Saját magát kezdte a „divat királynőjének” nevezni Rotschild Klára, a Kádár-korszak divatdiktátora
Rotschild Klára munkássága igazi 20. századi női sikertörténet. Izgalmas életének állít emléket a Magyar Nemzeti Múzeum kiállítása. A CLARA - Rotschild Klára - Divatkirálynő a vasfüggöny mögött című tárlaton megismerheted Klára csillogó, divatbemutatókkal és botrányokkal tarkított életét, miközben közelről is megcsodálhatod, sőt akár fel is próbálhatod ruhakölteményeit.
De vajon származása ellenére hogyan válhatott a Horthy-kor és a Kádár-korszak divatdiktátorává? Hogyan jutott ilyen kivételes helyzetbe? Mi már tudjuk a választ. Eláruljuk, milyen érdekességek várnak rád a tárlaton.
A Clara kiállítás két részből áll. A múzeum Rotundájában hét Rotschild-menyasszonyi ruha, illetve estélyi történetét ismerheted meg. A tárlat nagyobb része azonban a Múzeumkert hátsó részében, a megújult Kertészházban folytatódik. Itt még több Rotschild-ruha vár, a falon elhelyezett idővonal mentén pedig izgalmas tényekre derül fény a divat királynőjének életéből.
A “szabászasztalon született” lány, Rotschild Klára 1903 február 22-én látta meg a napvilágot. A jelző nem a tényleges körülményekre utal, hanem szülei foglalkozására. Apja, Rothschild Ábrahám Adolf izraelita származású szabó volt, anyja, Spirer Regina pedig szintén szabónő. Budapest bevárosában éltek, és mindketten itt működtették műhelyeiket, ahol Klára gyermekkorától szívta magába a szakma csínját-bínját.
Ám a kiállításon megtudtuk, hogy nem csak ez volt Rotschild Klára sikerének receptje. Klára hihetetlen tehetséggel menedzselte magát és szalonját.
Ő kezdte a "divat királynőjének" nevezni saját magát.
Sokat adott a látszatra: öltözéke és hamvasított frizurája mindig kifogástalan volt, és egy mesés Duna-parti penthouse-ban élt, ahová gyakran szervezte divatbemutatóit. A fényűzés látszata pedig fényűző életet élő vevőkört vonzott.
Rotschild Klára Petőfi tér 3-5 szám alatti lakásának tetőteraszán, 1974 körül. Fotó: magántulajdonRotschild szalonjának védjegyei voltak a próba folyamatát irányító direktiszek. Ők fogadták a vendégeket, illetve segédkeztek a modell, az alapanyag és a kellékek kiválasztásában is.
A direktiszekhez hasonlóan a szalon imázsát növelték a kor legszebb manökenjei is, akiket Klára maga választott be “családjába”.
Emellett Klára széleskörű szakmai és magánéleti kapcsolatrendszert épített ki. Megszerezte az első magyar divatkritikus, Guthy Böske támogatását, aki a Színházi Élet népszerű DIVAT mellékletének szerkesztője volt. Illetve
remek érzékkel megtalálta és öltöztette a kor “influenszereit”.
Nappali ruha, selyemburett, 1970 körül. dr. Péchy Zsuzsa pszichiáternek, a szalon állandó vevőjének ruhája. MagántulajdonTermészetesen mindehhez megfelelő anyagi tőkére is szüksége volt. Klára életét több botrány is tarkította, és az egyik ilyen botrány tette lehetővé, hogy pályája elején nagyobb összeghez jusson, amit befektetett vállalkozásába.
Rotschild kontra Somogyi botrány
1930-1933-ban hatalmas port kavart és nagy médiafigyelmet kapott Klára és a botrányairől elhíresült, dúsgazdag aranyifjú, Somogyi Pál Károly pere. A “mániás elmezavarban szenvedő” férfi 1930 szeptember 18-án
megverte és kidobta lakásából a fiatal Klárát, aki apja szalonjának kintlévőségeit igyekezett behajtani.
Klára az elszenvedett testi és lelki sérülések miatti gyógyszerel kísérelt meg öngyilkosságot. Ezt követően hetekig pszichiátriai gyógykezelésre szorult. Anyagi és erkölcsi sérelmei orvoslására nagy összegű kártérítési pert indított, amit meg is nyert.
Alkalmi csipkeruha, selyem muszlinnal kombinált poliészter csipke, 1975. Gönczi Annamária újságírónő az esküvőjén viselte és máig megőrizte.Az anyagi tőke nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a párizsi divathoz hasonló luxust tudja kínálni vevőinek. A kiállításon megtudtuk, hogy az olyan vezető pesti divatszabók, mint Rotschild Klára, nem művészek voltak, mint a franciák, hanem jó ízlésű, remek üzleti érzékkel rendelkező kereskedők.
A szalonok tulajdonosai évente többször is kiutaztak Párizsba, hogy az általuk kedvelt divatházak bemutatóira bejussanak, és bevásároljanak. Tulajdonképpen ízlésük és ügyfeleik elvárásai szerint
a nagy párizsi márkák modelljeiből, alakították ki saját kollekciójukat.
Hogy bebocsátást nyerjenek a nagy divatházak bemutatóira, előre ki kellett fizetniük egy vagy két modell árát, amit a bemutató után levásárolhattak. A nagy házak így próbálták elkerülni, hogy modelljeiket ellopják.
Ennek ellenére állandóan szivárogtak ki modellek. Erről sokszor a párizsi másolócégek tehettek. Illetve sok esetben a szabók nem fizették meg az eredeti francia modellek árát, hanem fejben megjegyezték a darabokat, a megvett szabásmintákat pedig egymás közt cserélgették.
Modell-lopási botrány
1937-ban Klára is modell-lopási botrányba keveredett. Nagy múltú cégek jelentették fel “modell-lopás” vádjával. A vád szerint nem legálisan szerezte be a drága párizsi kollekciót, hanem a modelleket megfizető kollégáitól inspirálódott.
Klára elsősorban az időtlen Dior, Chanel, Balmaint és Givenchy divatházaktól merített. A Rotschild ruha a második világháborút követően a mindenkori divat konzervatívan elegáns stílusát képviselte. S bár Klára
elismerte az új fiatalos irányzatokat, de a sortot, szandált, és harisnya nélküli viseletet nem tartotta márkájához illőnek.
Ékszerkabát, lurex-viszkóz alapra üveg és teklagyöngyökkel készült kézi gyöngyhímzés, 1974. Az ékszerkardigánok divatját Yves Saint Laurent indította el, Rotschild Klára pedig megcsinálta a saját verzióját, mely haláláig az egyik legnépszerűbb kreációja volt. MagántulajdonVisszatérő vevői is a kifinomult, nőies bájt, eleganciát igényelték, hiszen koruk és társadalmi státuszuk is ezt kívánta meg.
Divatháza rendszeres vevői közé tartoztak a Budapestre látogató külföldiek, az itt állomásozó diplomatafeleségek, a politikai elit asszonyai, jól menő orvosnők, ügyvédnők és híres művésznők:
