Magyar siker az International Photo Awardson - különdíjat kapott a Dante-kiállítás fotósa és videó-rendezője
Dante Alighieri látomásainak magyar vizuális megjelenítésének híre eljutott a tengerentúlra is. A Los Angeles-i központú International Photo Awards különdíjjal jutalmazta a Hajszáloptika Képirodalmi Hálózat Infenális bűnök című tárlatának egyik alkotóját, Hegedűs Ákos/morphót.
Veretes mondatok, hihetetlenül burjánzó képek, a középkor alkonyának és a reneszánsz hajnalának összecsapása, a modern irodalom születése. 700 éve halt meg Dante Alighieri, az Isteni színjáték szerzője, az olasz irodalmi nyelv megteremtője, aki közös nevezőre tudta hozni a misztikumot a földi léttel, annak vágyaival, erényeivel és bűneivel.
Fotó:Budavári CsabaMit mondhat a „születésére nézve firenzei, erkölcseit tekintve nem az” költő, akit szülővárosa pártviszályai kényszerítettek száműzetésre a klasszikus irodalmat háttérbe szorító 21. századnak? Egy ilyen kerek évforduló mindig lehetőséget ad az új megközelítésekhez, hiszen Dante és a világirodalom hasonló nagyságai éppen azért maradandók, mert bármely kor emberéhez képesek szólni, ha megtaláljuk a megfelelő kommunikációs csatornát.
Még emlékszem arra, amikor irodalomkedvelő szüleim megvettek egy kékes-szürke magyar Dante-összkiadást, amit 1965-ben, születésének 700. évfordulójára jelentettek meg, és ez az idő számomra szinte felfoghatatlan volt. Később két csodálatosan illusztrált példány is bekerült a családi könyvtárba: az egyiket a 19. századi mester, Gustave Doré rézmetszetei, a másikat pedig Salvador Dalí akvarelljei díszítik. Olvasni csak középiskolás koromban kezdtem az Isteni színjátékot, és akkor még nem lepődtem meg, hogy a 35 éves költő azt írta magáról: „Az emberélet útjának felén”. Ma már rossz néven venném a sorstól, ha csak hetven évet adna. Számtalan itáliai utunk során sok helyütt találkoztunk Dante emlékével Veronától Ravennáig, a legemlékezetesebbek természetesen a firenzeiek voltak.
Amikor felmentünk a Dóm földöntúli hangulatot árasztó kupolájába, és lenéztünk az alattunk lévő háromdimenziós hatású mozaikokra, úgy éreztük, mintha a Pokol köreibe néztünk volna bele. De megőriztük egy angol vagy amerikai fiatalember képét, aki Dante firenzei háza előtti kútnál ülve olvasta a Divina Commediát.
Fotó: Göbölyös N. László
És bár az olaszt évtizedek óta szinte második anyanyelvemnek tekintem, a nagy toszkán komédiás, Roberto Benigni kellett hozzá, hogy az ő előadásában élvezhessem a költemény eredeti zenéjét, a „dolce stil nuovót” (édes új stílust), ahogy annak idején elnevezték.
A pokolra szállás kimeríthetetlen téma az ókori mítoszoktól napjaink misztikus thrillerjeiig. Dan Brown Infernójában a kulcs egyenesen Dante műve. És ugyancsak ebbe a rettenetbe vezet bele a Halszájoptika Képirodalmi Hálózat tárlata, amely tavasszal kirakatba került, október 1-től pedig nagykiállításként látható a Ráday utcai Kispont Galériában Infernális Bűnök címen.
„Dante a Pokolban részletes bűnhierarchiát alkotott, a közönyösöktől az árulókig. Érdemes eljátszani a gondolattal, hogyan értelmezzük ezeket a kategóriákat saját magán- és közéletünkben súlyuk vagy természetük szerint. Vajon melyik a nagyobb a bűn, erőszakosnak vagy hazugnak lenni? Kik lehetnek manapság az eretnekek, és kik játszhatják a gátlástalanok vagy a mértéktelen fogyasztók szerepét?” – teszi fel a kérdést Haynal Ákos, a Halszájoptika alapítója, akinek irányításával fotósok, képzőművészek, írók és költők engedték el fantáziájukat a dantei Pokol 27 bűnéről, amelyek – jöhetnek birodalmak, rendszerek, törvények – soha el nem évülnek. Az Inferno 3. énekéből, a Pokol kapujának feliratában rendszerint ezt idézik: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”, pedig az előtte lévő két sor sokkal fontosabb: „Én nem vagyok egykorú semmi lénnyel/csupán örökkel, s én örökkön állok”. (Babits Mihály fordítása).
És íme az ősbűnök megszólaltatói:
„belőlem is csak a hiányom kellett,
mondanád, mondod is, jól hangzik/de nem igaz.
kimentelek, vagy meg, ne félj. még engedem, hogy élj. aztán magamhoz láncollak, madárfüttyel,
hárfazenével, szép szóval, jóléttel, minden vagyonommal. sziréned leszek, füledből vedd ki az/ólmokat. de úgysem tudsz ellenállni majd” – írja Nagy Zsuka, a csábításról.
Icsu Renáta égő láb-sorozata a szent dolgok kiárusítóit jelenítik meg. Ürmös Attila a cselvető Odüsszeuszt idézi meg, aki ezúttal utazó ügynöknek álcázza magát.
Fotó: Icsu Renáta
Magyary Ágnes a színlelők ürügyén a járványküldő haragos Istenről ír, valamint egy hátborzongató múlandóságról:
„Mert végül mindannyiunkból csak egy név és egy szám marad. Idővel a név feledésbe merül, de a szám nem tűnik el, mert iktatószám nélkül kitörne a káosz, és az bürokratikus apokalipszishez vezetne, márpedig azt a pokolba kívánjuk. Kit érdekel már a szerelem, amikor a testet kukacok bomlasztják, a sötétben pedig árnyak vonaglanak? Ki akarja hallani a régi történetet arról, hogy úgy szerette atyját, ahogy atyját szeretni vétek?”
Fotó: Syporca Whandal
A kiállítás elengedhetetlen része az az alig több mint 3 perces videó, amelyet Hegedűs Ákos/morpho készített, felvillantva az Inferno valamennyi bűnét a bujaságtól a korrupcióig, a hízelgéstől a hazaárulásig, a kapzsiságtól az álszentségig. Van-e, aki ezekről a bűnökről nem hallott, vagy bocsánatosnak tartja őket napjainkban? Az ehhez készült fotókkal nyerte el az alkotó a napokban elnyerte az International Photo Awards különdíját.
Az Infernális bűnök kiállítás október 22-ig látható a Kispont Galériában.
