Újra Budapestre érkezik a Morcheeba, a legutóbbi albumukat mutatják be
Bár erősen rétegzenének nevezhető a muzsikájuk, a Morcheeba nem ismeretlen név kis hazánkban, számos alakalommal léptek fel itthon. Játszottak például a Syma Csarnokban, a Dürer Kertben, bár sokak számára a Művészetek Völgyében lenyomott show lehet a legemlékezetesebb, hiszen eddig még csak itt pózolt meztelen jazzgitáros Skye Edwards előtt többször is a színpadon. Viszont ha már ismét egy budapesti koncertnek örülhetünk, nézzük meg, milyen is lett a legutóbbi albumuk, amivel most turnéra indultak.
A tavaly megjelent "Blaze Away" a banda 9. nagylemeze, diszkográfiájuk 22 évre levetítve szépen eloszlik. Az utolsó pár lemezen a Godfrey-tesók kevésbé voltak kísérletezős kedvükben, többnyire a bevált trip-hopos receptre és Skye Edwards hangjára hagyatkozva, némileg futószalagon szállították a számokat. Valószínűleg pont emiatt léphetett ki Paul Godfrey is a 2013-as "Head Up High" album után. Skye Edwards is le(ki)lépett egy időre, de ő már réges-régen visszatért.
A "Never Undo" egyből egy sejtelmesen mély dubos, de chill-outos témával indul, ami megadja az alaphangot, illetve ezt Skye adja ismét, méghozzá kimondottan változatosan játszadozva a kiénekelt akkordokkal. A címadó dalban a még mindig rendkívül menő Roots Manuva is beszált pár ütős sorral, de ami még fontososabb, itt végre egy teljesen más oldalról álltak a számhoz a pörgősebb dobalapokkal és szépen balanszírozva a két vokalista különböző tónusait. Egyáltalán nem meglepő, hogy ez lett a címadó dal. Nyílván a szövegekben már maradtak 100%-ig PCk, nade kell a pozitivitás, nincs mese. A "Love Dub" nem hazudtolja meg a címét, tényleg egy dub számot kapunk, nem is érteni, miért kell ezt a címben is az orrunk alá dörgölni. A "Blaze Away" után feltüzelve valami gyorsabb szám szerencsésebb lett volna, így mindenképp csalódás ér, ha vissza kell állnunk a normál morcheebás ritmusra, és valahogy a refrén is elég szájbarágós lett.
Az "It’s Summertime" rigmusaira már ismét lounge tempóra bólogathatunk, ám a szám közepére a figyelmem elkalandozik: elmosogattam-e vagy csak akartam? Aztán leköt a szöveg, ami a nyáron oly gyakori szerelembe esésről mesél és egy vagonnyi csodás nyári szerelmes emlék tör rám váratlanul, és már bánom is, hogy ilyen gyorsan vége a számnak. A "Sweet L.A." egy kedves kis romantikus szösszenet, ahol Skyet mindössze egy zongora kíséri, az is csak hírmondóban. Szép, szép ám valahogy az az érzésem, a stúdióban volt egy pont, amikor a producer a szakállát simogatva, fejcsóválva benyögte: "Figyu, ez még csak 30 perc valami kéne még, mert ezt így nem tudom nagylemezként eladni!"
Éééés ismét itt egy fantasztikus kollaboráció, a "Paris Sur Mer", amiben Benjamin Biolay segítségével egyből egy ódon párizsi pincekocsmában találjuk magunkat, aminek az omladozó falait sárgára festett a cigifüst, de már az 1930-as években. Végre valami új, valami szokatlan! Nehéz betelni a kellemesen fullasztó hangulatával, ezt bizony még Zaz is megsüvegelné!
A "Find Another Way" ismét visszaterel az akusztikus gitáros Morcheebához, amire a koncertre menő ifjú gerlepárok visszafogottan tudnak összebújva csípőringatni. A "Set Your Sails" ismét eggyel merészebb alapokat nyaldos, így ismét kapunk egy kis ízelítőt, milyen is az, ha egy számot kicsit jobban kidolgoznak, felépítenek. Egy igazi üde színfoltja lett az albumnak, azokon a számokon kívül, ahol nincs vendégzenész. A "Free of Debris" ismét egy egyperces töltelék, amivel végképp nem tudom mit is akarhattak. Nem is pazarlok rá több karaktert. Na de a lemez-lezáró "Mezcal Dreams" bőven kárpótol, hiszen itt ismét alaposan összerakták a számot, bátrabbak a gitárszólamok, a lounge feltörekvő csillaga, Amanda Zamolo, pedig tud hozni egy jellegzetes hangulatot hozzá.
Összességében egy egész korrekt albumot kaptunk, bár többször volt az az érzésem, hogy sok számot kb. dzsemmelés közben vettek fel, de kibontani már nemigen akarták. Lehet azért is érzem ezt, mert a vendégzenész nélküli számok, mind 4 percnél rövidebbek, és az egész album nincs összesen 35 perc. Tudom, tudom. Manapság már nem kell minimum 40 percet hozni egy koronghoz, de anno ez max. egy hosszú EP lett volna. A 3 kollaborált szám viszont csillagos ötös, mindháromnál sikerült valami egész különlegeset alkotni, aminek a nyomait a "Set Your Sails"-ben éreztem még. A lemez másik fele hozza az alap Morcheeba-érzést, de ennél semmi többet.
Május 15-én lesz koncert is ám, a Dürer Kertben a New Beat jóvoltából, ott mindenki lemeózhatja, hogyan szólnak az új nóták élőben. Kimondottan kíváncsi leszek, hogy oldják meg az album húzózenéit a kollaborátorok nélkül élőben!
