SPORT

Ha továbbjutunk, az a baj, ha nem jutunk tovább, az a baj – kezelhető-e a nyomás, ami a magyar válogatottra nehezedik?

Politika, a focira költött milliárdok, túltolt esélylatolgatások – a nemzeti tizenegynek a pályán kívül is számos dologgal kell megküzdenie. Véleménycikk.


A magyar csapat szereplése az idei EB-n fanyar szájízt eredményezett: a továbbjutás kulcsa pedig nem nálunk és most már nem is az angoloknál, hanem Csehország és Georgia kezében van. Pontosabban, az ő vereségükben bízva számolhatunk továbbjutással. De mi történt eddig ezen az Európa-bajnokságon?

Focilázban égő ország, ide nekünk az oroszlánt is, talán az első olyan kontinenstorna, ahol a „fiaink” nem esélyek nélkül szállnak szembe más csapatokkal, és egy olyan csoport, ahol már-már az első hely gondolatával is erősen kacérkodni lehetett a sajtóban. 3 éve a németeket megizzasztottuk, egyszer nyertünk is ellenük, Svájcot valahogy majd megoldjuk, a skótok elleni győzelem szinte kötelező. A három évvel ezelőtti magyar válogatott Szoboszlai nélkül hozta össze az előző évtizedek talán legkedvesebb hőstetteit, noha a továbbjutás elmaradt. Így szinte borítékolható volt a magyar csapattal szembeni elvárás is: idén biztosan tovább kell jutni.

Beszédesebbek az eredmények

Mire elérkezünk a mai naphoz, 23-a reggel óta 83 cikk jelent meg csak az M4 oldalán a válogatottal kapcsolatban, ez a fajta láz pedig nagyjából az előző egy hónapra is jellemző volt, közel hasonló tempóban cikkeztek végig. Viszonyítási alapként, a tegnap csoportelsőként továbbjutó Ausztria esetében mind az ORF, mind a SkySport tekintetében ugyanez az intervallum közel negyedannyi cikket jelentett az osztrák csapat kapcsán.

Hogy három év alatt mi változott a magyarok háza táján? Annyi, hogy Szoboszlai Dominik lett az ország elsőszámú exportcikke, csoportelsőként kvalifikáltuk magunkat az EB-re, illetve a csapat valóban sokszor bizonyította, hogy bárki ellen lehet esélyünk.

Ezt követően az idei EB-szereplés már sokkal árnyaltabb képet nyújtott: kritikán aluli játék a svájci válogatott ellen, ahol a magunk megverése önmagában csak azért nem tényszerű, mert Svájc tele van tűzdelve óriásokkal – elég csak Xhakát említeni, aki Angliából visszatérve a Leverkusenhez „levezetésként” megnyerte a német bajnokságot.

A németek elleni (papírforma) vereséget követően a skótok legyőzése már-már ünnepelt hőstetté vált. Csoboth Kevin gólja valóban mesébe illő történet, ugyanakkor a 16-ba jutás egy rendkívül soktényezős számolgatás pozitív kimenetelével lehetséges csak.

Véleményválogatott

A válogatott igazi problémája a teljesen (sokszor politikailag is) megosztott hozzáállás, és a sok esetben elviselhetetlen elvárások tömkelege: tényszerű állítás, hogy soha nem volt ilyen jó esélye a csapatnak egy EB-t megelőzően, és az is tény, hogy rengeteg év után a csapatkapitányunk is a topcsapatok topligájában játszik. Ettől függetlenül nem lehet elmenni amellett, hogy a németek összeszedték magukat Nagelsmann alatt, de amellett sem, hogy a rutin, és a topligák „megszokottsága” pedig Svájc mellett szólt. A szinte papírforma eredményeket követően a vereségek mégis valahogy azonnal az elköltött milliárdok felé terelték a kommentelőket, Csoboth Kevin gólját követően pedig már aznap este arról cikkezett a sajtó egy része, hogy szinte biztos, hogy Ronaldoék várnak ránk a 16 között.

Ezzel a teherrel, pedig egész egyszerűen a labdarúgásban nem lehet élni.

Az 1986-ban „megsemmisülő” válogatott akkori edzője, Mezey György is hasonlóan nyilatkozott, az előzmények közel azonosak voltak: a korábbi sikerektől, a sajtó „túlhajtásától” a csapat kicsit elszállt, amit aztán a Szovjetunió elleni 6-0 követett. Természetesen összehasonlítani a két válogatottat nem lehet, ugyanakkor fontos leszögezni, hogy az apró pillanatok, vagy győzelmek az összképen sokszor nem változtatnak.

Magyarországon a válogatott kérdése a politikai csatározások egyik legfontosabb hivatkozási alapja: az egyik oldalról hősöknek, a másik oldalról sok esetben a kórházak és az oktatás fejlesztésének fő hiányának fő kikiáltott játékosoktól egész egyszerűen nem lehet elvárni ilyen és ekkora felelősséget – és nemcsak azért nem, mert a csapat több, mint fele nem a hazai utánpótlásrendszer terméke. Ha továbbjutunk: mindenki hősei a „fiaink”, ha nem jutunk tovább: „sok értelme volt ennyit költeni rá”.

A legnagyobb ellenfél a nyomás

Ezeket követően ki lehet jelenteni, hogy a magyar csapat egyik legnagyobb ellenfele (milliárdok ide vagy oda) az az elviselhetetlen nyomás, ahol a mindennapi emberek egy része egy feltételrendszeren keresztül várja a saját boldogságát: a mindenkori kommentelő sajátjának érzi a hőstetteket, a lehetetlen gólokat, a feltámadásokat.

Az a győzelem, amit a válogatott kiharcol, az övé, az a sikersztori, ami tényleg lehetetlen, szintén kicsit az ő érdeme is. Ellenben az a vereség, ami akár egy papírformát is jelent (ha csak objektíven a fogadóirodákra hagyatkozunk, a Svájc ellen is), az már elutasítható, ott az átlag néző fel van jogosítva, hogy megvesse, határozott véleménnyel éljen róla.

A kétirányú radikalizálódást pedig sportpszichológus legyen a talpán, aki akár a 23 éves csúcsjátékos számára kezelhetővé varázsolja.

Több külföldi lapot, annak kommentszekcióját átbogarászva is arra a következtetésre kell jutni, hogy egyfajta hungarikum feljebbvalónak tekinteni a válogatottat, mint ami. A horvátok kiesését követően nem a politikai háttéret, hanem Zlatko Dalić személyét kérdőjelezte meg a legtöbb kommentelő, ami valahol egészségesnek mondható. Még ennél is kedvesebben álltak az albán kommentelők a saját csapatukhoz a közösségi média felületein, pedig ott biztos kieső csapatokról beszélünk.

A mai nap folyamán eldől, hogy a válogatott folytathatja-e a kontinensviadalt, ami jelen esetben már nem rajtunk múlik: egy ország szurkol úgy a törököknek, mintha mindig is szerettük volna őket, és ugyanígy szorít Portugáliának, akiket a kedvező körülmények után a pontosan következő mérkőzésen borítékolhatóan fognak szidni ugyanígy.

Egy viszont biztos lesz a közvélemény nagy részének: ha továbbjutunk, az baj, viszont ha nem jutunk tovább – szintén baj.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SPORT
Iman Helif sminket, rúzst és rózsaszín fülbevalót viselve megmutatta nőies oldalát
Helif szerint nem a ruha teszi az embert, hiszen a ringben nincs szüksége az embernek kiegészítőkre: csupán stratégiára, ütőképességre és erőre. Ebben rejlik karakterének lényege.


Iman Helif nemi hovatartozásával kapcsolatos vita az olimpiai játékok egyik legmegosztóbb témájává vált, különösen a vasárnapi zárás előtt.

Helif a minap egy beautycég Instagram-videójában tűnt fel sminkben, rúzzsal és rózsaszín fülbevalókkal a fülében. Ahogy a videó leírásában olvasható:

„A külseje megváltoztatásával Iman nem arra törekedett, hogy beleilleszkedjen azokba a formákba, amelyekbe a világ be akar zárni minket. Az ő üzenete sokkal mélyebb: a ruha nem tesz szerzetessé, és a külső nem fedi fel az ember lényegét. Lehetsz nőies és elegáns, ha akarsz, de a ringben nincs szükséged díszítésekre vagy magas sarkú cipőkre. Csak stratégiára, erőre és ütőképességre van szüksége, ebben rejlik a karaktere lényege.”

A napokban a párizsi ügyészség nyomozást indított a 2024-es párizsi olimpiai játékok egyik olimpiai bajnoka, Iman Helif elleni internetes zaklatás ügyében. Helif, aki a negyeddöntőben legyőzte a magyar Hámori Lucát is, célpontja lett a támadásoknak. Az ismeretlen tettesek ellen tett feljelentésben két közismert milliárdos, Elon Musk, az X (korábban Twitter) tulajdonosa, és J. K. Rowling, a Harry Potter-könyvsorozat írója is meg lett említve, akik nyilvános platformjaikon éles kritikákat fogalmaztak meg Heliffel szemben.

(via 24.hu)


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SPORT
Tragikus hirtelenséggel elhunyt a friss olimpiai aranyérmes Márton Viviana nagypapája
A tekvandóbajnokot hétfőn még a reptéren várta boldogan nagyapja. Alig egy nappal később már a halálhíre terjedt a bokszvilágban.


Kedd este gyorsan elterjedt a hír a magyar bokszvilágban:

tragikus hirtelenséggel elhunyt Kiss Zoltán, akit mindenki csak Totóként ismert.

A Toto Box Promotion profi istálló tulajdonosa, a párizsi olimpián aranyérmet nyert 18 éves tekvandós,

Márton Viviana nagypapája, alig egy nappal unokája diadalmas hazatérése után hunyt el.

Hétfő délután még Totó is várta az aranygéppel Párizsból hazatérő hősöket, köztük az olimpiai bajnok unokáját, Márton Vivianát. A repülőtéren és a Puskás Aréna szoborparkjában is ott volt, ahol boldogan ünnepelték a hazatérő bajnokokat.

A jelenlévők szerint a 71 éves nagypapa boldogabb már nem is lehetett volna, szinte sugárzott az örömtől, és feszítette keblét a büszkeség.

Senki sem sejtette, hogy mindeközben Totó elkeseredett, megnyerhetetlen küzdelmet folytatott démonaival. Alig egy nappal azután, hogy együtt ünnepelhetett unokájával, a közösségi médiában már halálhírét kellett olvasnunk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
A Rovatból
Ismét kórházba került Ónódi Henrietta – tavasszal már átesett egy infarktuson
Továbbra is sok pénzre lenne szüksége az olimpiai bajnok sportolónak, hogy megfelelő ellátást kapjon az Egyesült Államokban.


Ahogy arról korábban mi is írtunk, tavasszal infarktust kapott Ónódi Henrietta, rövid időre leállt a szíve, újra is kellett éleszteni.

Az olimpiai bajnok magyar tornásznő jelenleg az Egyesült Államokban él, családja gyűjtést szervezett a gyógyulása érdekében.

Ónodi állapota azóta is aggasztó, és most újra kórházba került a fellépő komplikációk miatt

– erről a testvére, Barbara adott tájékoztatást.

Az infarktus utáni rehabilitációja egyelőre nagyon bizonytalan, ráadásul az amerikai egészségügyi rendszerben ez jelentős pénzt is felemészt. A kezelés napi kétezer dollárba, azaz heti öt millió forintba kerül, így a család kénytelen volt segítséget kérni: a gofundme.com oldalon indítottak gyűjtést, ahol félmillió dollár, vagyis 180 millió forint a célösszeg. Eddig azonban csak 35 172 dollár jött össze, ami még messze van a szükségestől.

Az ügyet tovább bonyolítja, hogy Ónódi egyedül maradt a válása után, és csak a legidősebb gyermeke nagykorú, így az amerikai szabályozás szerint csak ő dönthet az édesanyja kezeléséről. A családra hatalmas teherként nehezedik Henrietta betegsége, ezért minden segítséget igyekeznek megszerezni. Barbara, Henrietta testvére, így zárta a posztját a gyűjtés oldalán:

„Mindenkit arra kérek, imádkozzon Henriettáért!”

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SPORT
Elkezdték elbontani a Hungaroring épületeit, rá sem lehet ismerni a versenypályára
Felújítják a pályát, ezért elbontják a főépületeket és a célegyenes lelátóit is.


Nagyszabású felújítási munkálatok kezdődtek a Hungaroringen, hogy korszerűsítsék a magyar Forma 1-es pályát.

A munka már az idei Magyar Nagydíj előtt elkezdődött, de a futam után igencsak felgyorsultak az események. Ugyanis

elkezdték elbontani a főépületeket és a célegyenes lelátóit is.

Köztük az igazán tehetősek számára fenntartott Super Gold lelátókat is.

A Hungaroring a Facebook-oldalán szerdán több fotót is megosztott, ami jól látszik, milyen jelentős átalakításon esik át a pálya:

via Blikk


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk