A Dzsungeltúra egy rég nem látott kalandot kínál - kritika
A kaland úgy indul, mint egy Indiana Jones film és úgy ér véget, mint A Karib-tenger kalózai. Van egy különleges tárgy, egy speciális forgatókönyvírói szóval élve „MacGuffin”, amit meg kell keresni és eköré egy hatalmas kalandot kerekítenek – ez a tárgy, igazából csak azért kell, hogy a sztori elinduljon.
Egy igazi klasszikus kalandfilm, fantasy elemekkel, jó párbeszédekkel, vicces jelenetekkel és látványos akcióval.

Nem lehet eléggé dicsérni a készítőket, de amikor utánanéztem a rendező filmográfiájának, rájöttem, hogy ez nem a véletlen műve. Jaume Collet-Serra rendezőnek ugyan ez az első nagyköltségvetésű kalandfilmje, de voltak kreatív horrorjai, mint A zátony, Az árva, vagy a Viasztestek remake-je, gyengébb akciófilmjei, mint a Non-Stop, az Éjszakai hajsza vagy a The Commuter.
A következő filmje szintén Dwayne Johnson nevével fémjelzett szuperhős film a Black Adam lesz. Remélem továbbviszi ezt stílust és a Black Adam legalább olyan jól sikerül, mint anno a hasonlóan horror berkekből emelkedett David F. Sandberg Shazam!-ja.

Nem kell ragozni, iparosmunka, megtette, amit kellett. Blockbusterekhez híven hét ember van megjelölve írói kredittel.
Dwayne Johnson pedig megcsinálta, végre sikerült egy olyan filmben szerepelnie, ami annyira kedves, szerethető és jópofa, mint Ő maga.
ha ezzel a filmmel érne véget a színészi karrierje, akkor is elégedett lehetne. Aki ismeri Mr. Johnson-t az tudja, hogy nem egy színészóriás, de a szerethető csaló szépfiú szerepét játszi könnyedséggel hozza.

aki egy bájos és meglepően kemény a szerepben brillírozik. Jack Whitehall pedig a „comic relief”, de egyáltalán nem idegesítő Disney-s módon, teljesen vállalható és még ügyes karakterfejlődése is van. A három kvázi főszereplő tökéletesen kiegészíti egymást, az Ő triójuk között tökéletesen működik a kémia, öröm volt nézni őket.

Nincs okunk a panaszra a mellékszereplők terén se: egy kisebb de remek szerepben láthatjuk Paul Giamatti-t, aki mindig elragadó, még egy ennyire erkölcstelen szereben is,
Először a néző nem feltétlenül értheti, mi is történik, de ha meglátjuk a gonoszok fizimiskáját, garantáltan valamelyiktől kiráz a hideg. Nagyon ügyes és különleges a karakter designja mind a négy konkvisztádornak. Az emberi főgenyó pedig
Másik filmben nem biztos, hogy működne, de itt ebben a grandiózus kalandban elfér, ha egy kicsit ripacskodik, sőt: élvezet nézni minden pillanatát.

Ha nagyon keresnék hibát, persze lehetne találni a filmben. A CGI néha gyengécske, a fizika pedig néha nem úgy működik, mint azt elvárnánk, de
vagy eltúlzott helyszínt. A kamerakezelés ügyes, nincs szétvagdosva az akció, mindent tisztán lehet látni, ha egy Hollywoodi film ennyit elér, én már boldog vagyok. Sokszor a fényjáték, árnyékok furán hatottak a filmben, de a világítás annyira profi volt, hogy nem zökkentett ki a filmből. Amikor egy filmben zöld háttér előtt forgatnak egy-egy jelenetet sokszor elüt a karakter és a háttér megvilágítása, de itt nem,
nem tökéletes, mert egy-egy jelenetnél azért kilóg a lóláb, de elismerésre méltó a mai Hollywoodi kalandfilmek világában.

Mit mondhatok még el a Dzsungeltúráról?
Igazi családi szórakozás, kalandfilm, randifilm, gyakorlatilag mindennek megfelel. Iránya a mozi, ezt látni kell!