Megtámadta egy vírus a magyar filmes agyát, 51 évesen újra kellett tanulnia járni és beszélni

2017. november 26-a vasárnapra esett. A vágóként és vezető utómunka-felügyelőként dolgozó Fiers Ádám nem sokkal korábban fejezett be egy hosszú és fárasztó külföldi produkciót, így azon a hétvégén valószínűleg senki nem kereste volna. Aki mégis, alighanem arra következtet, hogy pihen, ezért nem elérhető.

A 91 éves édesanyja viszont aznap is felhívta, és gyanús lett neki, hogy nem veszi fel a telefont. Mivel ugyanabban a házban éltek és napi szinten tartották a kapcsolatot, lement megnézni, minden rendben van-e, de ekkor már eszméletlen állapotban találta.

Hamar felállították a diagnózist: egy herpeszvírus támadta meg, amit nagyon sok ember hordoz észrevétlenül, komoly tüneteket viszont szinte senkinél nem okoz. Ő volt a kivétel, a vírus átterjedt az agyára.

Semmilyen előzmény nem utalt arra, hogy veszélyeztetett lenne: nem ivott, nem volt krónikus betegsége. A szakmai életében viszont két végén égette a gyertyát. A hónapokig tartó, megterhelő munka miatt immunhiányos állapotba került, de valószínűleg akkor gyengült le igazán a szervezete, amikor vége lett a mindennapos rutinná vált pörgésnek.

Öt napon keresztül feküdt az intenzíven mélyaltatásban, élet-halál között, jégakkukkal kellett hűteni a testét, olyan magas láza volt. Lélegeztetésre ugyan nem szorult, de így is teljesen kétesélyes volt, túléli-e.

Aztán egyszer csak egyik pillanatról a másikra elkezdett javulni az állapota. Amint lejjebb ment a láza, felébresztették a mesterséges kómából, egy hét után pedig már nagy eséllyel ki tudták jelenteni az orvosai, hogy túlélte. Azt viszont továbbra sem lehetett tudni, mennyire roncsolódott az agya, érte-e maradandó károsodás.

A Robin Hood tévésorozat főszereplőjével

Ezen a ponton kapcsolódott be a történetbe a szintén filmes Fazekas Zsolt „Fido”, Ádám régi barátja, akit Seregi László operatőr értesített arról, mi történt. Ők ketten, illetve Ádám egy korábbi párja tettek a legtöbbet érte a következő hónapokban.

„Akkor már nálunk volt a telefonja, és persze rengetegen keresték, hiszen eltelt nagyjából 10 nap. Eleinte nem vettük fel, de ez egy idő után tarthatatlanná vált, hiszen annyit mindenki megtudott, hogy valami történt vele. Ezért létrehoztam egy Facebook-csoportot, amibe először a közös ismerőseinket vettem be, majd sorban jöttek a többiek is a baráti köréből” – idézi fel Fido. Alig egy hét után már 350-re nőtt a létszám.

Olyan égető kérdésekre is választ kellett találni, mint például, hogy miből fizetik ki Ádám albérletét, vagy az édesanyja gyógyszereit, amiről addig szintén ő gondoskodott. A bankszámlájához nem fértek hozzá, ezért úgy döntöttek, adományokat kérnek a csoport tagjaitól.

„Népszerű vélekedés, hogy Magyarországon a szolidaritásnak nincsen kultúrája. A mi történetünk a legjobb példa arra, hogy ez nem igaz. Ha van egy ember, akit szeretnek, és átmegy az üzenet, hogy gyakorlatilag a túlélés a tét, igen is segítenek” – mondja Fido, hozzátéve: külön jól esett nekik, hogy az adományozók megbíztak bennük, nem feltételezték, hogy lelépnek a pénzzel.

A támogatóknak köszönhetően fent tudták tartani Ádám régi életét, amíg őt kórházban kezelték: minden megmaradt a lakástól az autón át az internet-előfizetésig. Hazaköltözése után is ebből a pénzből élt még jó ideig, amíg nem tudott újra munkát vállalni.

Ádám és Fazekas Zsolt „Fido”

A János kórházból az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetbe került, ami direkt a hozzá hasonló helyzetben lévő agysérültek utógondozására szakosodott. Ez egy hosszú folyamat, nála is hónapokig tartott: egy profi gyógytornász újra megtanította járni, tisztálkodni és a többi alapfunkcióra.

Bonyolította a helyzetet, hogy vírusfertőzés következtében a négy évvel ezelőttig eltárolt ötven évnyi emlékének gyakorlatilag a 98 százaléka elveszett.

Kezdetben a legközelebbi barátait és családtagjait sem ismerte fel, mindenkinek újra be kellett mutatkoznia neki, hogy tudja, kiről van szó.

„Nagyon furcsa szituáció, amikor valaki a saját identitásával sincsen tisztában: kicsoda, honnan jött, mi történt az első 50 évben. Máig nem tudjuk, milyen emlékei tértek vissza és mi az, amit újra kellett tanulnia” – fogalmaz Fido.

Ádám az eszméletvesztése után 8 hónappal költözhetett haza, egy évvel később pedig már önállóan ellátta magát. Ugyan leszázalékolták és hivatalosan nyugdíjas lett, de ez nem akadályozta meg abban, hogy már a járvány kitörése előtt vállalni tudjon kisebb munkákat. Sok korábbi produkciós cég is visszavárta, persze nem az eredetivel megegyező pozícióban – ami lényegében a szakma csúcsának számított –, de nem is az volt a lényeg.

Óriási szerencséjére a szakmai tudásának egyes részei nem szenvedtek csorbát, a vágó- és egyéb programok használatát szinte azonnal fel tudta idézni. A pénzbeli segítség mellett rengeteg egyéb felajánlást is kapott: volt olyan, aki főzött neki, a bevásárlást intézte, vagy csak sétálni ment vele.

„Ez minden szempontból egy sikersztori: az emlékezetkiesési gondjai ellenére is teljes értékű életet tud élni. Csodájára járnak az útnak, amit megtett: világszinten is nagyon kevés ember épült fel egy ennyire súlyos betegségből” – mondja Fido.

Szerinte Ádám agya tudat alatt is akarta, hogy meggyógyuljon, amiben biztosan nagyon sokat számított az alap intelligenciája. A hasonló betegek közül sokan hiába töltenek akár éveket rehabilitációval, soha többé nem tudnak újra járni vagy beszélni.

Ádám történetéből a tervek szerint hamarosan egész estés dokumentumfilm készül. Egy producerirodával már előrehaladott tárgyalások folynak, ha minden jól megy, jövőre kezdődhet a forgatás. Ami viszont biztos: sem Fido, sem Seregi László nem vesznek majd részt a munkálatokban, ahhoz túlzottan közelről élték át a történteket.