Ilyen brutális Kiát még nem láttatok



Az utastérben magas minőségű anyagok fogadnak minket, az összkép impozáns, a műszerfal letisztult, a kapcsolók elhelyezése ésszerű. A középkonzol két részre osztott: az információs és szórakoztató egységek nagyméretű, színes érintőképernyőről vezérelhetők, míg alatta a légkondicionáló és a szellőzés vezérlőpanelje található. A kormány a legjobb fogás érdekében természetesen bőrborítású, a kilométeróra analóg és digitális egységek kombinációjából áll össze. A színes TFT panelen olyan adatok jelennek meg, mint a G-erők (elsősorban oldalgyorsulás kanyarban), pályán a köridők, a motorolaj hőmérséklete, valamint egyéb kiegészítő információk, mint a fedélzeti számítógép, a vezetői beállítások, a navigáció vagy a diagnosztikai adatok. A hosszú tengelytáv miatt bőséges mind az első, mind a hátsó lábtér, sőt az alacsony üléshelyzetből adódóan a fejtér sem szűk. A csomagtér a kocsi méretéhez képest kicsi, mindössze 406 litert pakolhatunk meg, de mivel széles a rakodónyílás, így könnyen rámolható a csomagtartó.

A Stinger három erőforrással érhető el Európában: egy négyhengeres, 2,0 literes turbós és egy 3,3-as, duplaturbós V6-os benzinmotorral, valamint egy négyhengeres, 2,2 literes dízellel, melyek igény szerint megvásárolhatóak hátsó-, vagy összkerékhajtással is.
Egymás után két változatot is vezethettünk, előbb a dízel járt nálunk. A 200 lóerős, 440 Nm nyomatékú motor igazán dinamikusan mozgatta a nagy testet, ráadásul nyomatékcsúcsa széles tartományban, 1,750-2,750 között rendelkezésre állt. A kocsi ezzel a motorral 8,5 másodperc alatt gyorsul százra, végsebessége 225 km/óra. A sorrend tökéletes volt, a dízel után az igazi megdöbbenést a 3,3-as benzines okozta, amely 370 lóerős teljesítményének köszönhetően akár 270 km/órás végsebességre is képes, és 510 Nm-es nyomatéka miatt (amely 1,300-4,500-as fordulat között elérhető) 5,1 másodperc alatt éri el a 100 km/órás sebességet. A dízel fogyasztása 8,5 liter körül mozgott, a benzines ezzel szemben 13 liter körül evett nyugodt autózással, de könnyen 15 liter fölé ugrott a kijelző, ha dinamikusabban akartuk szelni a kilométereket.
A Stinger kéziváltóval nem kapható, mindhárom említett motorhoz kizárólag a második generációs, nyolcfokozatú, kormányról is kapcsolható automatát rendelhetjük. A menetdinamikát gombnyomással szabályozhatjuk (összesen ötféle üzemmód közül választhatunk), ez befolyásolja a felfüggesztés feszességét, a kormánymű és a gázpedál érzékenységét. A hátsókerék-hajtású Stinger a hátsó tengelyen mechanikus önzáró differenciálmű dolgozik, összkerékhajtás esetén a nyomaték a gázadásnak és az útviszonyoknak megfelelően oszlik el a két tengely között. Az elöl MacPherson, hátul multilink felfüggesztést úgy hangolták, hogy a vezető folyamatos visszajelzést kapjon az útról, és emellett nagyon stabil útfekvést biztosítson, az elektromos rásegítésű kormányműnek köszönhetően közvetlennek hat az irányítás, és a rezgéseket szépen szűri a rendszer.


A Stinger telis-tele van vezetéstámogató rendszerekkel, a Kia például itt alkalmazta először a vezetőt figyelmeztető riasztást, amely segít megakadályozni, hogy a sofőr menetközben elaludjon. Az ütközésre figyelmeztető - az integrált automata vészfékkel - képes felismerni egy másik járművel és/vagy a gyalogosokkal való ütközés veszélyét, és fékezéssel segít elkerülni a gázolást. De rendelhetünk például még távolságtartó tempomatot, amely dugó araszolásra is képes, sávtartót, hátsó keresztirányú forgalomfigyelőt, vagy állítható magasságú, színes head-up displayt is, amely a sofőr látóterébe vetíti a hasznos információkat. A középkonzolon vezeték nélkül tölthetjük mobiltelefonunkat, választhatunk Apple CarPlay vagy Android Autós csatlakozást is.

Az új Stinger a kisebbik benzinmotorral 12,6 millió forintért vásárolható meg, a belépő dízel 13,2 millióról indul, a nagy benzines - amely kizárólag GT felszereltségben kapható - 17,7 milliót kóstál alaphangon.