SIKERSZTORIK
A Rovatból

Csináld magad cipő az idei nyár slágere

Gulyás Sára dizájner, csak az alapokat adja. Kiválaszthatjátok kedvenc színeiteket és 20 perc alatt készíthetitek el a cipőtöket.
NeighbourART blog - szmo.hu
2015. július 05.



Egyszer már találkozott a védőangyalával, igyekszik mindig vidám lenni, gyerekként a bárányokat, mostanában az utazások során szerzett térképeket és jegyeket gyűjti, „magas hangon sípolva” imádja a macskákat, a hastáncolás tölti fel leginkább, kedvence a sültkrumpli, a nyár és persze Barcelona.

Az általa tervezett cipőt igazából ti tervezitek és ti készítitek el. A megrendelt csomagban megkapjátok a talpat, a felsőrészt, kétféle fűzőt és egy táskát. Ti választhatjátok ki a cipő-alkatrészek, anyagát, színét és a fűzőket is. A teljesen egyedi cipőt pedig nagyjából 20 perc alatt el is készíthetitek otthon.

Gulyás Sára, aki rád bízza a cipőd befejezését

Több mint tíz éve foglalkozik bőrtervezéssel. 2013-ban végezte a MOME Mesterképzését bőrkiegészítő tervező szakon. Az ökodizájn lelkes képviselőjeként természetes anyagokból készít változtatható használati tárgyakat. Járt a MOME képzése keretében Erasmusszal Barcelonában, műveit pedig – Budapesten kívül – Párizsban, Londonban, Prágában, Tallinban, Krakkóban és Lipcsében is kiállították már, valamint bekerült a neves Virtual Shoe Museum gyűjteményébe is.

Pikkpack nevű cipőmárkájához a Kickstarter nevű közösségi finanszírozási oldalon gyűjtött össze induló tőkét, aminek segítségével ma is építi vállalkozását, amit párjával közösen alapítottak meg. Legutóbb a Fiat által szervezett nemzetközi pályázat zsűrijeként segített a jelentkezőknek megtervezni a tökéletes női autó-kiegészítőt. Jövőbeni tervei között a vállalkozás felfuttatása mellett a családalapítás is helyet kap.

gulyassara

sara_asztala

sara_asztala2

1. Milyen típusú emlékek inspirálnak jobban: a jók vagy a rosszak?

Inkább a jók. Bár a rosszakra is úgy gondolok vissza, hogy értelmük volt, sőt a legtöbbször csak később áll össze a kép, miért is történtek meg akkor.

2. Ha újjászülethetnél egy ma élő vagy már halott művész személyében, kit választanál?

Erwin Wurm lennék, és őrült kiállításokat szerveznék, ahol a hétköznapi emberek is műtárgyakká válhatnak és közben jól is érzik magukat.

3. Hogyan lendülsz túl az időszakos alkotói válságon?

Elég rég volt alkotói válságom, mert annyi a munka, hogy nincs rá időm, de ha mégis előfordul, akkor általában mással foglalom el magam. Aztán ripsz-ropsz eltelik az idő, és már azon kapom magam, hogy valamiben éppen benne vagyok.

cipo1

cipo2

cipo3

4. Kinek mutatod meg először az új alkotásodat?

Egy közös térben dolgozom több designerrel a The 9 Design Stúdióban, így a legtöbbször ők látják először a “produktumot”. Régebben a szüleimnek, most már inkább a szerelmemnek.

5. Mi a legkedvesebb gyerekkori emléked?

Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni, mert rengeteg van, de talán, ami hirtelen eszembe jutott az az, amikor egyszer egy síelésen találkoztam a védőangyalommal. Legalábbis én azt hittem, hogy az, és talán még most is hiszem. Tíz vagy tizenegy éves lehettem, amikor egy síversenyen vettem részt életemben először és sajnos, nem ment a lecsúszás, állandóan elestem.

Mikor kiállítottak, fenéken csúszva mentem le a pályáról, és észrevettem egy gyönyörű lányt, aki odasíelt hozzám, és felsegített majd mondta, hogy menjünk le együtt. Lesíeltünk majd ő hirtelen eltűnt. Szerintem az angyalom volt.

NeighbourART blog sorozata

Ismerd meg a körülöttünk élő tehetségeket! Fiatal magyar művészek azonos kérdésekre adott, eltérő válaszait olvashatjátok életről, emlékekről és alkotásról hétfőnként portálunkon.

"Egy íróasztal, illetve az az asztal, amely a mindennapi életük része, sok mindent elárulhat…"

6. Mit érzel, amikor egy másik művész a tiédhez hasonló munkát készít?

Azt, hogy valószínűleg annyira jó a munkám, hogy már másokat is inspirál. És az király, nem?

7. Mit szeretnél, hogy miről emlékezzenek majd rád?

Hogy mindig vidám vagyok. Legalábbis igyekszem .

8. Gyűjtesz valamit?

Kiskoromban a bárányokat gyűjtöttem. Ma már inkább csak az utazásaim során szerzett jegyeket, prospektusokat, térképeket teszem el, hogy később visszanézegethessem őket.

cipo4

cipo5

9. Kedvenc budapesti pillanat?

Hazafelé biciklivel a Petőfi hídon át Budára, miközben lemegy a Nap. Na, az gyönyörű látvány!

10. Van olyan gyerekes szokásod, amit akkor csinálsz, amikor senki nem figyel?

Grimaszolok. Bár azt akkor is szoktam, amikor látnak.

11. Mi volt a legnagyobb őrültség, amit eddig csináltál?

Kb. 9 évesen elszöktem egy fiúval biciklizni, de anyukámék csak annyit tudtak, hogy lementem a játszótérre játszani. Estére értem haza, amikor anyukám sírva közölte, hogy már a rendőröket is utánam küldték. Nagyon sajnáltam anyukámat. Én amúgy jól éreztem magam.

12. Van-e napi rutinod?

A munka miatt van. Fél 9-kor összeül a csapat megbeszélni a napi teendőket, amiket a Pikkpacknál csinálunk. Utána egy jó kávé, és az ebéd is általában időben van.

13. Kedvenc tárgyad?

Egy német barátomtól kapott kis bábu, ami szerencsét hoz.

14. Hogyan fogsz neki egy új munkának?

Tervezek, gondolkodok. Előbb mindig gondolkodok. Nálam a rajzolás már csak a második fázis.

cipo6

cipo9

15. Van egy jól körülhatárolható hangulat, amikor könnyebb számodra az alkotás?

Jó, ha rend van, kívül és belül is. De kell egy erős motiváció. Ez általában nálam az, hogy egy problémát minden áron meg akarok oldani. Ez hajt előre.

16. Sör vagy bor?

Fehérbor. Jó a fröccs.

17. Kutya vagy macska?

Macska. Imádom őket. Magas hangon sípolva imádom őket.

18. Mit szeretnél kifejezni az alkotásaidon keresztül?

Azt, hogy nem csak én, hanem a vásárló, a felhasználó is alkot. És, hogy ez nem csak egy szép tárgy, hiszen – reményeim szerint – ez annál sokkal többet jelent a viselőjének.

19. Milyen a te stílusod?

Vidám, színes, játékos.

20. Mi az, ami a leginkább feltölt?

A hastáncolás, és a zene, amit közben hallgatok. Kár, hogy nincs mindig időm rá.

21. Kedvenc város?

Barcelona. Éltem ott fél évig és végtelenül szeretem.

22. Hol leszel 10 év múlva?

Remélem, már kétgyerekes családanyaként itthon, egy jól menő vállalkozással.

cipo8

23. Kedvenc étel?

Sültkrumpli. Ropog és meleg és mindig megy mindenhez.

24. Kedvenc évszak?

Nyár. A meleg nyári esték miatt, amikor nem kell azon gondolkodni, miben indulj el reggel, mert úgyis jó idő lesz este is.

25. Mi a legrosszabb tulajdonságod?

Keményfejű vagyok, és néha hisztis. Anyukám mondta, hogy már gyerekként is az volt a jelszavam hogy: „Majd én!”

26. Melyik korban élnél szívesen?

A rokokóban flangálnék a pasztellszínű ruháimban vagy az 50-es évek Amerikájában lennék kertvárosi háziasszony. Bár nem vagyok ilyen nőtípus, mégis vonzó számomra, hogy milyen lehetett.

27. Van visszatérő álmod? Miről szól? Esetleg megjelenítetted már valamelyik alkotásodban?

Régebben volt egy horror álom, ami vissza-visszatért, de szerencsére már elmúlt. Ezt nem is mesélem el, mert korhatáros. Azóta nem nagyon van ilyen. Gyakran repülök, de ezt úgy tudom, sokan álmodják. Még nem jelenítettem meg.

cipo4

cipo10

cipo11

28. Mi az az alkotás, amit mindenképpen meg kell csinálnod, mielőtt meghalsz?

Egy olyan termék, ami jót tesz a világnak. Valamilyen szempontból. Tudom, giccsesen hangzik, de szeretnék valami olyat, ami TÉNYLEG segít. A design erre van igazából, hogy esztétikusan segítsen.

29. Ha egyetlen tanácsot kellene adni más, esetleg még kezdő tehetségeknek, mi lenne az?

Csak a szorgalom számít. És merni kell kockáztatni is persze.

Sára munkáit ITT nézhetitek meg és ITT rendelhetitek meg. Még több sikeres, fiatal művészt pedig ITT ismerhettek meg!

Ajánld az ismerőseidnek, ha tetszettek Sára cipői!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SIKERSZTORIK
A Rovatból
Oroszlánokkal alszik a magyar Maugli, aki már gyerekként rögtön egy anakondát vett magának
Flaskay Dániel jelenleg egy zanzibári vadállatmentő központ állatgondozási igazgatója, és napi rutinjai között szerepel az elefánt-pedikűr és a majompelenkázás is. Nemrég megtámadta egy oroszlán, és végül egy gepárd nyalogatása mentette meg a lábát.
Tóth Noémi - szmo.hu
2024. június 16.



A csillogó szemű, kisportolt testű fiatal srác régen nem gondolta volna, hogy végül a világ számos országában ismert állatszakértő lesz, aki tigriseket nevel és gepárdokat ment. Flaskay Dániel, azaz a magyar Maugli 9 évesen már tudta, hogy állatokkal fog foglalkozni, de mivel hiperaktív gyerek volt, szülei beíratták vízilabdára – ami ugyan jól ment neki, de érezte, hogy valami hiányzik.

Aztán 12 évesen megvette első állatát, amely nem a szokásos aranyhörcsög volt, hanem konkrétan egy 3 méteres anakonda. Egy magazin apróhirdetésében látta meg az eladó óriáskígyót, és a szüleinek csak annyit mondott, hogy kimegy a kanálishoz a gyáli otthonuk közelében. Ott találkozott az eladóval, aki egy zsákban adta oda neki az anakondát. Dani izgalmában meg sem nézte az állatot, csak hazaszaladt vele, és az apjának annyit mondott, hogy fogott egy vízisiklót – de persze az apját nem tudta becsapni. Az újdonsült szerzemény ráadásul nem sokat teketóriázott, rögtön két helyen is megharapta a kisfiút, és bár az anakonda nem mérgeskígyó, Dani tudta, hogy az állat nem maradhat nála. Elvitte hát egy állatkeresekedésbe, ahol az eladó nézett nagyokat, de felajánlotta, hogy becseréli neki egy bébi tigrispitonra és egy vörösfarkú boára. Ezt követően már átgondoltabban viszonyult az állatokhoz, kígyótenyésztő vált belőle, és egyre inkább érezte, hogy ez az ő útja.

17 évesen kijutott New Yorkba, egy speciális zoológia képzésre, de mielőtt elkezdte volna a tanulmányait, meg akart tanulni rendesen angolul. Összekötötte a kellemeset a hasznossal, ezért eleinte egy állatkertben önkénteskedett, ahol magabiztos nyelvtudásra tett szert. A kint töltött évek alatt beteljesítette a saját amerikai álmát, és saját állatkereskedést nyitott a spórolt pénzén New Jersey-ben. Csupa szokatlan jószágot, például kígyókat, büdösborzot (amely állítása szerint nem is büdös, viszont jófej) és cukormókust árult, de hét év után eladta az addigra felkapott kereskedést, mivel erős honvágya lett. Amikor hazajött, eléggé depressziós lett, nem tudott magával mit kezdeni, míg végül a felsőlajosi magán ZOO-ban találta meg a boldogságot, ahol olyan szerencséje volt, hogy egy nemrég született fehér tigriskölyköt nevelhetett fel. Nem zavarta a kevés fizetség, hiszen úgy érezte, hogy végre hazatalált.

Onnan a debreceni állatkertbe ment dolgozni, kizárólag a szakmai előrelépés miatt, hogy új fajokkal, például zsiráfokkal és vízilovakkal dolgozhasson. Dani elmondása szerint az utóbbi állat ugyan évi ötezer ember halálát okozza Afrikában, de ugyanannyi idegvégződése van, mint az embernek, és az egyik idős víziló egyenesen imádta, ha a nyelvét vakarta. Flaskay Dániel fontos vezérelve, hogy olyan kapcsolatot alakítson ki a rábízott állatokkal, hogy azok ne féljenek az embertől, hiszen a stressznek sok negatív hatása van – például ezért bújnak el gyakran az állatok az állatkertekben a látogatók elől. Amikor arról kérdezem, hogy mi a titka annak, hogy „állatokkal suttogó” lett, azt feleli, hogy „én őszintén azt gondolom, hogy ez egy velem született tehetség, hogy engem ilyen jól megértenek az állatok, és közel engednek magukhoz, ezt nem lehet megtanulni könyvekből. Természetesen rengeteg türelem és kitartás kell, mire egy állatnak teljesen elnyerem a bizalmát. Hiszem, hogy ha egy állat közel áll a gondozójához, és nem csak a takarmányt dobják be neki, az neki is sokkal jobb!

A következő állomás Görögország volt, ahová az igazgató kiküldte egy konferenciára, mivel annyira bevált az ottaniaknak, hogy maradásra bírták. A tréning egyébként arról szólt, hogy hogyan lehet altatás nélküli vizsgálatra trénelni állatokat: például ha egy vadmacskának meg kell vizsgálni a lábát, akkor ahhoz ne kelljen kockázatos altatást végrehajtani rajta. Az motiválta arra, hogy Görögországban maradjon egy helyi állatkertben, hogy újabb sokféle fajt ismerhet meg alaposabban, a pingvintől a gibbonon át az orrszarvúig és az elefántig. Utóbbiról tudni kell, hogy alapból rengeteget sétálnak a természetben, ezért fogságban muszáj a körmeiket ápolni. Dani megtanította arra az elefántokat, hogy feltegyék a lábukat, és zokszó nélkül tűrjék, hogy reszelik és flexelik a lábkörmeiket. Az itt töltött 3 és fél év után azonban betört a Covid, de ez sem jelentette a pályája végét.

A magyar Maugli – már eleve hihetetlen – karrierje akkor lépett egy új szintre, amikor kapott egy levelet egy Zanzibáron működő menhelytől, hogy pont ilyen tapasztalatú embert keresnek igazgatónak. Először nem vette komolyan a felkérést, de a vadállatmentő központ kitartóan ostromolta őt, és két hónap tárgyalás után Dani végül Zanzibáron találta magát, ahol zsiráfok, elefántok és leopárdok között folytathatta kalandos életét. Teljesen más kultúrához és körülményekhez kellett szoknia ott, infrastruktúra nélkül, de megérte, mert élete legszebb pillanatait ott élhette át.

Pont akkor született ott is két fehér oroszlán, amiket ő nevelhetett fel – mivel az anyjuk elpusztult –, és teljesen egyedül nevelhette fel az ő kis „tündérét”, Zafirát is, a pumakölyköt. Mivel ez a faj is a kipusztulás szélén van, végül őt visszaengedték a vadonba, amitől Dani szabályosan lelkibeteg lett, és máig könnyekig hatódik, ha a közös fotóikat nézi.

Amikor arról kérdezik, hogy mit csinál pontosan Zanzibáron, elmondja, hogy gyakorlatilag egy edukációs túrát vezet az állatok megismerésével és megérintésével, de etikus módon, azaz nála nincsenek begyógyszerezett meg kikötözött állatok. Olyan állatokkal is foglalkozik, amelyek kizárólag Zanzibáron élnek – ilyen a vörös kolobusz majom, amelyet babaként még pelenkázik is –, és olyanokkal is, amelyeket gazdag arab sejkek „selejteznek le” hozzájuk, amikor rájönnek, hogy gepárd nem eléggé domesztikálható cicus.

Egyszer egy elefánt két méterrel odébb repítette a vízbe az agyarával, olyan ereje van, úgyhogy Dániel előszeretettel emlékezteti több százezres rajongótáborát arra, hogy ezek a csodálatos lények mindig vadállatok maradnak – és sajnos egy pár hónappal ezelőtti oroszlántámadás őt is élénken emlékeztette erre. Az történt ugyanis, hogy amikor Dani bement a fehér oroszlánokhoz, csak a nősténnyel foglalkozott, a hím pedig féltékenységből ráugrott hátulról, és belefúrta a karmait, valamint a lábát is elkapta. Ahogy gondozója nem tudott megmozdulni, és megérezte a kétméteres állat erejét, elfogta a rémület, de aztán látta az állat testbeszédén, hogy nem akarja megölni, ezért szép lassan kihátrált a ketrecből.

Az igazán abszurd történet azonban csak ezután kezdődött, mivel Dani félt, hogy elfertőződnek a sebei, a zanzibári kórház felé vette az irányt, amely egy ablak és tető nélküli, rozoga épület volt, az állítólag orvos pedig egy konyhai sütőben fertőtlenített tűvel és cérnával, érzéstelenítés nélkül varrta össze őt öt helyen. A borzalmasan fájdalmas beavatkozás végén az „orvos” adott neki 20 tablettát bármiféle instrukció nélkül, hogy vegye be, de Dani inkább a józan eszére hallgatott, és szerzett antibiotikumot. Attól a háta ugyan helyrejött, de a lába sajnos a gyógyszer ellenére elfertőződött, amitől a legjobban tartott. Ekkor jött neki az a mentő gondolat, hogy a gepárdok nyála sebgyógyításra alkalmas lehet, és bement megnyalogattatni a sebes lábát a gepárdokhoz (amely egyébként állítólag kifejezetten kellemetlen érzés, mert rendkívül érdes a nyelvük felülete). A blöff működött, a lába pedig egy héttel később valóban meg is gyógyult. Utána visszament az oroszlánokhoz, akik ugyanúgy fogadták, mint azelőtt, és az életük visszaállt a régi kerékvágásba.

Arra a kérdésre pedig, hogy ennyi extrém élmény és különféle egzotikus faj gondozása után milyen céljai vannak még, azaz mi van még a bakancslistáján, a magyar Maugli így reagált: „Ez egy olyan szakma, ahol mindig van hova fejlődni, tehát mindig azon leszek, hogy fejlesszem magam, és még többet tudjak segíteni az állatoknak. És nekem is van egy nagy álmom, amivel minden nap nyugovóra hajtom a fejem: egy saját vadállatmenhelyet létrehozni, ahol a világ egész területéről menteni fogjuk az állatokat, és ha lehetséges, vissza is fogjuk őket vadítani, hogy visszakerülhessenek a vadonba! Természetesen lesz olyan állat is, akivel ezt nem lehet majd megtenni, számukra mi leszünk az Utolsó Menedék, ahol stresszmentesen, nélkülözés nélkül élhetik le az életüket.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SIKERSZTORIK
A Rovatból
Richárd egy balesetben elveszítette a lábát, teste 70 százaléka megégett – az orvosok már lemondtak róla, ő viszont világbajnokságra készül
Egy tragikus, kis híján végzetes nap az egész életét megváltoztatta, annak ellenére, hogy a sport már korábban is az élete része volt.


Egészen hihetetlen történet Fejes Richárdé, a tizenöt éves fiúé, aki egy brutális balesetet élt túl.

Richárd motoron ütközött egy autóval, mindkét jármű kigyulladt, a benzin pedig ráfolyt a ruhájára, ami miatt teste hetven százaléka megégett. Az orvosok alig láttak esélyt a túlélésére, de valami csodával határos módon mégis felépült – idézi vissza a balesetet a Blikk.

Fejes Richárd, aki egyik lábát elvesztette és testét máig hegek borítják, mégis próbál pozitívan gondolkodni és élvezni az életét. A sportban találta meg a vigaszt, amit a tragédia után sem hagyott abba.

„A barátaimmal fürödtünk egy tóban, és hazafelé tartottam, amikor a növényzettől nem vettem észre egy táblát, és a kereszteződésben egy kilencven kilométer/órás sebességgel közlekedő autó elütött. Harminc métert repültem, a motor pedig kilencven méterre állt meg onnan” – mesélte Richárd a drámai pillanatokat.

„Felkeltem az árokban, tudtam, hogy nagy baj van, de fájdalmat nem éreztem. Még a szüleim telefonszámát is le tudtam diktálni. A tűzoltók kiérkezése után ájultam el, és csak három héttel később ébredtem fel.”

Richárd édesapja, Fejes István éppen akkor ért a helyszínre, amikor fiát ásványvizekkel oltották el. A kocsiban ülő nő, a sofőr felesége locsolta le.

Az aggódó apuka elmondta, hogy fia sarka leszakadt, a sípcsontja, a combcsontja, a keresztcsontja és a szeméremcsontja eltörött, a csuklója pedig megrepedt. Az orvosok szerint az égési sérülések az élettel összeegyeztethetetlenek voltak.

Richárdot először a kecskeméti kórházba vitték, majd négy órával később már Budapesten, a Honvédkórházban volt.

Tízórás műtét során eltávolították a megégett bőrt, amputálták a lábát, és vasakat tettek az ép végtagjába.

Nyolc hétig életveszélyben volt, összesen tizennégyszer operálták meg. Az elviselhetetlen fájdalmak miatt három hétig mesterséges kómában tartották, és csak felébredése után szembesült azzal, hogy elvesztette a lábát.

„Gyorsan elfogadtam, a lényeg az volt, hogy túléljem, nem a lábam számított” – mondta a fiatalember, aki ötévesen kezdett el küzdősportolni, és tizenhárom éves koráig versenyzett. Brazil jiu-jitsuban hat bajnoki címet, diákolimpián első helyezést ért el, és összesen hetvenkét érmet szerzett.

A tragédia óta Richárd felvette a kapcsolatot az őt elgázoló autóssal, akire egyáltalán nem haragszik. Inkább a jövőre koncentrál. Az édesapjával kezdte meg a rehabilitációt és a kemény edzéseket. Majdnem egy évet Kanadában éltek, ahol elkészítettek számára egy méregdrága, speciális protézist.

Azóta több mint negyven kilót szedett magára és kiváló parasportolóvá vált. Fekvenyomásban tavaly megnyerte az Európa-bajnokságot, Grúziában négy aranyérmet szerzett, most pedig már a világbajnokságra készül.

„Több mint százötven kilót ki tudok nyomni, és minden második nap edzek. Nyilván nem kell mindenkinek versenyeznie, de engem a tréningek segítettek átlendülni a mélypontokon”

– tette hozzá.

Nemcsak magára gondol azonban, amikor edz: „Szeretnék erőt adni azoknak, akik hasonló helyzetbe kerültek” – fogalmazta meg másik célját Fejes Richárd.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Tanárnak nézték az osztálytársai az ország legidősebb, 71 éves frissdiplomását
Szegedi Dezsőt 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára is.


Szegedi Dezső, az ország legidősebb egyetemistája az iskolai élményeiről számolt be az RTL-nek.

A 71 éves Szegedi arról is mesélt a tévécsatornának, hogy milyenek voltak az egyetemi évek, amit ráadásul nappali tagozaton végzett el.

Szegedit 68 évesen vették fel a Miskolci Egyetemre. A színművész határozottan emlékszik az első napjára.

"Első szemeszter, első óra. Mentem a folyosón végig, és fiatalok nézték, hogy ki ez az öreg és következő: jónapot tanár úr, azt hitték, hogy tanár vagyok"

- emlékezett vissza a színművész, aki azt is elmondta: volt, amikor éjszaka kettőig írt beadandót munka mellett.

Szegedi egy ma már nem létező miskolci városrészről, Gordonról írta a szakdolgozatát. Ezzel a kutatómunkával nemcsak emléket szeretetett volna állítani a miskolci roma muzsikosoknak, hanem meg szerette volna azt is mutatni a fiataloknak, hogy tanulni sohasem késő.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SIKERSZTORIK
A Rovatból
Megvan a következő magyar űrhajós, az autóiparból emelkedik a csillagok közé Kapu Tibor
44 évvel Farkas Bertalan után megvan a következő magyar űrhajós. Nemsokára a NASA-nál fejezi be kiképzését Kapu Tibor és a tartalékos Cserényi Gyula.


Megvan a végleges döntés a következő magyar űrhajósról – derül ki a külgazdasági és külügyminisztérium közleményéből. A szakértői bizottság végleges döntése alapján Kapu Tibor lehet az az ember, akit Magyarország hosszú évtizedek után ismét a világűrbe küld, míg a tartalék űrhajós Cserényi Gyula lesz, ők fogják elvégezni a kiképzés utolsó fázisát.

A kiválasztott Kapu Tibor 32 éves gépészmérnök, aki eddig leginkább az autóiparban dolgozott, és főleg akkumulátor-fejlesztéssel foglalkozott.

Vele azonos kiképzést kap a 35 éves villamosmérnök, Cserényi Gyula, aki szükség esetén helyettesíti őt, máskülönben a Földről segíti majd a küldetését.

240-en jelentkeztek a küldetésre, akik közül a szakértők végül kiválasztottak négy jelöltet. Ők mindannyian komoly kiképzésen estek át az űrdinamikától kezdve a könnyű repülőgépes pilótakiképzésen át a különböző fizikai tesztekig és tudományos munkákig. Végül közülük választották ki Kaput és Cserényit. Ők ketten hamarosan az Egyesült Államokba utaznak, ahol az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), illetve egy szerződés alapján az Axiom Space nevű vállalat fogja biztosítani a kiképzésük utolsó fázisát.

Farkas Bertalan 44 évvel ezelőtt vált az első magyar űrhajóssá, és most küszöbön áll a következő magyar küldetés – magyarázta a bejelentés apropóján Szijjártó Péter miniszter –, a kormányzat ugyanis a tudományos és ipari fejlesztések, vívmányok tökéletesítése érdekében nemzeti kutatóűrhajós programot indított. A magyar űripar a fejlett nemzeti iparágak közé tartozik Szijjártó szerint, a tesztek pedig nagymértékben segíteni fogják a magas hozzáadott értékű, high-tech szektorok, például az egészségtudomány fejlődését.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk