Ilyen a Mesterségek Ünnepe
A Budai Várat ellepte a népművészet apraja-nagyja. Utcái, terei óriási kirakodóvásárrá alakultak, itt tényleg minden van a lakberendezéstől kezdve, az öltözéken és kiegészítőkön át, a hagyományos ételekig. Képes beszámolónkból megtudhatjátok, hogy milyen a 25. Mesterségek Ünnepe.
Gerlachfalvy Réka cikke, Huszár Boglárka fotóival
A Mesterségek Ünnepe nem csak az év legnagyobb népművészeti találkozója, hanem a leghosszabb kirakodóvására is. A pavilonok egészen a Dísz tér - Szent György utca torkolatánál kezdődnek. A kisebb szakasz - belépőmentesen - némi ízelítőt ad a Palotán belüli forgatagból.
Mi is itt kezdtük felfedező sétánkat. Itt tényleg csak nézelődtünk, hiszen az árak húsz százalékkal drágábbak, mint a kapun túl, az ugyanolyan kínálat ellenére.
A biztonsági ellenőrzésen túljutva színes forgatag tárul elénk. Elsőként jobbra indulunk el, és egyből bemutatókba ütközünk. Van itt zalai kovácsműhely, csipkeverés, ír nemezelés. A korhűen berendezett jurták nagy része is itt található, egy-egy ősi otthonban gyerekek pihennek.
A vasi-zalai ételek ínycsiklandóan illatoznak, a legnépszerűbb fogás dödölle és tökmagolajos káposztasaláta. Pár méterrel odébb töki pompost sütnek kemencében.
Már itt feltűnik, hogy mennyire gyermekcentrikus a rendezvény. Nemezből készült ázsiai játékok, magyar fababaházak, színes hőlégballonok egyaránt kaphatóak. A sarokban citerazene szól, a hangszereket egyenesen a készítője árulja.
A kis kitérő után visszatérünk a széles útra. Szemügyre vesszük az ékszereket, leginkább a hajlított evőeszközből készült karkötők tetszenek, az áruk már nem annyira. Hűsítőként limonádét fogyasztunk, ami sajnos nem túl hideg, ráadásul rettentően drága.
Az Oroszlános udvar felé haladva álldogálunk egy kicsit az írókázó nénikék előtt, csodálatos tojásokat készítenek. Az udvarban elsősorban erdélyi kézművesek vannak. Fafaragók, kalap-, és ruhakészítők is bemutatják a termékeiket.
Nagyon mutatósak az élethű, tulipános mintával festett bababútorok. A műszálas ruhák már kevésbé tetszenek, örülünk, hogy ezek csak kis számban vannak jelen. A színpadon muzsika szól.
Továbbhaladva, a kis teraszon át lemegyünk a kertbe. Igazi gyerekparadicsommal találkozunk. Kosárülőkéből készült, kézi vezérlésű körhinta, a Hagyományok Házának kihelyezett játszóháza, élő mese szórakoztatja a legkisebbeket.
Jurtából árulja Nyers Csaba gabonaszakács ételkülönlegességeit, és friss kürtöskalács is sül. Visszafelé hideg fröccsöt kortyolunk, és a szökőkútnál együtt örülünk a kukoricát morzsoló kislányokkal. Az északi terasz irányába megcsodáljuk, ahogy egy bácsi névre szóló mézeskalácsokat készít.
A nagyszínpad környékén óriási a pezsgés. A tér közepén ingyenes játszóházban többek között a kosárfonást is elsajátíthatják a gyerekek. Ételből és italból itt sincs hiány, bár megfigyeltük, hogy a központi részeken jóval drágább a kínálat, a kürtös kalács például dupla annyiba kerül.
A Duna felőli részen a Baltikum országaiból érkezett vendégalkotók kis faházakban kínálják termékeiket. Különleges szöveteik, ékszereik, játékaik, használati tárgyaik, és a viseletük is figyelemfelkeltő. A sikló felé is elsétálunk. Az egyik legizgalmasabb pontnak a régi idők fényképészetét bemutató standot találjuk.
Utunkat a Clark Ádám tér irányába folytatjuk, és be kell vallani: ez a hosszú-kanyargós rész tetszik a legjobban. Finom mézeskalácsot kóstolunk, gyönyörködünk a szebbnél-szebb ékszerekben is. Két egyformát egy árusnál sem találunk. Közben egy kedves hölgy, a tömegben haladva, lelkesen kínálja óriási medvehagymás pogácsáit.
A bemutatók itt sem maradnak el, legyen szó fafaragásról, kovácsolásról, ékszerkészítésről. Az utolsó szakaszon sajnos a helyszínre nem illő áru is megjelenik, de még ez a rész is sok izgalmat rejt. Többek között különleges kerámiákat. A fürdőszoba kellékek legalább annyira egyediek, mint a fokhagymareszelő, amit ki is próbálunk. A viseletek inkább mai formában jelennek meg, szappanokban, mézekben sincs hiány.
A kapun kilépve kifújjuk magunkat és összegezzük a gondolatainkat. A rendezvény mindenképpen nagy élmény kicsinek és nagynak egyaránt. Ha szeretitek az egyedi dolgokat, a tradíciót és a népzenét, mindenképp látogassatok ki! A fogyasztásnál azonban legyetek résen.:) A programra legalább egy fél délutánt szánjatok rá.
