Szinyei elveszettnek hitt festményét is megnéztük a Galéria új kiállításán
Ki ne ismerné a Majális, a Lila ruhás nő, vagy a Pacsirta festményeket? Szinyei Merse Pál kétségkívül a 19. századi magyar festészet egyik legnagyobb mestere. Az ő életművét mutatja be a Magyar Nemzeti Galéria új kiállítása.
A "Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete" című tárlaton a leghíresebb alkotások mellett igazi ritkaságokat is láthatsz, sőt Szinyei egy elveszettnek hitt festményét is megcsodálhatod. Mi már láttuk a kiállítást, megmutatjuk, milyen festményekkel találkozhatsz!

A kiállítótérbe lépve először a Szinyeiről készült portrékon akadt meg a szemünk, amelyeket kortársai készítettek róla. Ezek közül kimondottan érdekes Wilhelm Leibl alkotása, aki Szinyeit dendi-művészként ábrázolja: elegáns hanyagsággal, cilinderrel, cigarettával a kezében. A képmás megfestése félbeszakadt, amikor Leibl Párizsba utazott, így a lendületesen festett arckép befejezetlen maradt.

Szinyei Merse Pál a 19. századi magyar képzőművészet úttörő alakja. Nagysága abban rejlik, hogy francia kortársaival, az impresszionistákkal egy időben, de tőlük teljesen függetlenül, önállóan fedezte fel a napfény formákat felbontó és színalakító szerepét. Ő volt az első magyar festő, aki következetesen, teljesen korszerű és újító módon festett, lépést tartva a legkorszerűbb európai áramlatokkal. Fő művei a legismertebb magyar festmények közé tartoznak.
A kiállítást eredetileg 2020-ban, a művész születésének 175. és halálának 100. évfordulója alkalmából rendezte volna meg a Magyar Nemzeti Galéria. A világjárvány miatt azonban a tárlat csak 2021 őszén valósulhatott meg. Idén viszont több olyan alkotást is kiállítottak, amit tavaly még nem tudtak volna bemutatni, s amit a múlt században is csak ritkán láthatott a közönség.
A kiállítás igazi ritkasága Szinyei Vitorlás a Starnbergi-tavon (1867) című festménye, amely korábban a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a második világháború viszontagságai során tűnt el, de a közelmúltban felbukkant, és egy magyar származású New York-i műgyűjtő ajándékaként visszakerülhetett a múzeum gyűjteményébe.

Szinyei Fehér fa (1909) című, magántulajdonban lévő műve több mint száz év után látható ismét kiállításon.

A hazai és külföldi kölcsönöknek köszönhetően pedig olyan Szinyei-műveket is megcsodálhattunk, mint például az Anya és gyermekei I. és a Tündérek tánca.


Nagyon izgalmas volt találkozni ezekkel a ritkaságokkal, a legnagyobb hatással mégis az volt rám, amikor megpillantottam a Pacsirta hatalmas vásznát. E derűs akt, aminek legnagyobb része a bárányfelhős eget ábrázolja, fantasztikusan mutatott a Léghajó című festmény társaságában.

A tárlaton a másik kedvencem az volt, hogy egymás mellett állították ki Szinyei Szerelmespárját és Benczúr Gyula Olvasó nő című festményét. Ezt a két képet mindig is nagyon hasonlónak gondoltam, a piros és zöld harmóniája, a beállítás, és persze a kockás pokróc miatt. A kísérő szövegből ki is derült, hogy nem véletlen a hasonlóság. Szinyei nagy hatással volt Benczúrra, sőt

Szinyei pipacsos képein is a piros és a zöld dominál. E két, talán legerősebb komplementer szín természetbeli megfigyelése és ábrázolása izgatta Claude Monet-t is, akitől szintén láthattunk egy pipacsos festményt a tárlaton.

A kiállítás központi alkotása természetesen a magyar festészet egyik legismertebb műve, a Majális. Szinyei e képet a felvidéki kirándulásaira és a müncheni művésztársaság vidám piknikjeire emlékezve festette. Mint később önéletrajzában írta,

Sejtése beigazolódott: kortársai kinevették és csak fél emberöltővel később kezdték felismerni korszakos jelentőségét.
Véleményem szerint ahhoz képest, hogy a Majális a kiállítás fő látványossága, elég szerencsétlen helyet kapott. A tárlat vége felé, egy sötét, ferde falra, a sarokba került, és ezzel totálisan elvesztette átütő erejét az amúgy lenyűgöző mestermű.
Nagyon tetszett viszont az a különleges kisfilm, ami a Majális egyetemes művészetben betöltött helyét járja körül. A film összegyűjti az azonos témában született előzményeket, és olyan remekművekhez hasonlítja Szinyei festményét, mint Tiziano: Koncert a szabadban vagy Manet: Reggeli a szabadban.
A kiállítás másik érdekessége a színtannal foglalkozó egység, ami a színek és a színérzékelés tudományán keresztül segít értelmezni Szinyei színgazdag festményeit.


A kiállítás néhány termében a festményeket fehér falakon helyezték el, ami nagyon jól kiemeli Szinyei merész színhasználatát és üdeségét. Sajnos azonban a legtöbb szekcióban a sötétebb bordó, szürke és bézs falak dominálnak, amiken úgy tűnt, kevésbé érvényesülnek a színes kompozíciók.
A tárlat felsorakoztatja Szinyei elveszett festményeit is. Ötletes elgondolás, hiszen ki tudja, talán az egyik látogató pont emiatt ismeri fel, hogy egy régóta keresett Szinyei-festmény lóg véletlenül a nagymamája nappalijában.

A 120 művet felvonultató kiállításon nem csak Szinyei festményeiből láthatsz gazdag válogatást. Több mint 20 külföldi festmény, köztük Monet és Courbet remekművek is érkeztek a tárlatra. Illetve a mester kultusza is nagy hangsúlyt kapott, Ferenczy Károly, Rippl-Rónai József és kortársaink alkotásain keresztül is megfigyelheted Szinyei hatását.
2022. február 13-ig nézheted meg. Ne felejtsd el, hogy a Galériában is hordanod kell orrot és szájat eltakaró maszkot! Részletek a Magyar Nemzeti Galéria honlapján.




