Papp Márk olimpikon is a Bátor Táborért úszik
A Bátor Tábor jótékonysági sportközösségét, az Élménykülönítményt a nagyobb futóversenyekről ismerjük, de tavaly óta már az úszókat is várják, hogy a Balaton-átúszáson bizonyíthassanak maguknak és a Bátraknak.
Hosszútávúszó olimpikonunk, Papp Márk is a beteg gyerekek mellé állt, és az Élménykülönítménynek ajánlja fel az idei úszását. Vallja, hogy az élet része az, hogy segítsünk másokon. Ez motiválja a mindennapokban és a felkészülésben is. Márk 58’30’’-cal tartja a Balaton-átúszás rekordját és 5000 méteren indul az idei budapesti vizes vébén is.
Idén 32 jótékony úszó vág neki a július 1-jére tervezett 35. Lidl Balaton-átúszásnak. Az amatőr sportolók a versenyre való felkészülésük és a Balaton-átúszás során adományokat gyűjtenek a Bátor Táborban gyógyuló daganatos és krónikusan beteg gyermekek számára.
Együttes adománygyűjtési céljuk 5 millió Forint, aminek a fele összegyűlt már. Az úszók még nagyon várják a további adományokat, hiszen a teljes összeg fedezheti a Bátor Tábor egy nyári turnusának teljes étkezési költségét - ami 70 gyerek és 70 önkéntes napi hatszori egészséges étkezését jelenti -, valamint a táborban működő komplex magaskötél-pálya éves üzemeltetési költségét is.
Szorítsunk együtt a bátor ’lila’ úszóknak és Márknak!
Papp Márk olimpikon az Élménykülönítmény jótékonysági úszó nagyköveteként áll rajthoz a 35. Lidl Balaton-átúszáson.Mindössze 23 éves, de komoly sportteljesítmény áll a háta mögött. A BVSC uszodában találkoztunk reggel 9-kor, ekkor már túl volt a délelőtti edzése egy részén. Márk most a budapesti vizes VB-re készül, rendületlenül: minden nap edz, ahogy ő mondja, ilyenkor ez már fontos, mert a test vízérzéke így marad tökéletes. Mégis kedves és mosolygós, szakít rám időt és ami a legfontosabb újra rajthoz áll a Balaton-átúszáson is, mégpedig az Élménykülönítmény színeiben. Ismerjétek meg Márkot!
Mesélj az úszókarrieredről!
A Balatonon szerettem meg a vizet, 4 évesen tanultam meg úszni és 6 éves koromban már versenyekre jártam a Budapesti Honvéd színeiben. Szerencsés vagyok, mert gyerekként jellemzően az elsők között értem célba, ami sikerélményt és lendületet adott a továbbiakra. Eleinte medencében úsztam, de a hosszabb távok már akkor is jobban mentek, ezért kezdtem el – először medencében, majd nyílt vízen – a hosszútávúszó versenyek felé kacsintgatni, ahol 3000, illetve 5000 méteren indultam. Később sikeresen vettem az olaszorsági EB-re a válogató versenyt és kijutottam életem első felnőtt Európa-bajnokságára, ami mindennek a kezdete volt. Itt a célom a tapasztalatszerzés volt, mert a nyíltvízi úszás egy nagyon erősen tapasztalati sportág. Nagyon sok változó van benne, amit nem az adott úszó határoz meg, hanem az, hogy hogyan képes lereagálni a versenyszituációt és, hogy mi van a fejében. Többek között ezért is tetszik a dolog.

Mesélsz ezekről a változókról?
Egy medencében adottak a körülmények, (csempe, 27 fokos víz, klór, pályaelválasztó kötelek és négy fal) de nyílt víz esetén, ahol tóban, tengerben úszunk, alkalmazkodni kell az aktuális viszonyokhoz, például a víz hőfoka, a hullámzás, medúzák, vagy a többi úszó. Rajtam kívül ott van 80-100 ember, akik bármelyik pillanatban keresztülhúzhtják, azt amit elterveztem. Például beúsznak elém, vagy keresztül úsznak rajtam, véletlenül, vagy szándékosan akadályozhatnak, megrúghatnak, megüthetnek, ami ennek a sportágnak a velejárója. Mindenki próbálja a saját helyzetét úgy alakítni, hogy az számára a legoptimálisabb legyen, ezért sokan szinte bármire hajlandóak. A testi kontaktus természetes velejárója a versenynek, gyakori a lökdösődés, ütésváltás, a másik akadályozása, a nyíltvizes műfajban ebben nincs „semmi különös”. Egy-egy fordulónál még ennél is keményebb a helyzet, amikor egy szűkebb íven, akár 3 méter szélességben igyekszik 80 ember egyszerre megkerülni a bóját.
Térjünk vissza a pályafutásodra. Hogyan folytatódott?
Az olaszországi EB után gyakorlatilag az összes világversenyre sikerült kijutnom hosszútávúszásban. 2012-ben indultam Barcelonában a világbajnokságon, de közben az Európa Kupák sem maradtak ki, és a medencés úszást sem hagytam abba. Indultam ifi EB-n medencében – ahol a legjobb helyezésem 5. volt 400 vegyesen – és nyílt vízen is. Az Európa Kupán összesítésben 2. helyezést értem el. A 2014-es berlini EB-n a 10 km-es táv olyan jól sikerült, hogy ennek hatására komolyan elkezdtem foglalkozni a hosszútávúszással. Ezt követte az oroszországi VB Kazányban, ahol az 5 km nagyon jól sikerült. 2016-ban egyesületet váltottam, a BVSC-Zuglóhoz igazoltam át Debrecenből. Akkor az új edzőmmel, Nagy Péterrel azt beszéltük meg, hogy ne az olimpia legyen a fő cél, hanem az EB. Ettől függetlenül részt vettem az olimpiai válogató versenyeken is, ahol legnagyobb örömömre mégis sikerült kvalifikálnom magam. Inenntől kezdve készültem mind az EB-re, mind az Olimpiára. Az Európa-bajnokságon 10. lettem 10 km-en, és velem együtt a sportág történetében először lett érmes a magyar csapat. Nagy öröm volt, hogy bronzéremmel utazhattunk haza, büszke vagyok erre. Ezt követte Rió ahol 13. lettem (csupán 12 másodperccel elmaradva az olimpiai bajnoktól). Az Olimpia minden másodpercét élveztem, annyira különleges verseny volt! Nem izgultam, nagyon pozitív élmény volt. Nem adtam fel teljesen a medencés úszást sem, a Riói Olimpia előtt 200 méter gyorson olyan eredményt úsztam, hogy be tudtam volna kerülni a magyar váltóba, de ekkor már a 10 km-re fókuszáltunk, így nem indítottak medencében. Most a budapesti VB-re készülök, 5 km-en fogok úszni és megpróbálok minél jobb eredményt elérni.
Miért fontos neked a Balaton-átúszás?
Pár éve az egyik barátommal spontán kitaláltuk, hogy menjünk le és ússzuk át a Balatont, nagyon élveztem, jó program volt! Rá 2 évre kötelező lett edzésképpen a válogatottnak is elindulni, akkor elsőként sikerült célba érnem. Az idei átúszás 2 héttel a VB előtt lesz, de szeretném ugyanúgy megnyerni, zsinórban harmadjára. Itt most nem az idő a fontos, nekem ez csupán egy szombati edzés. Egyébként 0:58,30-cal jelenleg én tartom az országos Balaton-átúszás rekordot.
Mit jelent számodra az úszás?
Ez az életem! Ezzel kelek 20 éve, ez a munkám. Az a célom, hogy megálljam a helyem az életben, én erre az útra találtam rá. Nem a pénz motivál, vannak terveim a jövőre nézve is: sok olyan hobbim van, amit el tudok képzelni a későbbiekben akár munka gyanánt is.

Mik ezek a hobbik?
Tavaly elkezdtem többféle chilit termeszteni (nevet). Ez a második idényem. Chiliszószokat és chiliport csinálok belőle, mindent, amit lehet a család és az ismerősök nagy örömére.
Főzöl is?
Igen! Édesapám szakács volt, sokat tanultam tőle. Előfordul, hogy én készítem el a családi ebédet és magamnak is szoktam főzni, ha az időm engedi. Kikapcsol, imádom! Mindenfélét kipróbálok, az egyszerű ételektől a bonyolultabbakig, és általában nem veszek elő szakácskönyvet, csak benézek a hűtőbe és abból, amit ott találok improvizálok valamit.
Mi az ami igazán kikapcsol, feltölt?
A paprikatermesztés azért nem köt le teljesen és a főzésre sincs mindig időm, de egy ideje elkezdtem fotózni, ami igazán kikapcsol. A barátok és szakemberek szerint is ügyes vagyok, már néhányan fel is kértek különböző témában fotózásra és az úszás hivatalos honlapjain is jelentek meg képek tőlem.
Miért tartod fontosnak, hogy egy jó ügy mellé állj?
Szerintem az élet része az, hogy segítsünk másokon. Ez motivál is a mindennapokban. Már korábban is közreműködtem a Csodalámpa Alapítvány egy akciójában, 2 gyermek kívánságának teljesítésében segédkeztem. Olyan jó érzéssel tölött el a dolog, hogy úgy gondoltam, folytatnom kell ezt az utat is. A Bátor Táborral a Debreceni Egyetemen hallgatójaként Dr. Rentka László tanár úr révén ismerkedtem meg, aki sokat mesélt Rólatok. Fontosnak tartom, amit csináltok, ezért döntöttem úgy, hogy mellétek állok.