A kalandos pécsi villamos

Nem is kevés ideig, az egykori villamoshálózat 1913 és 1960 között működött. Később a három vonalból álló hálózat szerepét autóbuszok vették át, de korszerű formában történő újbóli kiépítése azóta is újra és újra napirendre kerül.

Talán a pontos útvonalra már kevesen emlékeznek, de még biztosan sokaknak van személyes emléke arról, hogy a pécsi villamos bizony egy vágányon közlekedett, és mindössze három járata volt. De még ezen az egyszerű "hálózaton" is történt útvonal változás az évtizedek során.

Kalandos története egy (szerencsére könnyed) balesettel indult, azelőtt, hogy a villamosközlekedés elindult volna!

A korabeli pécsi sajtó is megörökítette a történetet:

„A villamos vasút ugyan még csak egyelőre a képes lapokon van meg, de azért ma megtörtént az első villamos baleset. Az Irányi Dániel téren ugyanis a Dóczi-fakereskedés előtt, ahol ma az esőzés miatt szünetelnek a munkálatok, egy pályakocsi vesztegel a síneken. Erre kapaszkodtak fel a Zsolnay-gyárba ebédet hordó gyerekek közül többen s ide-oda tologatták a kocsit, miközben egyikük oly szerencsétlenül ugrott le a kocsiról, hogy lába a kerék alá került, s lábujjait valamint a bokáját megsebesítette”. 1913 május 10.

Ez természetesen nem befolyásolta a munkálatok folytatását, így a villamosközlekedés 1913. október 20-án ünnepélyes keretek között vette kezdetét.

És ott van az eltévedt villamos esete is! Ez a történet 1960. júniusában játszódik és tudjuk, hogy az utolsó villamos két hónap múlva, azaz 1960. augusztus 31.-én gördült be végleg a Bacsó Béla utcai villamos remízbe. Úgyhogy halljuk az utolsó eltévedt pécsi villamos titkát:

„Eltévedt a villamos? Mert ugyebár ebben a városban akkora és olyan szerte ágazó villamosforgalom van, hogy ember legyen a talpán, aki ezt a hatalmas apparátust igazgatja. Még szerencse, hogy a "nagyállomásra" közlekedő járat megszűnt, mert akkor végképpen összegabalyítanánk a menetirányt, menetrendet. Így csak egy vágányhálózatunk van, illetve a 48-as térnél már két, írd és mondd két irányba ágazik el a sin. S ez a bökkenő. Mert ha csak egyfelé lehetne a villamosnak közlekedni, nem volna képes eltévedni. De így érthető a tévelygés, ami tegnap történt. A kispiaci megállóhoz beérkezik a sárga paripa. Elöl a tábláján: "Külvárosi pályaudvar" felirat.

A megállónál valaki megkérdi:

- hova megy a villamos?

Azt mondja a vezető:

- nem tudom, szálljon fel, majd a 48-as térnél kiderül. (Jó, mi?)

Ezek után már csak természetes, hogy a villamos a balokányi ligethez ment. Hiába, öreg már szegény”

1960 szeptember elsején aztán nagy fordulatot jelentettek be Pécs közlekedésében.

„A mai naptól kezdve megszűnik közlekedni a város szűk utcáiban a döcögő villamos, s feladatot az újonnan érkezett autóbuszok látják el.

A két utolsó villamosjárat tegnap éjfélkor futott be Vidákovics Imréné és Cser József II. vezetésével, Horváth Margit és Kammer István kalauzokkal a Bacsó Béla utcai színbe. Az utazóközönség egy része sajnálkozva búcsúzott a villamostól, de nem úgy a villamosok személyzete! Herke József villamos kocsivezető, aki tegnap délelőtt vezetett utoljára pécsi villamost — kicsit, megilletődötten állt ugyan a fényképezőgép lencséje elé, de csöppet sem bánja, hogy a nehéz szolgálat helyett ma már indítóellenőrként dolgozhat a kertvárosi autóbusz-végállomáson. Ha tudnák, hogy az utóbbi években milyen nehéz volt villamost vezetni, nem kívánná vissza a senki sem. Harmincnégy évig voltam villamosvezető, s tapasztalatból állítom, hogy most már mutatvány volt a forgalmas utcákon, idegfeszítő figyelemmel, baleset nélkül vezetni.”

A villamosközlekedés 1960. szeptember elsején nem indult már el, a járműveket feldarabolták, a síneket szinten teljesen felszedték.

Csak két apró kézzelfogható emlék maradt, a Jókai téri sínpálya egy részét emlékül megőrizték, míg a Színháztér oldalán, a Corso épületének díszítésében egy kis villamos domborművet is felfedezhet, aki elég szemfüles.