Bodnár Tibor, a Ladánybenéből: Mi, fehérek nyilván nem lehetünk rastafárik

Nagy örömömre Bodnár Tibi azt is segített helyre tenni, pontosan milyen zenék tartoznak a reggae irányzatba, elárulta, kinek köszönhetően lettek ők "a" magyar reggae zenekar, illetve a zenekar távlati terveiről is faggattam.

- Élénken él bennem egy emlék. A bátyámmal az 5-ös úton autóztunk, amikor láttunk egy Ladánybene táblát, és ennek kapcsán elkezdtünk beszélgetni az akkor – számunkra legalábbis – új zenekarról. Ennek csak annyi jelentősége van, hogy ez valamikor 93-94 körül lehetett, vagyis nagyon régi a zenekar. Sőt, most az internetről megtudtam, valójában még ennél is sokkal korábban indult a történetetek. Ti mikorra teszitek az indulást?

- 1985. augusztus 3-ra egész pontosan. Azért tudom ennyire pontosan, mert ekkor adtunk nevet a formációnak. Ez egy építőtáborban történt, ennek a telefonszáma volt a Ladánybene 27. Voltak olyan települések, amik nem voltak bekötve az akkori „crossbar” telefonrendszerbe. Volt egy-egy telefon a faluban vagy a tanyavilágban, és azt így lehetett elérni, a postán keresztül.

Adta magát, hogy arra a bizonyos szombati, építőtáboros koncertre ez legyen a nevünk, és ránk ragadt.

- Azt hiszem, kell egy kis kitérőt tenni, mert az olvasóink közül valószínűleg sokan nem tudják, nem tudhatják, mik is voltak az építőt táborok. Itt ugyebár nem arról volt szó, hogy maltert kevertetek és raktátok a téglát.

- (nevet) Nem házat építettünk, hanem a szocializmust. Ezek általában mezőgazdasági munkatáborok voltak középiskolások számára. A KISZ – a Kommunista Ifjúsági Szövetség – helyi vezetői szervezték. Ez lehetőséget nyújtott, hogy két hétre kiszabadulj az otthoni légkörből, bulizz a haverokkal, ismerkedj a csajokkal. Persze azért kőkeményen dolgoztunk minden nap, hajnalban keltünk. Kukoricacímerezés, gyümölcsszedés, gazolás, ilyeneket csináltunk.

- Azért tegyük gyorsan hozzá, hogy az építőtáborok, akárcsak az úttörőtáborok, hozzá tartoztak a mindennapokhoz, nem arról van szó, hogy elvetemült kommunista fiatalok jártak oda...

- Sőt...

- Bomlasztottátok a rendszert...

- Ha nem is bomlasztottuk, de nem az élmunka volt a célunk.

- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy a reggae szakértője vagyok. De úgy látom, rajtam kívül is sokan vannak, akik nincsenek tisztába a fogalmakkal. Nekem most úgy tűnik, hogy a reggae egyfelől jelent egy konkrét zenei stílust, de létezik zenei gyűjtőfogalomként is, ami olyan műfajokat ölel fel, mint pl. a ska, a rocksteady vagy a ragga. Szóval hogy is van ez?

- A reggae nem olyan régi keletű. Az 1950-es 60-as években alakult ki. A jamaicai táncesteken az amerikai jazzre jellemző, sok fúvósra épülő zenéket kezdtek játszani. Ezek keveredtek a szigetországra jellemző tánczenékkel, ennek az eredménye volt a ska. De a skának is a ma már kevesek által játszott ska jazz irányzata, amely nem az énekről szólt, hanem a szólókról. Szaxi szóló, azt átveszi a trombita, ilyesmi. Ahogy telt-múlt az idő, variálgattak vele, a dob más ritmusokat próbált, ebből lett egy átmenet, benne a rocksteady vagy az early reggae, azaz korai reggae. Aztán az énekesek is egyre nagyobb szerepet kaptak, fontossá vált a szöveg. Mondjuk úgy, hogy beatzenésedett ez a muzsika. Komolyabbá is vált, lelassult. Bob Marley és a Wailers zenekar voltak az úttörői ennek a lelassult, úgy nevezett „roots reggae”-nek. Megalapozták, hogy ennek hogy kell szólnia. Hová kerülnek a hangsúlyok a dobban, vagy a basszus milyen lélegzettel, hogy játszik, milyen íveket, hogy kíséri a zongora. Ez a „roots reggae” nagyon sok előadót termelt ki, akikről itthon mit sem tudtunk, mi csak Bob Marley-t ismertük. De természetesen ahogy zajlott az élet, jöttek modernebb zenék, és kialakult ennek a szövegelős változata, a ragga dancehall, amiből Európában és Amerikában a rap lett. A dub is elég korán kialakult, ami egy kísérletezős irányzat.

Tehát inkább úgy mondanám, hogy a reggae a jamaicai zenék családja.

- Adja magát a kérdés, hogy Ti hogy akadtatok rá erre a műfajra.

- Kerülő úton. Mondhatjuk, hogy az imént felvázolt utat mi is bejártuk a különböző műfajok között. Amikor a zenekar összeállt, egyáltalán nem voltunk reggae rajongók. Jó időben jó impulzusok értek minket. Az egyik ilyen az volt, hogy Göczey Zsuzsa a Lemezbörze helyett című sorozatában leadta Bob Marley egy koncertalbumát, ami nagy hatással volt ránk. Aztán valamikor a 80-as évek vége felé a UB40-nak volt koncertje a régi Sportcsarnokban. Angyalföldön működött egy Fals nevű ska zenekar, aki olyasmiket játszottak, mint a Madness. Egyszer megnéztük a koncertjüket, és a nevükhöz méltóan tényleg jó fals volt, de a fúvós szekció nagyon tetszett. Szép lassan mi is bele-beleszőttük ezeket a hatásokat a zenénkbe. Mi is csináltunk bolondos ska nótákat, mint a Schneider úr, vagy a Filmsztár, Mozigépész, sokan szerették őket, lehetett rá táncolni. Játszottunk Madness-számokat is. Aztán lett az Új ska című dalunk, aminek lelassítottuk a refrénjét, és az egy roots reggae lett. Jól sikerült, akkor csináltunk egy másikat, az a Csodára várva. Abban az időben – körülbelül 1989-90-et írunk – nagyon előkelő helyen végeztünk egy tehetségkutatón, ennek köszönhetően eljutottunk a Szigeti Ferenc által szervezett Rock Gyermekei táborba, Tokajba. Ott megnyertük a szakmai szavazást, és Feri felajánlott egy lemezlehetőséget. Ez akkor, 90-ben nagyon nagy dolog volt a mai világhoz képest, mert akkoriban csak az olyan nagyoknak jelent meg lemeze, mint Koncz Zsuzsa vagy a V’ Moto-Rock.

Feri viszont azt mondta, engedjük el a sok sallangot. Mi ugyanis azért a Petőfi versfeldolgozástól a kínai versek megzenésítéséig sok mindent játszottunk.

Tehát azt javasolta, ha tetszik a gondolat, legyünk mi „a” reggae zenekar.

Így született az első album, amin voltak ska és reggae nóták.

- A reggae zene erősen kötődik a rastafari valláshoz. Ezzel a részével foglalkoztatok, vagy csak a zene fogott meg?

- Foglalkoztunk. Főleg akkor, amikor 95’-ben kijutottunk Jamaicába. Nagyon furcsa dolog, hogy már rég a rendszerváltás után vagyunk. De valamiért a magyar médiában még ekkor sem lehetett nagyon találkozni a reggae zenével Bob Marley egy-két slágerén kívül. A UB40 és a Sunshine Reggae jelentette nálunk a műfajt. Ugyan az első lemezünkön már volt egy dal, a Rastafari, amiben érintjük a témát, de azért mi sem nagyon találkoztunk magával a vallással. Viszont amikor kijutottunk, akkor hoztunk haza könyveket és olyan zenéket is, amelyek a rasta-gondolattal foglalkoznak. Mi, fehérek nyilván nem lehetünk rastafárik, hiszen az egész lényege pont az, hogy a Jamaicában élő, Afrikából odatelepített rabszolgák leszármazottai keresték az identitásukat. Marcus Garvey gondolkodó és üzletember fogta össze ezt a fajta gondolkodást mozgalommá, vallássá. De sok olyan eleme van, amivel itt, Európában is egyet tudunk érteni. Ilyen az egymás iránti tisztelet, nyitottság, vagy a természet megóvása.

- Van magyar reggae? Alakultak ki az elmúlt 30 évben olyan stílus jegyek, vonások, amelyek kimondottan Magyarországon adódtak hozzá a reggae-hez?

- Minden országnak vagy nemzetnek van saját zenei világa, ami értelemszerűen keveredik egy zenekar muzsikájával. Például egy szerb rock n’ roll zenekar megszólalása érezhetően más, mint mondjuk Elvis Presleyé. Szerbiában egyébként pont nagyon érdekes reggae zenekarok is vannak.

- 5 év után jelentkeztek új albummal. Mi volt az oka a hosszú szünetnek?

- Relatív, hogy mi a hosszú. Bizonyos kor után sokkal gyorsabban suhannak az évek. Volt olyan tíz évünk, a kilencvenes évek, amikor 8 albumot készítettünk. De akkor mindannyian legényemberek voltunk, rá tudtuk szánni az összes időnket a zenekarra. Aztán családosak lettünk, és a lendület is értelemszerűen alábbhagyott. Átmentünk egy kisebb kiadóhoz, most pedig már magunk adjuk ki a lemezeinket. Így nincsenek olyan elvárások, mint a nagyoknál, ahol, ha születik egy sláger, akkor azonnal írni kell még két ugyanolyan albumot.

Ez most egy olyan időszak volt az életünkben, amely kevésbé a dalírásról szólt, sokkal inkább a koncertekről.

- A közelmúltban új, fiatal tagok is érkeztek a zenekarhoz. Összecsiszolódtatok?

- A zenekar harminc éves, az eredeti tagok 50 körüliek. Egy mai, huszonéves srácnak teljesen más a zenei világa, mert már máshogy kapta meg az impulzusokat – jobb hangszereken játszik, internettel nőtt fel. A mai zenei világban más szokások is vannak. Előfordul, hogy egy zenész több produkcióban működik közre, és naptárt kell egyeztetni Zenei értelemben kaptunk nagyon sok újat, ugyanakkor meg kellett tanulnunk együtt élni azzal a mai felfogással, hogy nem mindig ér rá valaki, esetleg beugró zenészt kell hívni, amit én nem szeretek. Szóval nagyon sok új impulzust kapunk tőlük, de alkalmazkodnunk is kell.

- Az LP címadó dala a Zárd ki a világot abból a szempontból különleges, hogy a Reggae Camphez kapcsolódik.

- A Reggae Camp a több mint húsz éve indult fesztiválunk, ami eleinte táborként működött. A reggae zene első számú magyarországi eseménye. Öt nap Jamaica. A célunk, hogy azok, akik szeretik ezt a műfajt, jöjjenek össze öt napra szeretetben és tiszteletben. Ott az emberek nem néznek tévét, nem hallgatnak rádiót, sok feszültségforrást távol lehet tartani. Erre rímel ez a dal is, aminek a szövege Miksa fejéből pattant ki, hogy zárjuk ki a külvilágot.

- A közeljövőben hol láthatunk, hallhatunk titeket?

- Most kis koncert szünetet tartunk. Ez az LP az új album előfutára szeretne lenni. Készülnek az új dalok, próbálunk, ez az elsődleges. A következő koncertünk februárban lesz, a Bob Marley emlékkoncert. 75 éves lenne Bob Marley, de minden évben megtartjuk ezt a koncertet a születésnapja környékén. Tavasszal pedig indul újra a koncert szezon.