KÖZÖSSÉG
A Rovatból

A spanyol focista megható visszaemlékezése Magyarországról

A spanyol focista megható módon emlékezik vissza a nálunk töltött időszakról.


Francisco Gallardo spanyol focista Magyarországon, Diósgyőrben (és a Puskás Akadémián) játszott középpályásként. Most egy blogbejegyzésben "Köszönöm futball" címmel megható módon emlékezett vissza az itt töltött időszakra, a magyarokra - írta a magyarlelato.com.

paco-gallardo

"Az első tapasztalataimat Spanyolországon kívül Miskolcon, a DVTK-ban tapasztaltam meg. Már több éve volt, de még mindig úgy emlékszem rá, még mindig úgy belém van gravírozva, mintha tegnap történt volna” – kezdi írását a jelenleg az andalúz korosztályos válogatottjánál is dolgozó Francisco Gallardo, azaz Paco.

“Emlékszem arra a szorongó várakozásra, arra a bizonytalanságra, amelyet a Barajason éreztem (Madrid repülőtere – szerk.), hogy egy új országba költözöm, 2700 kilométer messze. A kételyek, a motiváció és az a nagyon világos elképzelés és izgalom, hogy azt csinálhatom, amit igazán szeretek, ami annyira izgat gyerekkorom óta: focizni. A csendes repülés és a célállomásra való megérkezés, a leszállás… egészen különleges tapasztalat, nagyon egyedi, ezt nagyon nehéz pár sorban leírni. Hihetetlen volt és felejthetetlen. Vártak engem a repülőtéren, kedves gesztusokkal és a kommunikáció nagy nehézségeivel. A magyar nyelv lehetetlen, így angolul próbáltunk beszélni, én az andalúz angol keverékemmel, ők a magyar-angollal, az ottani területre jellemző akcentussal.”

Ezek után a sevillai születésű fiatalember egy anekdotát osztott meg a Miskolcra való útról: “Az első párbeszédem, amit soha nem értettek meg, ott voltam én, egy autóban két másik személlyel, akiket épp akkor ismertem meg, egy olyan táj, amely teljesen különbözött a Spanyolországtól megszokottól, igyekeztem megválaszolni mindazt amit tőlem kérdeztek, anélkül, hogy bármit is értettem volna. El tudjátok képzelni az arcomat… az ő arcukat és mindazt ami az én fejemben végbement. A feladat bonyolódott, de a hiányzó részeket mosollyal pótolták és csöndekkel.”

Voltak olyan napjaim, amikor gondolkoztam azon, hogy jól tettem-e hogy a Diósgyőr ajánlatát fogadtam el, más, sokkal kedvezőbb ajánlatokat visszautasítva…” Ezt követően Paco összehasonlítja a Liga BBVA csapatainál lévő felszereléseket a Diósgyőrével, fanyar kritikával illetve a bájos egyszerűséget. Ám nem sokáig gondolkodott, amivel kapcsolatban egy érdekes történetet oszt meg Francisco Gallardo:

"Egyik alkalommal úgy érkeztem edzésre, hogy a pálya szélén rengeteg család állt a kezében egy festékes bödönnel. Azért jöttek, hogy lefessék a stadiont. Leesett az állam, annyira meglepődtem, azt gondoltam ez valamilyen büntetés, de nem, egyszerűen a szurkolók ennyire magukénak érzik a klubot. Ebben a percben megértettem, hogy jól döntöttem és nem tévedtem, hogy a DVTK-hoz igazoltam. Akartam érezni a rajongást, azt akartam, hogy én az ő részük legyek és ők részeim legyenek. A kétségek eloszlottak, elfelejtett érzések jöttek elő újra. Elképzelhetetlen volt, soha nem tudtam volna elképzelni, hogy így fogom élvezni.

"
A futball adta nekem meg azt ami vagyok, és Miskolc, a DVTK a nagy életkedvet adta. A legjobbat kaptam a szakmámban, az emberek szeretetét és melegét.

Egy olyan stadionban játszottunk, ahova körülbelül tízezer ember fér be, már a kezdőrúgás előtt vibrált minden, órákkal a lefújás után még mindig tart ez a vibrálás, a közönségnek köszönhetően. Egy város, ami több, ami befogadt téged, és ami bennem különleges és mérhetetlen szeretetet váltott ki. Az én debütálásom előtt elmagyarázták nekem, hogy a meccs befejezésekor a csapat egy kört tesz a stadionban, megköszönve a szurkolást. Miközben az összes játékos együtt énekel a szurkolókkal, őszintén szólva nem értettem ennek az értelmét.

Elérkezett a bemutatkozás és ezzel együtt az én első alkalmam arra, hogy megtapasztaljam ezt az érzést. Mindez leírhatatlan, ahogy a lelátó együtt lélegzett a játékosokkal, soha nem láttam ehhez foghatót, soha nem fogom elfelejteni. Hihetetlenül megható volt, az összes éneket megismertem és énekeltem velük, magyarul! Áhított momentum volt számomra a mérkőzések utáni ünneplés, a boldog szurkolók arcai. Azt láttam, hogy sokat tudok adni nekik, nagyon szerencsés vagyok, kiváltságosnak érzem magam.

"
Akik eljöttek és meglátogattak mindig azt kérdezték, hogy mit keresek Miskolcon, a válaszra mindig rájöttek, amikor látták hogy újjászülettem a Diósgyőr szurkolóknak köszönhetően.

Édesanyámmal egyszer beszélgettem Skype-on keresztül, mondtam neki, hogy leszaladok a piacra egy 15 percre. Nagyon közel volt hozzám a piac, de korábban még sosem voltam ott. Amikor visszaértem onnan, a mamám idegesen fogadott, már épp be akarta jelenteni az eltűnésemet. Kiderült, hogy négy és fél órán keresztül voltam lent, ami a piacon történt az maga volt az őrület. Minden sarkon megállítottak, mindenki ajándékozni akart nekem valamit, mindenkinek volt egy kedves szava, hihetetlen volt. Hát, így lett 15 percből kicsivel hosszabb, izomlázam lett annyi ajándékot kaptam. Már több év eltelt, de továbbra sem találok szavakat, annyira hálás vagyok, hogy nem tudom kifejezni. Ebben a városban, ahol 160 ezer lakos van, nekem felcsillant a lehetőség, hogy a futballt maximálisan élvezzem.

"
El kellett köszönnöm és ez volt életem legszomorúbb pillanatainak egyike. Nem akartam elhagyni ezt az érzést, nem akartam elhagyni a várost, a lakosságot, az utcákat. Nem akartam elmenni.

Magamba szívtam a magyarok kultúráját, biztos öntudattal tettem ezt és integráltam közéjük, nekem ez lehetőségeket engedett. Ha ma egy tanácsot kellene adnom, akiknek kétségeik vannak afelől, hogy külföldre igazoljanak-e, az én véleményem teljesen világos: egyértelmű igen!"

paco2

Az eredeti írást ITT találjátok.

Ha tetszett az írás, oszd meg másokkal is!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEGED
„Arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál” – szegedi orvostanhallgató mentett életet egy repülőn
A fiatal orvos korábban uszodamesterként is került már éles helyzetbe. Dékáni kitüntetést kapott, amiért életet mentett.


Életet mentett egy repülőúton Szabó András, a Szegedi Tudományegyetem hatodéves orvostanhallgatója – írja a Házipatika. Szabó februárban, egy Gran Canariára tartó repülőjáraton, egy epilepsziás rohamot kapott utason segített, amiért június végi diplomaosztóján dékáni dicséretet kapott.

„A felszállás után hamar elaludtam, majd körülbelül húsz perc múlva arra ébredtem, hogy valaki az előttem lévő sorban kiabál, hogy: »Help!« Csak annyit láttam, hogy az előttem lévő sor teljes szélességében rángatózik, de nem tudtam, mi történt”

– idézi az SZTE Szabót. Amikor a légiutas-kísérők megkérdezték, van-e orvos a gépen, azonnal jelentkezett.

„Légúti akadálya volt, elharapta a nyelvét, illetve a szaturációja nem volt megfelelő”

– részletezte a frissen végzett orvostanhallgató. Egy repülő- és űrorvostan kurzuson tanultak alapján tudta felmérni a helyzetet, így döntötte el azt is, hogy kényszerleszállásra kéri a pilótákat.

A hódmezővásárhelyi fiatal orvos aneszteziológia és intenzív terápia szakágon szeretne továbbtanulni. Korábban már uszodamesterként is mentett életet.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Egy 18 éves balatonfüredi lány lett idén az Anna-bál szépe – fotók
Soós Kriszta Szonja idén érettségizett, Budapesten tanul tovább, a bálra pedig párjával és családjával érkezett.


Elsőbálozó balatonfüredi lány, Soós Kriszta Szonja lett a 199. Anna-bál szépe. Első udvarhölgye a fővárosi Mihály Angelika, a második udvarhölgye pedig a szintén budapesti Bundschuh Jázmin lett.

A bál 18 éves szépe az idén érettségizett, és Budapesten tanul tovább, a bálra párjával és családjával érkezett. A 21 éves első udvarhölgy iskolai barátjával vett részt az Anna-bálon, míg a 17 éves második udvarhölgy a családjával jött a balatonfüredi rendezvényre, amelyen már másodszor vett részt.

Az est folyamán az idén is a báli közönség szavazta meg a 15 legszebb lányt. Közülük egy szakmai zsűri választotta ki a bál szépét és udvarhölgyeit,

akik vasárnap délelőtt a Kisfaludy Színpadon találkoznak az érdeklődőkkel, majd sétakocsikáznak a városban.

Az első Anna-bált 1825. július 26-án tartották Balatonfüreden, a Horváth-házban, Szentgyörgyi Horváth Fülöp János fogadójában a házigazda leányának tiszteletére.

Az ifjú Anna Krisztina azon az estén ismerkedett meg majdani férjével, Kiss Ernő huszár főhadnaggyal, aki később az 1848-49-es szabadságharc aradi tábornok-vértanúja lett. Emlékére 2003 óta minden évben átadják az őt ábrázoló herendi porcelán huszárszobrot egy olyan embernek, aki sokat tett és tesz Balatonfüred kultúrájáért, szellemi életéért.

via MTI


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
A Sziget arcai: édes hármas guminővel, görög istenek és egy szokatlan páros
A Szigetet nemcsak a koncertek és a különféle előadások színesítik, hanem maga a látogatóközönség is.


Ahogy minden évben, így idén sincs másképp: a nonstop hangzavar mellett vizuális ingerekben is igen gazdag a Sziget. A fesztiválon gyakorlatilag párméterenként érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb programok. Ezek hangulatához pedig rengeteget ad a gyönyörű díszlet, a különböző színes installációk és az esti fények pompája.

Ami a Sziget esszenciáját adja, az viszont nem más, mint maga a közönség. Amíg a kilencvenes években a punkok Mekkája volt ez, addig manapság már a kisgyerekes családtól a szingli hetvenesig bárki magáénak érezheti a rendezvényt.

Ahogy a címlapfotón is látható, páran bevállalták a kőkeményre lakkozott hajat és a hozzá illő rikító sminket annak ellenére, hogy napokig moshatják majd ki magukból.

Ha fesztiválozásról van szó, akkor a divatról is illik ejteni pár szót. Neonfonatot és extrém sminket a fesztiválon is kérhetünk magunknak, de sokat mutató vagy éppen vicces ruhákkal is könnyen találkozhatunk. Az már valamivel ritkább, amikor valaki minden nap tetőtől talpig más-más extrém szettbe bújik. Találtunk egy szlovák párt, akik pont így tűntek ki a tömegből:

A divatot máshogy értelmezte egy csapat fiatal, akik ókori görög szereléssel fejezték ki tiszteletüket az olimpiai játékok előtt. Ők még józanul is vállalták ezt.

Egy picivel ittasabb srác a guminőjével karöltve keresett résztvevőt egy édes hármashoz, de felbukkantak csinos szoknyás férfiak is.

A kora délutáni órákban egy, a párnáival ácsorgó srác szúrt szemet. Be volt kötve a karja. Azt mondta lehet hogy, eltört, amikor részegen bungee jumpingozott, de a Szigeten megkérdezett dolgozók szerint nem szokatlan, hogy késő este kisebb sor van az elsősegély-sátornál.

A nyári hőségben megtelt a strand is, ahol egy stílusos úriember tűnt ki a tömegből egy fiatal hölgy oldalán. Szokatlan páros. Az óvatos rákérdezés után kiderült, hogy csak barátok, de a kedves lány nyomatékosította, hogy „nem a stricim”, mivel korábban már ezt is megkérdezték tőlük.

Az átlagtól eltérő karakterek megtalálása még a Szigeten is időigényes, de abszolút megérte minden lépés.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KÖZÖSSÉG
A Rovatból
Smile örökre elhagyta a bandát: az ország egyetlen mentőtacsija nem mosolyog többet gazdájára
Az Életjel Mentőcsoport hős kutyáját egy vásári ketrecben szúrta ki későbbi gazdája, aki meglátta benne azonnal, hogy kiváló keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.


Sikeres és boldog 13 év után elment Smile, a mentőtacskó. A szomorú hírt a Katasztrófavédelem osztotta meg a közösségi oldalán.

Egy kicsi tacsi pacsi címmel azt írták:

"Smile, az Életjel Mentőcsoport (pontosabban Életjel Mentőcsoport Önkéntes Tűzoltóság) apró, de nem csekély jelentőséggel bíró tagja örökre elhagyta a bandát.

Tulajdonképpen mindig is önálló döntéseket hozott, de megengedte társának, Turi Lacinak, hogy azt higgye, ő a főnök.

Smile 13 évvel ez előtt pontosan tudta, hogy ha elég kedvesen mosolyog ki abból a vásári ketrecből, amelyikben Laci észrevette, akkor még keresőkutya lehet belőle, több országba is eljuttathatja a gazdáját, és hősies helytállásáról cikkeket írnak majd a lapok.

Smile nemcsak a romos, veszélyes terepen, a földi poklokban tudta, mi a dolga, hanem az előkelő fogadásokon, nagykövetségeken, cifra társaságban is elég jól viselkedett.

Most azért elég nagy próbatétel elé állította a gazdáját. Lacinak úgy kellene a továbbiakban mosolyognia bajbajutottra, segítségkérőre, menekülőre, hogy Smile már nem lesz ott mellette, nem segít neki, nem mosolyog vele soha többet.

13 év egy kiskutya életében egy teljes életpálya. Köszönjük, Smile….

(Laci, kezdheted nézegetni a vásárokra hurcolt kutyagyerekeket.)" - áll a bejegyzésben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk