De mire gondolt a művész? Keresd a választ a Budapest Art Weeken!
„De mire gondolt a művész?” - tesszük fel gyakran a kérdést képek, szobrok, szövegek kapcsán. És ahelyett, hogy az érzelmeinkre összpontosítanánk egy-egy remekmű élvezete közben, inkább azon izgulunk, hogy nehogy rossz választ adjunk.
Óvatosan csodálunk, de gyakran félünk kérdezni vagy mély beszélgetésbe bonyolódni, nehogy tudatlannak tűnjünk. Pedig a művészet nem egy egzakt tudomány, ahol jó és rossz válaszok vannak, mint az iskolában. A képzőművészeti alkotások célja, hogy érzelmeket váltsanak ki belőlünk, beszélgetések induljanak el. Egyszerűen érezzük jól magunkat attól, hogyha valami szépben vagy érdekesben gyönyörködünk.
A Budapest Art Week a klasszikus és kortárs képzőművészeti eseményeket fogja össze és teszi egy tarka csokorba, hogy egy hét alatt, egyetlen karszalaggal több mint hatvan helyszín, száznál is több programján kényeztessük szépérzékünket. A hat napos programsorozat iránytű a képzőművészet kedvelőinek, de ahhoz is közelebb hozza a helyi művészeti irányzatokat, alkotókat és azok munkáit, akik „zöldfülűként” lépnek be egy kiállításra vagy galériába.
Az Art Week alatt Budapest legnevesebb múzeumai, galériái és kiállítótermei szerveznek programokat, legyen szó tárlatvezetésről, előadásról, beszélgetésről. Jómagam – mint képzőművészeti analfabéta – külön ízelítőt kaptam a fesztiválról, egyáltalán, az egész képzőművészeti szcéna működéséről az Art Week vezetőjétől, Bérczi Lindától.
„Küszöbfélelem”
Első megállónk a Várfok Galéria, ahol ottjártunkkor Mulasics László enkausztika technikával készített képei voltak kiállítva, az Art Week alatt viszont már Szirtes János képeivel találkozhattok. Az ajtó előtt állva picit megtorpantam, amikor megláttam a csengőt, de vezetőimtől később megtudom, ezzel nem én vagyok egyedül. Ők „küszöbfélelemnek” nevezik, hiszen sok embernek ismeretlen még a galériák közege.
„Mert hogyan is működik egy galéria? Mi az, hogy nem kell belépőt fizetni? És ha nem kell, akkor majd azt hiszik, hogy vásárolni jöttem és értenem kéne a képekhez?” - forogtak a kérdések a fejemben. Feleslegesen. Belépve barátságos légkör fogad, és bár a képeket valóban meg lehet vásárolni, ez egyben kiállítás is. Vagyis azok számára is nyitott, akik csak „helyben fogyasztanak.” Sőt, nemcsak a képeket nézhetem meg, de közben azt is megtudom, hogy mi is pontosan az az enkausztika: viasszal festenek a vászonra. Ami meg is magyarázza a képek érdekes textúráját és kristályos csillogását, de magáról a művészről és az általa használt szimbólumokról is mesélnek, így pillanatokon belül úgy érzem, belepillathattam egy icipicit a művész életébe.
Hogyan kerülnek a képek a galériákba?
A Várfok Galéria egyébként 1990-ben nyitott, az egyik első magyarok alapította galériaként. Először csak a Várfok utca elején lévő termük volt meg. Ez ma Project Room név alatt fut, és ez jelenti az előszobát a Várfok Galériába. Ide általában fiatal művészek alkotásai kerülnek. Itt „teszteli” egymást a galéria és a művész, mert - mint megtudom-, egy-egy alkotó és galéria között az együttműködés sokéves közös munkát, beszélgetést, egymásra hatást jelent.
Minden galériának van egy művészköre, akikkel kvázi menedzserként foglalkoznak hosszú éveken át. A Project Room kiállítóira például diplomavédéseken, kiállításokon találnak rá. Ha jól működik a közös munka, az évek során a galéria kiállítja a műveket, segít rájuk vevőt találni, kiépítenek közösen egy katalógust, külföldi kiállításokra utaznak együtt, a csúcs pedig az, ha valakinek bekerül a műve egy múzeumba.
Egyébként nemcsak a művész és a galéria között alakul ki szoros viszony, de a műgyűjtő és a galerista között is, mert egy-egy gyűjtemény kialakítása hosszú folyamat és sok hezitálással jár. Az adásvétel is több puszta üzletnél, hiszen nem mindegy kinek a kezébe kerül az a kép, aminek a megfestésével annyi időt töltöttek. Ide is kell egyfajta bizalom és az, hogyha például múzeumi kiállításhoz kell a kép, el lehessen kérni arra az időre a gyűjtőtől.
Éppen ezért azokat a kiállításokat, amik ma futnak a múzeumokban általában többéves kutatómunka előzi meg, hiszen be kell kérni más múzeumoktól, gyűjtőktől a műveket. A kiállított anyagról pedig általában könyv is készül.
Az Art Week alatt te is legyűrheted „küszöbfélelmedet”, akár galériatúrákra is jelentkezhetsz. De csoportokba verődve is végigjárhattok egy délután több galériát, és múzeumi tárlatvezetések is lesznek. Az előző év tapasztalatai azt mutatják, egy-egy kiállítás meglátogatása izgalmas beszélgetések mozgatórugója volt, és mind a művész, mind a látogató számára élmény volt a közös találkozás. Mert mégis, milyen gyakran találkozhatsz kortárs képzőművésszel, akivel szemtől szemben beszélgethettek arról, hogyan is született a műalkotása?
Ahol az alkotás zajlik
Ezt az élményt tetőzi a Nyitott Műtermek program, ahol benézhettek oda, ahol a varázslat zajlik, azaz a műteremházakba. Mi a Nagytétényi úton lévő, egykori sörgyár épületében megbúvó L Art Open Studiosba látogattunk el. Már az udvarra belépve megpillanthattam egy-két szabadtéri, tarka színekben pompázó, de a tél által még pihenőre ítélt szobrot. Az ajtón túl pedig 14 művész alkotóbázisa várt, tele óriási vásznakkal, festékpalettákon kikevert színekkel, vázlatfüzetekkel és festékillattal.
Ottjártunkkor éppen Ezer Ákos, fiatal festőművész készítette képeit a következő kiállítására. Ő 2014-ben végzett a Képzőművészeti Egyetemen. A képein túl barátnője kerámia alkotásai is itt készülnek. Ákos nagyon motiválónak találja az itteni közeget. Gyakran fordulnak egymáshoz tanácsért a többi ott alkotó művésszel, legyen szó technikai fortélyokról, vagy éppen arról, hogy hol olcsóbb a festék. Mert egy-egy kép megszületését is rengeteg kutatómunka előzi meg és nem kis anyagi befektetés.
Ákos képsorozata engem egyből megfogott, a figurái az emberi kudarcot, sikertelenséget jelenítik meg. A mozgalmas képeken olyan, mindenki számára ismerős mozzanatok jelennek meg, mint a futás közbeni elesés, vagy amikor a szék billen ki a lábunk alól. Jólesik a tarka képek kimunkált mozdulatain legeltetni a szemem, a mindennapi szituációk pedig megmosolyogtatnak. A gravitáció számomra is nagy kihívás néha.
A Nyitott Műtermek Délutánján nemcsak a műtermekbe, de az ott alkotók gondolatvilágába is bepillanthatsz, a közvetlen beszélgetés pedig nemcsak nekünk, látogatóknak izgalmas, de az előző év tapasztalatai alapján a művészeknek is érdekes találkozás és visszacsatolás a közönséggel való találkozás.
A galériákról, múzeumokról és művészekről néha azt hisszük, hogy egy másik korban vagy világban léteznek, miközben a művek ugyanabból a környezetből születnek, amiben mi is élünk. Az így létrejött alkotások élvezete éppen ezért nem kíván semmiféle előzetes tudást, csak nyitott szemeket. Idén a Budapest Art Weeken bele is vetheted magad a vizuális örömökbe, ahol egyetlen karszalaggal leshetsz be a képzőművészet színfalai mögé és "nagyszínpadára". A részletes programokért irány a Budapest Art Week oldala.
