Bejutottunk a pécsi magasházba

Csodálatos érzés lehet, mikor a természet befogadja az embert. Mikor az állatok, bár megtartják a vadon követelte szokásaikat, mégis egyes kétlábúakkal kivételt tesznek.

Ilyen kivétel Kiefer Béla is, aki nagy szeretettel figyeli az erdő lakóit. A fotóin keresztül pedig sokakkal együtt mi is megismerhettük Vukkot, a rókát, majd fajtársait. Nézhettük mosolyogva a vaddisznócsalád életét, figyelhettük a szarvasokat, a menyétet, és a madarakat.

Az erdő pedig mindig ad témát egy természetfotósnak. Íme pár kép az elmúlt napokból, amely magmutatja azt is, hogy van felelősségünk az állatokkal szemben. Tisztelni kell őket, megtartani a határokat, amiket ők jelölnek ki. Segíteni, ha a hó befedi a táplálékot. Örülni a pillanatnak, amit nyújtanak nekünk.

A forró nyár és persze az előre szaladó idő is gyorsan megérleli a határban a kaszálnivalót. A takarmánynak és alomnak valót pedig betakarítják és igazán látványos bálákban hagyják száradni a mezőn. A már szinte őszt idézző színekben pedig olyan a táj, mintha egy festő pingálta volna.

Ilyen a vidék Pécs környékén:

Köd ereszkedett Pécsre - na de micsoda látvány lett belőle! A világ sejtelmessé vált, a hegyről nézve olyan, mint egy téli mesefilm részlete. A füstöt eregető kémények, az óriáskerék csúcsa, a templomtornyok, vagy a magas házak mintha csak lebegnének... Bár a ködpaplan alatt kevésbé élvezetes a látvány, de így felülről csak csodálni lehet.

A Dunántúl legnagyobb települése igen szerencsés, hiszen a nagyvárost csodás természet veszi körül. Az óvárosi séta mellett mindenképpen érdemes egy kirándulást tenni a vidéken is, hiszen a Mecsek, a környező települések, a hegyvidéki, a megbúvó völgyek, tavak megannyi csodával várnak.

Ilyen a tavasz Pécsen és környékén, íme pár kedvcsináló fotó: