iskolába.