Lassabban fejlődött, ezért pótanya neveli a kis szurikátakölyköt
A múlt hónapban két szurikátakölyök született a Szegedi Vadasparkban. A gondozók egy idő után észlelték, hogy a fiatalabbik gyengébb, kevésbé élénk, mintha nem tudna eleget szopni, annak ellenére, hogy a családtagjai folyamatosan gondját viselték - írta a Zooszeged.
Ekkor döntöttek úgy, hogy kiveszik a csapatból, mielőtt baj történne, és egy gondozó vette pártfogásába a kicsit. Elfogadta a macskatej-pótló tápszerből készült tejet, sőt, már szilárd táplálékot is eszik. A gondos nevelésnek köszönhetően összeszedte magát, így remélik, sikerül felnevelni, és a kritikus időszak végeztével végre bátran nevezheti el a gondozója.


Arra törekednek, hogy amint lehetséges, visszaszoktassák a csapatba a fiatal nőstényt. Ez nem olyan egyszerű feladat, hiszen a szurikáták amennyire szoros és összetartó családokban élnek, annyira bizalmatlanok az idegenekkel, és valószínű, hogy nem ismerik fel a visszatért családtagot a szurikátakölyökben. Emiatt az összeszoktatásuk hosszú időt és óvatosságot igényelhet majd. Erre még várni kell, amíg a tejet fel nem váltja a szilárd táplálék, két hónapos koráig mindenképpen az emberi pótanya gondoskodását fogja élvezni, és aztán indulhat a nagy kaland, a családba való visszatérés.



A szurikáta egy Dél-Afrikában élő mongúzfaj, amelyet Magyarországon – egy hajdani fordítási hiba miatt – gyakran kevernek a rókamangusztával, pedig két külön fajról van szó. Száraz szavannákon, félsivatagokban élnek maximum kb. 30 fős csapatokban, amely 1-3 családból állnak. Kisragadozók, ízeltlábúakat (kifejezetten szeretik a skorpiókat) és kisebb gerinceseket zsákmányolnak, de növényi táplálékot is szívesen fogyasztanak. Szegeden a Vadasparkban a lisztkukac az egyik legkedveltebb csemegéjük, amely mindig előcsábítja őket a maguk ásta üregrendszerből. Emiatt és közkedveltsége révén a Vadaspark állatbemutató programjának, a Zoo Típusú Találkozásoknak egyik fix pontja a szurikátacsapat etetése, amely során egy kisebb előadást is meghallgathattok róluk.
Fotók: Endrédi Lajos