Csak szabadon Tiszaligetben
Kipihentétek már az EFOTT-ot? Vagy kihagytátok az idén? Nos, itt az ideje, hogy összegezzünk, milyen is volt ez a fesztivál, amin a magunk részéről az elejétől a végéig ott voltunk.
Hamar Éva cikke
A számítógépes beléptető rendszer helyreállítása után zökkenőmentesen jutottunk be a fesztiválra területére a nulladik napon. A kapunyitás ugyan csúszott pár órát, de így is közel 7000 fesztiválozóval tomboltunk együtt a Haddaway és a Smile Rock Circus koncertjén. A Rock Circus két női tagja alaposan ráhangolt bennünket a bulira.
Tanösvényhez hasonlító labirintus-út vezetett a nagyszínpadig, illetve a kisebb színpadokig. Ami azt illeti, az elején még szoknunk kellett a sötétben botorkálást, persze egy idő után már emlékezetből is ment. A fesztivált ezúttal egy ifjúsági kempingben rendezték, ahová egy kisebb várost építettek fel. Faházak és széles sátorhelyek fogadtak minket.
Szerdától összesen nyolc színpadon zajlottak a programok, de lehetett sportolni vagy strandolni is. Heti jeggyel ingyenesen használhattuk a termál- és strandfürdőt, ami napközben nagyon jól jött. A VOLT-tal ellentétben ugyanis az EFOTT alatt egy szavunk sem lehetett a nyárra.
Volt internet pont is, így egy percre sem maradtunk net nélkül. Úgy tűnt, nem csak mi osztjuk meg a világgal a napi eseményeket és fotókat. Hát igen, a Facebook-kor itt is beköszöntött.
Az egyik legnépszerűbb helyszín az AXE fürdetői és parti sátora volt, meg persze a nagyszínpad környéke. Itt indítottunk az első nap, ahol az Irie Maffia alaposan megtáncoltatott bennünket. Még jól is jött egy rövidke áramszünet, legalább kifújhattuk magunkat két tombolás közt.
A kisebb színpadokon sorra tűntek fel a nagy közönségkedvencek: a Belga, a Magashegyi Underground, az Erik Sumo Band, a Compact Disco, a Carbonfools. Csak azt sajnáltuk, hogy nem nagyszínpadon léptek fel. :)
A hét hátralévő részében még inkább igaza volt annak, aki a kisebb színpadok mellett döntött. Mystery Gang, Hollywood Roses, Pál Utcai Fiúk… csak néhány név a névsorból. És persze élvezhettük a kis színpadok egy másik előnyőt előnyét, hogy itt a pultoknál sosem volt sor.
A második nap a 30Y kezdte az esti koncertek sorát, aztán a Republic jött. Ekkor látványosan többen lettünk, de nemcsak a tömeg, a porfelhő nagysága is alaposan megnőtt a színpad előtt.
Az sem unatkozott, aki az esti koncertek és a Rádió 1-es partik előtt valami mást is ki akart próbálni. A második naptól már Bungee Jumping-olhattunk a nagyszínpad előtt. A másik kedvenc programunk az egyik cukorkagyártó cég által felállított zsiráf bélvizsgálata volt, meg az egyedi bajusz-rajzolás. A cserébe osztogatott cukorkával valószínűleg minden fesztiválozó teli ette magát.
Az egyik reggel alapos meglepetésre ébredtünk. Hangos zenés rádióműsor keltett minket. Sajnos később sem tudtuk meg, hogy ezt viccnek szánták, vagy komolyan gondolták a végigbulizott éjszaka után…
Ezt leszámítva a kempingezők nagy többsége csak jókat mondott, amikor megkérdeztük, hogy érzik magukat. „Amikor véletlenül ráléptem a koncerten mellettem álló ember lábára, nem nézett rám csúnyán, és nem esett nekem, hanem megkérdezte: Nem iszunk egyet?”- mesélte egyikük.
Az árképzés is elég egyetemista-barátra sikeredett, akár az alkoholt, akár a kaját nézzük. Aki rendszeres fesztivállátogató, a pénztárcáján érezte, hogy itt olcsóbb volt egy korsó sör vagy egy lángos, mint általában.
A harmadik napon sem lett hűvösebb, délután az Ocho Macho kezdett a nagyszínpadon, majd a P.A.S.O. táncoltatott meg minket. Aztán a Tankcsapda előtt cseperegni kezdett az eső. Pár perccel hamarabb kezdtek, és majdnem hamarabb abba is hagyták. Néhány túl vidám fesztiválozó ugyanis jó mókának gondolta sörös dobozokkal dobálni az együttest. Lukács elég komolyan megmondta, ha nem hagyják abba, azonnal elmennek. Szerencsére ez hatott, és a buli ment tovább.
Közben összefutottunk Dajka Zoltánnal, a fesztivál főszervezőjével is, aki elmondta, bár 1976 óta minden évben van EFOTT, először vannak Szolnokon. Újdonság volt az idén, hogy meghívtak több külföldi együttest is, és megépítettek egy silent-helyszínt, ahol 300 fülhallgatóval lehetett élvezni a programot. Magyarországon silent-diszkó ugyan már volt, de itt a Dumaszínháztól a koncertig többféle műfajt kipróbálhatott a csendesen bulizó közönség.
A negyedik, záró napon sem bíztak semmit a véletlenre. Vad Fruttik, Kiscsillag, Quimby. Kiss Tibi egyfajta csoport terápiát alkalmazott rajtunk. A hét közben irodában dolgozók is kiadhattak minden belső stresszt egy nagy közös ordítással, majd a visszataps után együtt énekeltük, hogy most múlik pontosan. Méltó zárszó.
Köszönjük a segítséget a partyanimals stábjának, és köszönet Simon Róbertnek a képekért.
Ha szereted az EFOTT-ot, nyomj egy lájkot! :)
