A szegedi Füvészkert csodái: Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiailótusz-állománya is itt látható
Szeged nem csak a napfényéről, hanem virágos tereiről, parkjairól is híres. Ám ha valaki szívesen töltene el pár órát egy csendes, nyugodt kertben, ahol a keleti növények jól megférnek a trópusiakkal, ahol a rovaroknak külön épületük van, ahol a gyerekeknek is jut játszósarok, vagy a romantikára vágyóknak rózsával körülvett kis pavilon – nos, nekik jó szívvel ajánljuk a belvárosától rövid buszozással (vagy autózással) elérhető Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjét.
A gyerekek is jól érzik itt magukat, hiszen a sokféle érdekes növény mellett van lehetőségük „kalandozni” a rejtett kis ösvényeken, a patakokon átívelő hidakon, birtokba vehetik a játszóhelyeket, van hol piknikezni és szaladgálni is.


A kert kialakítása – a kezdetek
A Füvészkert alapjait 1922-ben tették le, amikor a kolozsvári egyetem Szegedre költözött, és a város egy szántóföldet ajándékozott az intézménynek azzal a céllal, hogy itt füvészkertet hozzanak létre.
Győrffy István akkori igazgató kezdte el a növények telepítését, gyűjtőutakat szervezett, artézi kutat fúrtak, növénynevelő üvegházat építettek, majd 1931-ben elkészült az első tó is. A híressé vált indai lótusz első példányai 1932-ben az óföldeák-gencsháti Návay kastély tavából került ide lovaskocsival.
A kertben Greguss Pál professzor igazgatásának idején alakult ki az oktatást szolgáló gyűjtemény, benne például a rózsakert, a sziklakert, a rendszertani gyűjtemény.