Fény derülhet a 6:3-as magyar siker titkára
Hatvan éve vertük meg Angliát az évszázad meccsén. Az évfordulóra készülve a nemzetközi sajtó is kiemelten foglalkozott a mérkőzéssel, a Guardian pedig Sebes Gusztáv vezetőedző frissen meglelt jegyzetfüzetéből is közölt részleteket.
A notesz, amibe Sebes Gusztáv, az Aranycsapat vezetőedzője jegyzetelt ellenfeleiről nemrég került egy az Aranycsapat ereklyéit tartalmazó gyűjteménybe.
Szőllősy György, a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs igazgatója és a FourFourTwo magazin magyar kiadásának főszerkesztője így beszélt a felfedezésről: "ha a futball művészet lenne, ez a frissen talált notesz olyan lenne, mint egy elveszett Da Vinci-kép."
A füzet nem minden része olvasható, így a Puskás Intézet dolgozói egy évet töltöttek az írás teljes "lefordításával". A jegyzetfüzet Sebes Gusztáv hagyatéka, jelenleg a Puskás Intézet gyűjteményét képezi. A vezetőedző nem véletlenül volt a sporttörténelem egy legjobb csapatának edzője - a Guardian és a Reuters által is közölt jegyzet-részletek alapján évtizedekkel megelőzte a korát.
Abban az időben, mikor az ellenfelek feltérképezése még közel sem volt megszokott, Sebes részletesen írt az ellenfél játékosainak szokásairól, technikai- és taktikai tudásáról.
"Alf Ramsey lassú és könnyen elfárad. Viszont jó szabadrúgáslövő" - olvasható a noteszban. "Az angolok ugyanúgy játszanak az európai csapatok ellen, mint ahogy tették azt 20 évvel ezelőtt" - írta 1953-ban Sebes.
"Az angolok nem ismernek félelmet és nagy tempót diktálnak a meccs kezdetétől, gyors, rövidpasszos játékkal. Éppen ezért az angolok az első fél óra után fáradni kezdenek."
Jegyzetei és tippjei nagyban hozzá segítették az Aranycsapatot, hogy a ők legyenek az elsők, akik hazai pályán verték meg Anglia válogatottját.
"A történelem egy olyan darabja ez, amiről korábban senki sem tudott" - mondta Szőllősy György. Sebes korábban Rákosinak is megígérte, hogy a magyarok nem fognak szégyent vallani.
Az angol sajtó szerint Sebes füzete olyan, mint egy kisiskolásé, az borítón a nevével és a füzet tartalmával - tehát az angolok elleni taktikai tervekkel.
A füzetből kiderül, hogy Sebes munkáját Puskás és Hidegkúti segítette, de ő sem bízott semmit a véletlenre. Két hónappal a mérkőzés előtt angol labdákat rendelt (amik nehezebbek voltak az itthon használtaknál) és azzal gyakoroltatta a csapatot.
Az angol sajtó nem mellesleg azt is megemlíti, hogy Sebes Gusztáv és az 50-es évekbeli magyar válogatott taktikáját másolta a 70-es évek legjobb klubcsapata, az Ajax, és évekkel később a Barcelona is. Így a huszadik század második felének legjobb csapatai is Sebes "totális futballját" utánozták.
A magyar csapat felkészülése rendkívül precízen zajlott. Kiszűrték az ellenfél taktikájának előnyeit és hátrányait. Olyannyira fontosnak érezték ezt a mérkőzést, hogy a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a játékosok még jobban szokják a kinti körülményeket. Az összecsapás előtt pár nappal érkezett meg a csapat a szigetországba.
A taktika az ellenfél lerohanása volt. Fontos szerepet kapott a csatársor folyamatos helyváltoztatása, ami segíthetett az ellenfél hátvédsorának szétzilálásában. Az angolok talán le is kezelték a magyar csapatot, a mérkőzés előtt be sem melegítettek intenzíven.
Több, mint százezer ember várta a helyszínen a mérkőzés kezdetét
Már az első percben Bozsik labdaszerzéséből Hidegkutit indította, majd egy szóló után az első percben megszületett az első magyar gól. Az akció annyira váratlan volt, hogy a kapusnak mozdulnia sem volt ideje. Alig negyedóra múlva az angolok válaszoltak. Mortensen indította Sewell-t, aki a bal alsó sarokba lőtt.
A huszadik percnél járt a mérkőzés, amikor a bal oldalon Czibor száguldott fel. Beadása Puskást találta meg, aki Hidegkutinak adta tovább, aki ezzel a második gólját jegyezte ezután. A harmadik magyar gólt gyakran nevezik az "évszázad góljának". Látványosan hozta fel a magyar csapat a labdát, Czibor laposan begurította az akció végén Puskásnak aki (később világhírű visszahúzós cselével) elfektette a becsúszó Wright-ot, az ellenfél csapatkapitányát, a világ egyik legjobb hátvédjét, majd védhetetlenül bombázott a rövid felső sarokba. 1-3.
Bozsik huszonöt méterről szabadrúgást végezhetett el, amibe félúton Puskás beletette a lábát és az bepattogott az ellenkező kapufához. 1-4. Az első félidőben még Mortensen révén szépített az angol válogatott. 2-4. A második félidőben, az 50. percben felszabadító rúgást Puskás szedett össze, Bozsik elé passzolt, aki a tizenhatoson kívülről a kapu jobb oldalán a léc alá lőtte a labdát. 2-5. Három perccel később Puskás Hidegkutit hozta helyzetbe aki góljával mesterhármast állított be. 2-6. A végeredményt Ramsey állította be büntetőből. 3-6.
Nyilatkozatok a meccs után:
„Olyan erőnlétet láttunk a magyaroknál, amilyet nálunk sohasem követelnek meg...A tragédia az volt, hogy az angol csapat meg tudott volna verni bármely más csapatot a világon - csak a magyart nem... Ez a mérkőzés történelmi fordulatot jelent a labdarúgásban.”
Angol sajtóvélemény
„...a magyaroktól nem volt szégyen kikapni. Megvallom el sem tudtam képzelni azt, hogy ilyen jó lehessen a magyar együttes...”
Billy Wright, az angol csapat kapitánya
„Sajnos a magyar játékosok nem engedték megmutatni a mieinknek, hogy tulajdonképpen mit is tudnak. Tanulságos volt számunkra a mérkőzés, és nem szégyellünk tanulni a tanítványoktól. A magyarok új elemeket vittek a labdarúgásba, és ezzel jelentősen előbbre vitték a sportág fejlődését.”
Sir Stanley Rous, az Angol Labdarúgó Szövetség vezetője
„Olyan élmény volt ez a mérkőzés, amilyenben nagyon ritkán lehet része egy sportembernek. Már az olimpiai selejtezők során megjósoltam, hogy a magyarok nyerik az olimpiai bajnokságot. Megmondtam, hogy legyőzik Londonban az angolokat, és azt is kijelentettem, hogy meg fogják nyerni a világbajnokságot is. Három jóslatom közül kettő már beteljesedett.”
Vittorio Pozzo, az olaszok egykori szövetségi kapitány
Forrás: Wikipédia
