4 dolog, amit nem biztos, hogy tudtál a malenkij robotra elhurcoltakról
1945 után nemigen volt olyan magyar család, ahonnan ne vittek volna el valakit. A fogságból hazatérőkre a kommunista rezsim hallgatást parancsolt, és persze a kínszenvedések túlélői nem is szívesen elevenítették fel az emlékeiket. A magyar fogolyügy körül még ma is sok a félreértés, félinformáció.
Nem csak hadifoglyok
Bár a foglyok hazahozatala körül kialakult politikai közbeszédben hadifoglyokként emlegették a Szovjetunióba elhurcoltakat, az egész ország tisztában volt vele, hogy nem csak a magyar hadsereg elfogott katonáiról van szó. A tömeges elhurcolások három nagy csoportba sorolhatók:
* hadifogolylétszám-kiegészítés
* etnikai tisztogatás
* németként való internálás
1. Létszámkiegészítés
A hadifogolylétszám-kiegészítés oka a szovjet hadműveleti kudarcok voltak, legfőképpen Budapest ostromának elhúzódása. Sztálin 1944 őszén siettette Budapest elfoglalását, és azt a parancsot adta, hogy a Vörös Hadsereg menetből szállja meg a magyar fővárost. Tudjuk jól, hogy ez egyáltalán nem sikerült, sőt Budapest 108 napos ostroma a világháború harmadik leghosszabb városcsatájává vált. Az ostrom elhúzódását Malinovszkij marsall az ellenséges magyar-német erők nagy számával magyarázta, és jelentésében 180-200 ezer fős ellenséges seregről számolt be. Ezzel szemben a fővárost egy 79 ezres sereg védte.
Az ostrom végeztével Malinovszkijnak gondot okozott a valós és fiktív számok közti különbség, ugyanis így kénytelen volt 138 ezer hadifogolyról beszámolni Sztálinnak, és őket le is kellett szállítania.
Ehhez képest valójában csak 35-40 ezer főnyi hadifoglyot ejtett, hiányzott tehát 100 ezer fő, akiket össze kellett szedni a fővárosból és környékéről.

Fortepan/Vörös Hadsereg
Ezért történt, hogy a szovjet hadsereg elkezdte malenkij robotra (kis munkára) összegyűjteni a munkaképes magyar lakosságot. Különös előszeretettel vitték el az egyenruhás közalkalmazottakat (postásokat, vasutasokat, beszkártosokat, rendőröket), mert könnyen rájuk lehetett fogni, hogy valamelyik fegyveres testület tagjai voltak. A civil foglyokra gyakran meghalt német és magyar katonák ruháit adták.
De vittek el embereket óvóhelyekről, lakásokról, munkahelyekről, utcáról is.
Nem számított semmi, csak a létszám meglegyen.
Gyakran kerültek a foglyok közé koncentrációs tábort megjárt zsidók, az ellenállási mozgalom tagjai, kommunisták is. A kommunista pártnak szinte semmiféle eszköze nem volt arra, hogy az embereit kimenekítse a fogságból. A Budapest környékéről elhurcolt civilek összeszedése decembertől egészen március végéig tartott.
2. Az etnikai tisztogatások áldozatai
A Szovjetunióval szövetségre lépett szomszédos államok a tömeges elhurcolásokat igyekeztek a magyar lakosság eltávolítására, megfélemlítésére felhasználni.
Így járt el Csehszlovákia és Románia is, és ez történt Kárpátalján is. A kárpátaljai magyar és német férfiak nagy része már a hadifogoly-táborokban volt, amikor Munkácson egy gyűlésen a helyi kommunisták közfelkiáltással megszavazták Kárpátalja elválását Csehszlovákiától, és a Szovjetunióhoz csatlakoztak.

Fortepan/Vörös Hadsereg
3. A németek internálása
Még a teheráni találkozón Sztálin kérte szövetségeseitől, hogy engedélyezzék 5 millió német kényszermunkásként való elhurcolását. Ebbe a tervbe illeszkedett bele a hazai németek (férfiak, nők egyaránt) elhurcolása.
Hogy ki számított németnek, azt a szovjetek teljesen önkényesen határozták meg.
A deportáltak közé szép számmal kerültek színmagyar települések lakói, németes nevű zsidók is. Voltak olyan falvak, ahol a jegyzővel összeíratták azokat a lakosokat, akinek a neve r-re végződött, és őket vitték el németként. A németként elhurcoltak számára pici könnyebbség volt, hogy ők vihettek magukkal meleg ruhát, váltás lábbelit, fehérneműt, evőedényt és 15 napi élelmet. Így nagyobb eséllyel élték túl a táborokig tartó utazást, mint azok, akiket az utcán fogdostak össze, és nem volt náluk még egy melegebb ruhadarab sem.