JÖVŐ
A Rovatból

Egy valódi épületfelújítási program lehetne a magyar Green Deal

A jelenlegi, hárommillió forintos támogatást biztosító program egy lépés a jó irányba, de számos sebből vérzik, a legnagyobb gond, hogy nem ösztönöz energiahatékonysági felújításra és csupán egy szűkebb réteg számára hozzáférhető.
Fotó: Dan Gold/Unsplash - szmo.hu
2021. június 28.



Több tízezer munkahelyet és több milliárdos állami többletbevételt is eredményezhetne egy átfogó, államilag támogatott lakásfelújítási program. A költségvetés még akkor is jól jár, ha a legdrágább, de egyben leghatékonyabban felújításra ösztönző, 30 vagy 40 százalékos vissza nem térítendő állami támogatásra épülő programot indítanak, ehhez az uniós helyreállítási alapból most ráadásul forrást is kaphatnánk. Komplex felújítási programnak azonban nincs nyoma, pedig enélkül nemcsak a klímacélok elérhetetlenek, hanem az olyan “járulékos hasznok” is, mint az egészségügyi kockázatok csökkenése, az életminőség javulása, a tartós rezsicsökkenés, levegőminőség javulás vagy az ország energiafüggőségének mérséklése. A jelenlegi, hárommillió forintos támogatást biztosító program egy lépés a jó irányba, de számos sebből vérzik, a legnagyobb gond, hogy nem ösztönöz energiahatékonysági felújításra és csupán egy szűkebb réteg számára hozzáférhető. Ahhoz, hogy az állami támogatás jelentős részét ne vigye el a hirtelen megugró kereslet miatt jelentkező áremelkedés, hosszabb távú, kiszámítható programok kellenének - olvasható a Másfélfok cikkében.

A koronavírus-járvány és a nyomában jelentkező gazdasági visszaesés számos területen okozott károkat és jelent kihívást. A gazdasági válság megugró munkanélküliséget hozott számos szektorban, ezzel összefüggésben sok háztartás jövedelme csökkent. Az egészségügyi kockázatok között a légszennyezettség kiemelt jelentőségű: nemcsak az asztma, a szív- és érrendszeri megbetegedések, de a COVID-19 kockázatát is növeli. Ezen problémák egy részére átfogó megoldást kínál az energiahatékonyság, amely különösen a koronavírus-járvány negatív hatásait mérséklő jellemzőivel tűnik ki.

Ebben a helyzetben egy felújításokat célzó épületenergetikai program olyan, mint egy jolly joker, számos területen rendkívüli pozitív hatásokkal kecsegtet:

• a háztartások rezsikiadásai fenntartható módon csökkennének;

• az építőipar jelentős számú új munkahelyet teremtene elsősorban vidéki kis- és közepes vállalkozásoknál;

növekedne a GDP;

• javulna a levegőminőség.

Mindezen túl számos egyéb társadalmi, gazdasági és környezeti előnnyel is járna egy jelentős energiamegtakarítást hozó épületfelújítási program. Makroszinten

• csökkenne Magyarország energiafüggősége,

• mérséklődnének az egészségügyi problémák és kiadások,

• nőne a munkahelyi termelékenység,

• jelentősen hozzájárulnánk a klímasemlegesség eléréséhez,

• fehéredne a gazdaság az építőiparban,

• javulna az innovációs potenciál és a versenyképesség,

• csökkenne a zöldterület használat és igény,

• mérséklődne az (energia)szegénység.

Mikroszinten, azaz az egyén szintjén is számos előny keletkezik az épületfelújítások eredményeként: megnövekedett komfort, jobb minőségű belső környezet, a tisztább levegő révén javuló egészségi állapot, a felújított ingatlan értékének növekedése és a pénztárcánkon lemérhető lecsökkent rezsiköltségek. Ezek a hatások tovagyűrűznek a gazdaságban: a bővülő foglalkoztatás javítana a háztartások anyagi helyzetén és fogyasztásán, így tovább pörgetve a GDP növekedést, vagy a korszerűbb fűtési módok miatti jobb levegőminőség javuló egészségi állapottal és kevesebb egészségügyi kiadással járna.

Forrás: JRC, 2020

Kutatók körében ma már széleskörű konszenzus van arról, hogy az energiahatékonyság a klímacélok elérésének egyik legköltséghatékonyabb eszköze. Az Európai Green Deal, azaz a Zöld Megállapodásban lefektetett célok szükségességét a COVID-válság még jobban kihangsúlyozta, mert a 2008-as recesszió utáni helyreállítás nem járt együtt a fosszilis energiák felhasználásának csökkenésével, így egyre messzebb kerültünk a klímasemlegességi céltól.

A mostani, koronavírus-válság utáni kilábalásnak ezért együtt kell járnia az energiafelhasználás szerkezetének megváltozásával és az össz energiafelhasználás csökkenésével: a gazdasági fejlődésnek el kell válnia az erőforrás-felhasználás növekedésétől. Mivel az energiahatékonysági beruházások munkaintenzívek, ezért a befektetett források jelentős számú új munkahelyet is teremtenek.

Az energiahatékonyságot elsősorban a legnagyobb fogyasztókon, az épületeken keresztül lehet megvalósítani, amelyek az összes felhasznált energia 40%-áért felelősek.

Ennek jelentős részét meg lehet takarítani egy átfogó épületfelújítási programmal. A Renovation Wave, azaz az európai Felújítási Hullám elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a 2050-es klímasemlegességi célt elérjük, és fenntartható gazdasági növekedési pályára álljunk át.

Milyen lenne egy ideális épületenergetikai program?

A MEHI Hazai Felújítási Hullám c. tanulmányában megvizsgáltuk, milyen ösztönzők késztetnék lakás- ill. házfelújításra a lakókat. Elemeztük a vissza nem térítendő támogatásokat, a kedvezményes és kamatmentes hiteleket, az ÁFA csökkentést és az egyablakos tanácsadást. Nem meglepő módon legjobban a vissza nem térítendő támogatások ösztönöznék a lakásfelújítókat, hogy renoválásba fogjanak, de ennek arányának mindenképp magasabbnak kell lennie, mint a 27%-os ÁFA, hiszen az építőiparban – főként a lakások, családi házak felújítása során – nem egyedi a számla nélkül végzett munka. A vissza nem térítendő támogatást jó, ha kiegészíti kamatmentes vagy kedvezményes hitel is, hogy a kisebb önerővel rendelkező háztartások is bele tudjanak vágni a beruházásba.

Tévhit, hogy az épületfelújítási támogatás ráfizetés az államnak

A tanulmányunkban nemcsak azt vizsgáltuk meg, hogy milyen támogatási formák ösztönöznék leginkább a felújítókat, hanem azt is, hogy egy épületenergetikai program milyen bevételekkel és kiadásokkal járna az államháztartásnak. Költség oldalon a támogatásra fordított összeg és az adminisztrációs kiadások, míg a bevételek között a többlet építőanyagok után befolyó ÁFA, a növekvő munkaerő után befizetett SZJA és egyéb munkabér közteher, és a társasági adó állnak, valamint az önkormányzatokhoz is több helyi iparűzési adó folyna be. A lakossági felmérésünk során megkérdeztük a lakástulajdonosokat, hogy ha különböző ösztönzők rendelkezésre állnának, akkor belevágnának ill. kibővítenék-e a felújításukat. Az eredmények azt mutatták, hogy

leginkább a 40%-os vissza nem térítendő támogatás motiválná felújításra a lakókat, majdnem 1 millió lakás felújítását ösztönözve a következő öt évben.

A 30%-os támogatás is nagyon motiváló, ezt követi az ÁFA csökkentés, aminek előnye, hogy várhatóan a teljes felújítási piacot fehérítené, majd jön a kamatmentes hitel, ezt követi az egyablakos tanácsadás és végül a kedvezményes hitellehetőség áll. Mindegyik támogatási forma jelentős foglalkoztatás növekedést hozna:

a 40%-os vissza nem térítendő támogatás közel 30 ezer új munkahelyet teremtene évente.

A bővülő piacról befolyó államháztartási bevétel (ÁFA, SZJA, egyéb munkabér közteher, TAO) minden ösztönző formánál több száz milliárdos jövedelemhez juttatná a költségvetést, és ha levonjuk ebből a támogatásra költött kiadásokat, akkor is pozitív vagy csekély negatív egyenleget kapunk. Van olyan támogatási forma (a 30%-os vissza nem térítendő támogatás), ahol a bevételek meghaladják a kiadásokat, de a 40%-os támogatásnál is kicsi a “ráfizetés” (évi kb. tíz milliárd Ft), amit inkább befektetésnek kellene tekinteni nemzetgazdasági szinten.

Hiszen így az állam egy jó épületenergetikai programba fektetve, nagyon kevés többletforrással elérhetné, hogy rengeteg épület megújuljon, jelentős mennyiségű energiát és CO2-t takarítsunk meg országos szinten, fenntartható módon csökkentsük a rezsiköltségeket és munkahelyeket teremtsünk. Eközben sokat javulna az egészségünk és a levegőminőségünk is, vidéki térségeink gazdasága fellendülhetne és csökkenne az ország energiafüggősége.

Mindehhez az is hozzátartozik, hogy az Európai Unió mind a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), mind más támogatás elköltésénél arra buzdítja a tagországokat, hogy zöld átállásra, az energetika fenntarthatóvá tételére fordítsák ezen források jelentős részét, amibe az energiahatékonyságnak első helyen kellene szerepelnie. Hiszen a legolcsóbb és legkörnyezetkímélőbb energia az, amit fel sem használunk. Ha már a lehető legjobban lecsökkentettük egy épület energiaigényét, akkor érdemes a megmaradt energia megújuló forrásból való előállításáról gondolkozni. Mivel az RRF keretében 2500 milliárd Ft érkezik Magyarországra, amiből éghajlatvédelemre ennek 30%-át szánja az EU, ezt az összeget csak épületenergetikára szánva akár Magyarország lakásállományának 10%-t fel lehetne újítani. Forrás tehát van, kérdés, hogy jól gazdálkodunk-e vele?

Sajnos azt látjuk, hogy a Helyreállítási és Alkalmazkodási Terv Energetikai komponensében az Európai Zöld megállapodásban megfogalmazott „Első az energiahatékonyság” elve egyáltalán nem érvényesül. A fő támogatandó beruházás típus a lakossági fűtési rendszerek elektrifikálása és napenergiával való biztosítása. Ez viszont kizárólag akkor észszerű, ha előtte sor került az épület vagy lakás hőigényének csökkentésére szigeteléssel, nyílászárócserével, nyáron árnyékolással.

Egy energetikailag rosszul teljesítő lakóépületben csak a fűtési rendszer megváltoztatásával nehéz és pazarló a helyiségeket kényelmes beltéri hőmérsékletre melegíteni, ráadásul, egy alacsony hőigényű házhoz képest a beruházási és üzemeltetési költségek is lényegesen magasabbak. Az „energiahatékonyság először” elve és a józan ész szerint is a beavatkozásoknak először a fűtési és hűtési igény jelentős csökkentését kell megcélozniuk, és a megmaradt – lehetőség szerint – minimális energiaigényt kellene megújuló energiahordozókkal kielégíteni (pl. napelem, hőszivattyú).

Energetikailag korszerűtlen épületekre telepített napelemektől nem várható lényeges fogyasztáscsökkenés, különösen nem a télen jelentkező fűtésnél, amikor a napenergia korlátozottan áll rendelkezésre.

Így azt a történelmi lehetőséget, amit az RRF Magyarország számára vissza nem térítendő támogatás formájában biztosít, nem használjuk ki energiahatékonysági felújítások ösztönzésére, ami a klímasemlegességi célok legköltséghatékonyabb elérését biztosítaná.

Van Otthonfelújítási támogatás, az nem elég?

2021-től, a gyermekes családok számára lehívható Otthonfelújítási támogatás nagy előrelépés azok után, hogy az elmúlt 10 évben alapvetően az új építések kaptak támogatást pénzügyileg (5%-os ÁFA, nagycsaládos CSOK, falusi CSOK), és lakásfelújításra – az igényekhez képest – nagyon kevés forrás jutott. Az is nagyon jó irány, hogy 50%-os a támogatási intenzitás, azaz a felújítók a beruházás felét megkapják az államtól. Kamatmentes hitel is kiegészíti a konstrukciót, mégis mi akkor a probléma?

A legfontosabb különbség egy ideális épületenergetikai programhoz képest az, hogy a pályázat kiírói nem építettek be a feltételek közé energetikai követelményt, sőt még bónuszt vagy prémiumot sem adnak, ha energiahatékonysági felújítást valósítunk meg. Azaz ugyanannyi támogatást kapok, ha a fürdőszobámat zöldről kékre csempéztetem át, vagy kicserélem a konyhabútoromat, mintha egy mélyfelújítást végeznék a házamon, ami nemcsak magamnak, de Magyarországnak is jelentős energia-CO2 megtakarítást és számos járulékos hasznot jelentene.

Ráadásul az Otthonfelújítási támogatásra csak gyermeket nevelő családok jogosultak, ami egyrészt azzal jár, hogy

az ingatlanok 38%-át kitevő társasházi lakások csak nagyon korlátozottan tudnak felújítani, mert olyan beruházást nem tudnak eszközölni, amihez minden lakás hozzájárulása szükséges

– pl. szigetelni vagy távhőt használó házban fűtéskorszerűsítést végezni. Másrészt olyan ingatlanok (is) kapnak támogatást, akik kevésbé szorulnak rá a korszerűsítésre, míg pl. gyermeket (éppen) nem nevelő háztartások kimaradnak a finanszírozásból. Ha pedig a támogatást esztétikai célokra vagy akár megújuló energiára költik egy rossz energiahatékonyságú épületben, akkor az energiamegtakarítással járó, fent felsorolt előnyök közül egyiket sem tudjuk realizálni, sem egyéni, sem össztársadalmi szinten.

Mire van még szükség egy ideális épületenergetikai programhoz?

A MEHI lakossági felméréséből az derült ki, hogy az előző öt évben számos épület – önerőből – megújult, de ezek legtöbbször részleges felújítások voltak, energetikai tervek nélkül és emiatt nem hoztak jelentős energiamegtakarítást és rezsicsökkenést sem.

Ahhoz, hogy Magyarország elérje a 2050-es klímasemlegességi célt, évi 130 000 lakás mélyfelújítását kellene elvégezni, amit a tulajdonosok maguktól nem fognak megtenni, ehhez állami ösztönzőkkel kell őket a komplex felújítások felé terelni. Ezért az a legfontosabb, hogy bármilyen otthonfelújítási támogatás odaítélésénél feltételként írják elő a valódi energia-megtakarítást (akár meghatározott kWh/m2/év megtakarítással, akár energiabesorolási szintben való előrelépésben) és energetikai tervezést is elvárjanak.

Másrészt a támogatásoknak ütemezetteknek, hosszútávon kiszámíthatóaknak kellene lenniük, hogy elkerüljük az Otthonfelújítási támogatásnál már most tapasztalható árfelhajtó hatást.

A megugró kereslet az épületfelújítási piacon jelentős árnövelő hatással bír, így a 3 milliós támogatás egy részét az építőanyagoknál jelentkező infláció és munkadíj növekedés “lenyeli.”

Ahhoz, hogy a támogatások által kínált árelőny eljusson a fogyasztókhoz, arra van szükség, hogy ezek az épületfelújítási szubvenciók hosszútávon rendelkezésre álljanak, kiszámítható módon lehívhatóak legyenek. Így nem fogunk renoválni akkor, ha igazán nincs is rá szükségünk, csak azért, hogy kihasználjuk az éppen rendelkezésre álló támogatást, mert nem tudjuk, mikor lesz erre legközelebb lehetőségünk.

A hosszútávon, kiszámíthatóan rendelkezésre álló épületfelújítási támogatásoknak az is nagy előnye lenne, hogy a szakemberképzés is fel tudna zárkózni a kibővült épületfelújítási piachoz, mind a szakmunkásképzés, mind a mérnökképzés területén. Ha ugyanis már most látható lenne, hogy 10-20 év múlva is nagy lesz a kereslet az építőipari munkaerő iránt, sokkal vonzóbbak lennének ezek az állások, többen jelentkeznének szakképzésre és érdemes lenne innoválni ezen a területen. A kivitelezés minőségén is sokat javítana, ha elegendő számú, jól képzett, megbízható szakemberből lehetne választani egy-egy felújításnál és az építőipari verseny is jobban megvalósulna.

Egy kiszámíthatóan rendelkezésre álló, energiamegtakarításhoz kötött épületenergetikai programmal, folyamatosan bővülő felújítási piaccal, ezt kiszolgáló minőségi szakemberállománnyal el lehetne érni, hogy Magyarország 2050-re klímasemlegessé váljon.

A cikk a Magyar Energiahatékonysági Intézet Hazai Felújítási Hullám c. tanulmánya alapján készült, aminek az elkészítésében a szerző is részt vett.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


JÖVŐ
A Rovatból
Forradalmi akkumulátorok: 1,6 millió kilométeren át működő elektromos kocsi, egy perc alatt feltöltött mobil
Az energiatárolás óriási fejlődésen esik át: az új technológiák messzebbre viszik az elektromos autókat és növelik az elektronikai cikkek akkumulátorkapacitását. Ráadásul megdőlt a fizika egyik törvénye, amivel lehetségessé válik az egyperces telefontöltés is.


Az akkumulátorok megállíthatatlanul és egyre gyorsuló tempóban fejlődnek. Már ma léteznek olyan technológiák, amelyekkel az elektromos autók futásteljesítménye felveszi a versenyt a legtartósabb belső égésű motorokkal, illetve vannak új akkumulátorok, amelyek sokszorosára növelhetik a kisebb eszközök (pl. okosórák, Bluetooth fülhallgatók) kapacitását és élettartamát. Ezeket az új vívmányokat még különlegesebbé teheti egy közel 180 éve felállított fizikai törvény megdöntése, amivel elérhető közelségbe került az egyperces telefontöltés, illetve a tízperces elektromos autó-feltöltés.

Szélsőséges hőmérsékleten is biztonságos, szupertartós akkumulátor

Az egyik legfontosabb újítás, ami az energiatárolás területén az utóbbi időben nyilvánosságra került, a Farasis Energy nevéhez kötődik. Ez a cég már 27 éve jelen van piacon, így eleve köztiszteletben áll, de amivel a júniusban rendezett ASEAN Automotive Ellátási Lánc Konferencián előállt, attól az egész szakmának leesett az álla. A legújabb fejlesztéseket a cég képviseletében Jack Peng (lenti képünkön) mutatta be. A szakértő szerint a Farasis által kifejlesztett új akkumulátortípus különösen jól alkalmazkodik a szélsőséges hőmérsékleti viszonyokhoz, de ennél szó szerint jóval messzebbre mutatnak az előnyei.

Fotó: Farasis Energy

„Az általunk kifejlesztett akkumulátorok -30 és 65 Celsius fok között is képesek normálisan működni. 25 fokos környezetben egyetlen cella 2500 ciklust bír ki, miközben 45 fokos hőmérsékleten is 1500 ciklust ér el, és az állapota még ezek után is meghaladja a 70 százalékot” – magyarázta Peng a technológiáról, amelyhez képest a mai eszközök, kis túlzással, kanyarban sincsenek.

A Farasis új akkumulátorai nemcsak az autóiparban, hanem olyan új alkalmazási területeken is megjelenhetnek, mint az eVTOL-ok (függőlegesen fel- és leszálló elektromos járművek), de az elektromos motorkerékpárok piacára szintén sikeresen bevezethetők. Az új, fél-szilárd akkumulátortechnológia révén a cellák stabilitása és élettartama jelentősen növelhető – állítja a vállalat, amelynek laboratóriumi tesztjei alapján ezek az új akkumulátorok több mint 5000 ciklust is kibírnak. Ez 1,6 millió kilométernyi megtett távolságot jelent egy elektromos autó számára, ami még a belső égésű motorral rendelkező társaitól is ritkaságszámba megy.

Százszoros energiasűrűségű szilárdtest akkumulátorok a kisebb kütyükbe

Miközben a Farasis az elektromos járművek akkumulátor-ellátását forradalmasíthatja, az egyik legnagyobb Apple-beszállító TDK Corporation ugyancsak jelentős áttörést ért el a szilárdtest akkumulátorok terén. A tokiói vállalat kifejlesztette a CeraCharge nevű új akkumulátort, ami 1000 Wh/L energiasűrűséget produkál.

Ez 100-szor annyi, mint a TDK hagyományos szilárdtest akkumulátorainak energiasűrűsége.

A fejlesztést elsősorban viselhető eszközökbe, például vezeték nélküli fülhallgatókba, hallókészülékekbe és okosórákba szánják. Utóbbiak piacán és különösen az Apple-nél ennek nagyon nagy jelentősége lehet – annak tudatában pláne, hogy még a legújabb iWatch akkumulátora sem bírja tovább 18-36 óránál egy feltöltéssel.

A CeraCharge apró akkumulátor, mégis százszoros energiasűrűséggel bír. Fotó: TDK

„Az oxid alapú szilárd elektrolit alkalmazása rendkívül biztonságossá teszi az akkumulátorokat,” áll a TDK közleményében, amivel nemcsak arra utal, hogy növelhető a biztonság (az akkumulátorokban lévő lítium meglehetősen gyúlékony), hanem arra is, hogy a CeraCharge lehetővé teszi kisebb méretű, de közben jóval nagyobb kapacitású eszközök gyártását. Az új technológia révén a gyártó nagyobb élettartamot, jelentősen több töltési ciklust, gyorsabb feltöltést és hosszabb állásidőt is remélhet az akkumulátoraitól.

Az Apple-rendszerekre specializálódott 9to5Mac azt írja, az amerikai gyártó partnereként a TDK új terméke idővel olyan Apple-eszközök töltési kapacitását és tartósságát növelheti, mint a MacBook, az iPhone vagy az iWatch, de egyelőre nem bizonyos, hogy ez megtörténik-e, és ha igen, mikor. Az oldal szakértője szerint a legvalószínűbb az, hogy először az eldobható elemeket használó AirTag nyomkövetők kapják meg a CeraCharge akkumulátort. Ennek fő oka, hogy

az Európai Unió egyre vehemensebben követeli a műszaki cikkek gyártóitól az egyszerhasználatos elemek kivezetését.

A TDK-nak egyébként feltett szándéka, hogy továbbfejlessze a jelenlegi akkumulátorai cella- és csomagstruktúráját, és növelje például a kapacitást (többrétegű laminálási megoldással), valamint kibővítse a működési hőmérséklet tartományát. Ehhez minden lehetőség a rendelkezésére áll, hiszen autóipari, fogyasztói elektronikai, valamint információs és kommunikációs technológiai piacokat megcélzó, százezernél is több embert foglalkoztató vállalatként világszerte rendelkezik tervező és gyártó helyszínekkel. A pénzügyi források pedig aligha jelentenek majd akadályt: a TDK a 2024-es pénzügyi évben 14,6 milliárd dollár (5329 milliárd forint) árbevételt ért el, amiből bőven futná neki Magyarország tavalyi költségvetési hiányára (4593 milliárd forint) és 7-8 új Duna-hídra is (a legutóbb átadott, Kalocsa-Paks Duna-híd a becslések szerint 92 milliárd forintból épült).

Az akkumulátorok jövője a gyorsabb töltéstől is függ

Amíg a fentebb írt két vezető technológiai vállalat áttörő megoldásokkal rukkolt elő, a tudomány sem pihenhet, hiszen nem csak a nagyobb teljesítmény és biztonság, vagy a minél fenntarthatóbb felhasználás fontos a piacképes új akkumulátorok létrehozásához, hanem a töltés gyorsasága is. A Farasis Energy és a TDK Corporation technológiai innovációi új helyzetet teremthetnek mind az autóipar, mind pedig a viselhető eszközök és számos más alkalmazási terület számára.

A sikeres energiaátmenet viszont csak akkor lehetséges, ha az új akkumulátorok akár percek alatt feltölthetők. Igen, az elektromos autók is.

A Colorado Boulder Egyetem tudósainak új eredménye olyan jövőt vetít előre, amiben ez már egyáltalán nem lehetetlen.

Az amerikai kutatók lényegében megdöntöttek a fizika egyik, majdnem 180 éve kőbe vésett törvényét,

amikor rájöttek, hogy az ionok bizonyos körülmények között máshogy mozognak, mint ahogy azt Kirchhoff 1845-ben leírta. Az áram elektromos áramkörökben történő áramlásáról szóló tankönyvi anyag szerint „a csomópontba befolyó áramok összege megegyezik az onnan elfolyó áramok összegével”.

Nos, nem feltétlenül – állítja a meg Proceedings of the National Academy of Science folyóiratban megjelent tanulmány. Ennek vezető szerzője, Ankur Gupta közleményben azt írja, „a szuperkondenzátorok elsődleges vonzereje a sebességükben rejlik, de hogyan tehetjük gyorsabbá az energia töltését és felszabadítását? Nos, az ionok hatékonyabb mozgásával”.

A szuperkondenzátorok előnyei

A tudós és csapata laboratóriumi kísérletekkel kutatta, hogy hogyan mozognak az ionok egy apró pórusokból álló, bonyolult hálózatban. Megállapították, hogy az elektronokkal ellentétben elektromos mezők és a diffúzió hatására mozgó ionok másképpen viselkednek a pórusok kereszteződéseiben lévő csomópontokban, mint ahogy azt Kirchhoff gondolta. Az amerikai egyetem tanulmánya előtt az ionok mozgását csak egyenes pórusban írta le a szakirodalom, de az új felfedezés révén kiderült, hogy a folyamat több ezer összekapcsolt pórus bonyolult hálózatában is jól szimulálható és előre jelezhető, nagyon rövid idő alatt. A kutatás nyomán lehetségessé válik olyan szuperkondenzátorok építése, amelyekkel

a laptop- vagy telefontöltés egyetlen perc alatt megoldható, de még egy elektromos autóra sem kell majd 10 percnél többet várni a töltőállomás mellett.

Guptáék felfedezése nemcsak az elektromos kocsikban és a mindennapi elektronikai cikkekben lévő akkumulátorok energiatárolása, hanem az elektromos hálózatok miatt is jelentős, hiszen az ingadozó energia-felhasználás egyre hatékonyabb tároló megoldásokat igényel, hogy kisebb kereslet esetén csökkenjen a pazarlás, míg magasabb kereslet idején biztosított legyen a gyors kiszolgálás.

Az új szuperkondenzátorok – amelyek az ionok felhalmozódására támaszkodnak – rövid töltési idővel és nagyobb élettartammal rendelkeznek majd, mint a ma ismert hagyományos akkumulátorok. És éppen ilyen eszközök gyártása vált lehetségessé az amerikai egyetem felfedezése által.

A – nem is annyira távoli – jövő összességében jóval hatékonyabb, biztonságosabb, fenntarthatóbb és villámgyorsan feltölthető akkumulátorok felé mutat. Már csak az kell, hogy az innovatív vállalatok legújabb termékei és a következő generációt segíteni akaró tudósok eredményei kikövezett utat kapjanak a piacra lépés felé. És éppen ez az egyik legnehezebb kérdés, mert egyszerre kell rá nyitottá válnia felhasználónak, gyártónak és törvényalkotónak. Nagyon drukkolunk, hogy így legyen!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
JÖVŐ
A Rovatból
Segít a kémia: már 15 perc alatt újra lehet hasznosítani a kidobásra szánt ruhákat – szakértők szerint ez lehet a végső megoldás
Új technológia áttörést hozhat a textilhulladék újrahasznosításában, és egy lépéssel közelebb hozhatja a fenntartható jövőt.


A divatipar évente több millió tonna textilhulladékot termel, amely óriási terhet ró bolygónkra. A ruhák nagy része, amely nem kerül tudatos újrahasznosításra vagy a használtruhaüzletek polcaira, egyszerűen a szemétbe vagy égetőkbe jut, ami hosszú távon egyre súlyosabb problémát jelent. Ezt a krízist most egy ígéretes technológiai fejlesztés enyhítheti, amelyet az amerikai Delaware-i Egyetem kutatói dolgoztak ki - írja a hvg.hu.

A kutatócsoport eredményeiről a Science Advances című tudományos folyóiratban számoltak be, ahol egy új kémiai eljárás részleteit ismertették.

A módszer képes a szövetekben lévő különböző anyagokat – például műszálat és pamutot – újrafelhasználható molekulákká bontani.

Dionisios Vlachos, a tanulmány társszerzője szerint, ha ezt a folyamatot sikerül ipari méretekben is alkalmazni, az radikálisan csökkentheti a divatipar hulladéktermelését.

A probléma mértékét jól szemlélteti, hogy a textíliák mindössze kevesebb mint 1 százalékát hasznosítják újra világszerte. A többi a szeméttelepeken vagy égetőkben végzi, és jelentős része mikroműanyag formájában az óceánokba jut. A szakértők szerint a Delaware-i Egyetem fejlesztése

az újrahasznosítás utolsó mentsvára lehet, és egyúttal rendkívül hasznos eszköz az ipar számára.

A hagyományos mechanikus újrahasznosítási technológiák nehezen birkóznak meg a kevert anyagokkal, így az újrahasznosított anyagok minősége is gyakran elmarad az eredetitől. Ezt a problémát hivatott megoldani a kutatók által alkalmazott mikrohullámmal gerjesztett glikolízis nevű kémiai reakció, amely a nagy molekulaláncokat, vagyis polimereket bontja le kisebb egységekre hő és katalizátor segítségével.

A technológiát különböző anyagokon tesztelték, többek között 100 százalékban műszálas, valamint 50-50 százalékban műszálas és pamut keverékű ruhákon. Az eredmények ígéretesek: a 100 százalékban műszálas ruhák esetében a poliészter 90 százalékát sikerült olyan molekulává alakítani, amely újra felhasználható textíliák előállításához. A vegyes anyagú ruháknál pedig a pamut érintetlen maradt, így mindkét anyagot újra lehetett hasznosítani.

A kutatók ráadásul sikeresen optimalizálták a reakció körülményeit, így

a teljes folyamat mindössze 15 percet vesz igénybe, szemben a hagyományos módszerekkel, amelyek napokat igényelnek.

Ez hatalmas előrelépést jelenthet a textilhulladék kezelésében.

Ugyanakkor a módszer nem minden esetben bizonyult hatékonynak: a festett textíliák, valamint a tűz- és UV-álló anyagok esetében kisebb hatásfokkal működött. Mindezek ellenére a kutatók optimisták: becsléseik szerint a technológia alkalmazásával a világ textilhulladékának akár 88 százalékát is újra lehetne hasznosítani.

Ez az új fejlesztés lehet a válasz a divatipar égető környezeti problémáira, és egy lépéssel közelebb hozhatja a fenntartható jövőt.


# Csináld másképp

Te mit csinálnál másképp? - Csatlakozz a klímaváltozás hatásairól, a műanyagmentességről és a zero waste-ről szóló facebook-csoportunkhoz, és oszd meg a véleményedet, tapasztalataidat!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Döbbenetesen pontosan pusztító lézerfegyverek jelentek meg, amik sokkal olcsóbbak a hagyományos lövedékeknél
A modern hadseregek egy kilométerről is tűpontos, hang nélküli és láthatatlan lövésekre képes fegyverekkel készülnek a jövő fenyegetéseire, például a drónok ellen vívott háborúkra. Dél-Korea sokatmondóan úgy hívja saját fejlesztését: Star Wars projekt.


A jövő fegyvereit már élesben tesztelik a világ több pontján. Az eszközök tulajdonságait biztonsági okokra hivatkozva általában féltve őrzik a fejlesztő országok, de ha friss eredmény születik, és kipróbálnak egyet-egyet, annak a híre hamar bejárja a nemzetközi sajtót.

Az utóbbi hetekben két jövőbe mutató lézerfegyver tesztelése zárult sikerrel: az egyik itt, Európában, a másik pedig Ázsiában. Jelenleg ez a két technológia az, amire érdemes figyelni, mert szinte biztos, hogy hamarosan megjelennek a bevethető eszközök között – az egyiknek konkrétan idén meg is kezdik a tömeggyártását.

A brit lézerfegyver csendes, láthatatlan gyilkos

Az Egyesült Királyság Védelmi Tudományos és Technológiai Laboratóriuma (Dstl) több hazai és nemzetközi ipari szereplő együttműködésével sütött el egy vadonatúj, nagy teljesítményű lézerfegyvert, amit a brit hadsereg egyik harci járművére szereltek. A júliusban végrehajtott kísérletre ellenőrzött körülmények között, egy tesztpályáján, Porton Downban került sor, és a Dstl közleménye szerint máris képesek voltak vele ártalmatlanítani egy 1 kilométerre lévő célpontokat.

Az új fegyver a nyilvánosságra került információk alapján könnyű, hordozható és költséghatékony, amit például ellenséges drónok ellen terveznek bevetni. Az egyelőre név nélküli eszközt (bár korábban DragonFire néven emlegette a védelmi minisztérium) egy rendkívül mozgékony, jól rejtőzködő Wolfhound páncélozott felderítő járműre szerelték, de a Dstl azt állítja, más rendszerekbe és járművekbe is fennakadás nélkül integrálható, vagyis különböző hadműveleti igényeket kielégít.

„A nagy teljesítményű lézerfegyver sikeres tesztelése fordulópontot jelent a brit hadsereg jövőbeli képességeinek fejlesztésében. Ez a technológia pontos, erős és költséghatékony eszköze a légi fenyegetések legyőzésnek, és nagyobb védelmet biztosít a haderőnek” – érvelt a lézerfegyver mellett Matt Cork, a Dstl programvezetője.

Harcra kész és fillérekből tüzel

Brit felségjelű szárazföldi járművön most használták először, de nem brit fejlesztés, hanem amerikai, hiszen a Raytheon gyártja.

A cég Angliában működő részlegének vezérigazgatója, James Gray szerint „azzal, hogy az Egyesült Királyságban sikeresen elsütötték az első lézerfegyvert, amit szárazföldi járműre szereltek, a Dstl bebizonyította, hogy a Raytheon nagy energiájú lézerfegyvere képes követni, eltalálni és legyőzni a megjelölt célpontokat”.

A vállalatvezető most arra számít, hogy a laboratórium tudósai után a brit hadsereg is kipróbálja és meggyőződik róla, hogy „harctéri bevetésre kész” technológia került a kezükbe, így hamar hadrendbe kerül.

Így működik a korábban bemutatott DragonFire

A brit Védelmi Minisztérium berkein belül a SkyNews szerint azt mondják, „a lézerfegyver egyetlen lövése kevesebbe kerül, mint egy csésze tea”.

Ha a hadsereg jóváhagyja a használatát, sokkal költséghatékonyabb és olcsóbb módja lesz a fenyegetések elhárításának, mint a rakéták vagy más lőszerek. A szigetország hadserege ettől függetlenül nem bízza magát csak erre az egy jelenleg is fejlesztés alatt álló lézerfegyverre. John Healey védelmi miniszter nemrég bejelentette, hogy a szigetország kormánya tízéves, 6,5 milliárd font (3000 milliárd forint) értékű szerződést írt alá a brit-francia MBDA fegyvergyártó vállalattal, új, kifinomult rakéták beszerzésére.

Dél-Korea „Star Wars” projektje

A távolkeleti ország találóan nevezte el a klasszikus sci-firől a lézerfegyver programját, amit július elején jelentett be. A céljuk az, hogy lézerekkel, hangtalanul és láthatatlan módon szedjék le az égből az ellenséges drónokat. A projektért a Védelmi Beszerzési Program Ügynökség (DAPA) felel – írja a The Register, amely szerint

a távolkeleti nemzet hadserege megkezdte a felkészülést az új, hamarosan tömeggyártásba kerülő lézerfegyver bevetésére.

„Ez a lézeres légvédelmi fegyver egy új koncepciójú rendszer, ami közvetlenül egy fényforrás lézerével semlegesíti a célpontokat, és képes pontosan eltalálni a kis, pilóta nélküli légi járműveket, illetve multikoptereket” – magyarázta a DAPA.

Az ügynökség hozzátette: az ő lézerük is láthatatlan és csendes, a működéséhez pedig nincs szükség lőszerre, csak elektromos áramra. Bár jelenleg csak egy prototípus létezik belőle, már aláírtak egy szerződést a gyártóval, a Hanwha Aerospace-szel arról, hogy induljon meg az eszköz tömeggyártása. A fegyverről eddig elég kevés információt és csupán egy homályos képet osztottak meg:

A dél-koreai hadseregnek már 2024 végén leszállítják a lézerfegyver első példányait, és az ellátás folyamatos lesz – nyilatkozta a DAPA irányított fegyverek részlegének vezetője. Lee Dong-seok úgy fogalmazott, a rendszer erősíteni fogja az ország katonai válaszát Észak-Korea jövőbeli „drónprovokációira.”

Észak- és Dél-Korea között feszült és ellenséges viszony áll fenn. Az 1950-1953-as koreai háború után a két ország fegyverszüneti megállapodást kötött, de hivatalos békeszerződés sosem született, így technikailag még mindig háborúban állnak.

Demilitarizált övezet választja el őket, ami a világ egyik legszigorúbban őrzött határvonala. Időnként előfordulnak diplomáciai próbálkozások és találkozók, de a viszonyuk továbbra is bizonytalan. Ezen a helyzeten csak tovább ront, hogy Észak-Korea számos katonai drónt fejleszt és birtokol, felderítési és támadó céllal.

Ezek közé tartoznak a kisebb felderítő drónok, amelyek képesek fotókat és videókat készíteni, valamint a nagyobb, akár fegyvereket is hordozni képes drónok. Az évek során Észak-Korea többször is megsértette a dél-koreai légteret. Ezek az incidensek növelik a feszültséget a két ország között és Szöul szerint komoly biztonsági kockázatot jelentenek.

Nagyon olcsón harcoló lézerfegyver született

A dél-koreaiak tömeggyártás előtt álló drónelhárító lézerfegyverének egyetlen lövése (áramköltség formájában) csupán 2000 wonba (520 forintba), vagyis nagyjából annyiba - ha nem kevesebbe - kerül, mint elsütni egy egyszerű pisztolyt, ráadásul tényleg csak villamosenergiát igényel. Az persze nem teljesen világos, hogy hány lövés szükséges egy drón leszedéséhez, de a precizitását ismerve akár egy is elég lehet, hiszen a DAPA szerint a lézerfegyver a valós lövészeti tesztek során 100 százalékos pontosságot ért el.

A fegyver állítólag a drón motorját vagy más elektromos berendezését veszi célba a fénysugarakkal, amelyeket 10-20 másodpercig tart a megfelelő irányban, hogy felgyújtsa az objektum kritikus alkatrészeit. Simán elképzelhető, hogy egy drón ártalmatlanításához ennyi bőven elég.

Bár a működése olcsó, a megépítésére 87,1 milliárd wont (kb. 22,7 milliárd forintot) költöttek a program 2019-es rajtja óta. És ez még nem a számla vége, hiszen a DAPA szeretné, ha a lézerfegyver további fejlesztéseken esne át és a jövőben képes lenne ártalmatlanítani repülőgépeket és ballisztikus rakétákat is. Ehhez várhatóan jelentősen meg kell növelni a lézeroszcillátor teljesítményét, és az elsütését sem lehet majd megúszni egy tejeskávé árából.

Az, hogy Szöul komoly összegeket fektet modern katonai eszközök kifejlesztésébe, egyáltalán nem meglepő, hiszen Észak-Korea évtizedek óta változó intenzitással, de folyamatosan fenyegeti déli szomszédját. Ezt nem csak ballisztikus rakétatesztek formájában teszi, hanem határsértő drónokkal is, amelyeket hírszerzési céllal vet be.

A „Star Wars projekt” ugyan a DAPA programja, de az egész régió – minden bizonnyal a sokszor provokált Japán is – azt várja tőle, hogy erősíteni fogja az észak-koreai fenyegetések ellen felállt légvédelmet és serkenti a technológiai fejlődést.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

JÖVŐ
A Rovatból
Nyolc napra indultak, de már ötven napja a Föld körül keringenek a NASA űrhajósai
A mérnökök a sivatagban dolgoznak az elromlott hajtóműveken. Közben a két űrhajós lassan két hónapja tartózkodik a Nemzetközi Űrállomáson.


Butch Wilmore és Suni Williams, a NASA űrhajósai még június 5-én indultak nyolcnapos expedícióra a Nemzetközi Űrállomásra (ISS). Az út során azonban sorozatos meghibásodások léptek fel, melyek miatt immár 50 napja az űrben rekedtek, írja a Unilad.

Az űrhajósokat a Boeing új Starliner kapszulája juttatta az űrbe, ám a hajtóművek váratlan meghibásodása és héliumszivárgás miatt a NASA kénytelen volt a két űrhajóst tovább az ISS-en tartani. A kapszula öt manőverező hajtóműve hibásodott meg, és a héliumszivárgások mellett egy hajtóanyagszelep sem záródott be teljesen a dokkolás előtt.

A NASA legutóbbi tájékoztatása szerint az űrhajósok visszatérésének időpontja még nincs kitűzve. Steve Stich, a NASA kereskedelmi legénységi programjának vezetője elmondta, hogy a mérnökök jelenleg dolgoznak a problémák megoldásán, és csak akkor hoznak döntést a visszatérésről, ha teljes biztonsággal megoldották a hibákat. Stich hozzátette, hogy több alternatív lehetőséget is vizsgálnak, például a SpaceX Dragon kapszuláját, amely szintén képes űrhajósokat szállítani az űrállomásra és vissza.

A mérnökök jelenleg az új-mexikói sivatagban tesztelik a tartalék hajtóműveket, hogy rájöjjenek, mi okozta a Starliner meghibásodását. Az eredeti tervek szerint a Starliner 45 napig dokkolhatott volna az ISS-en, de szükség esetén ezt 72 napra is meghosszabbíthatják.

Annak ellenére, hogy a Starliner legénységgel végzett első tesztrepülése során ilyen komoly hibák jöttek ki, a NASA bízik abban, hogy Wilmore és Williams biztonságban haza tud térni. Az amerikai űrügynökségnek mindig vannak vészhelyzeti tervei, és minden erőforrást bevetnek, hogy a két űrhajós épségben visszatérjen a Földre.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk