Ennyire óvatlanul közlekednek a gyerekek az úttesten
Tisztelt szülők! Kedves anyuka és apuka! Kérem, hogy nagyon figyeljenek!
Engedjék meg, hogy megmutassam, mi történik gyermekükkel, amíg önök dolgoznak.
A fiú reggel elmegy iskolába, majd a tanítás végeztével hazafelé indul. Felszáll a buszomra, ahol kifejezetten jól viselkedik. Csendben van, nem zavarja az utastársait, sőt még az ülőhelyét is átadja egy idős néninek. Én eközben mindvégig óvatosan vezetek, vigyázva rá és a többi utasra egyaránt.
Beállok az egyik megállóba. A belső tükörből látom, hogy a fiú jelezte a leszállási szándékát, aztán az első ajtón át elhagyja az autóbuszt. Hogy ez után mit tesz, azt az alábbi képeken tekinthetik meg.
Róla van szó.
És akkor most nézzük a mozgását lépésről lépésre.
A srác egyetlenegyszer sem néz körül, tehát nem győződik meg arról, hogy érkezik-e valamelyik irányból jármű. De van ám itt még valami. Nem elég, hogy a busz takarásából lép az úttestre, mindezt tilosban teszi. A képeken jól látszik, hogy az úttesten haladó gépjárműveknek a közlekedési lámpa szabad jelzést ad, tehát a fiúnak eleve nem is lenne szabad átkelnie az úton.
Tudniuk kell azt is, hogy a budapesti autósok többségét nem érdekli a záróvonal. Nem foglalkoznak azzal, hogy ezen a helyen tilos megelőzni (kikerülni) az autóbuszt. A budapesti autós hátulról érkezve csak annyit fog látni, hogy a lámpa zöldet mutat, és lendületből fog kitörni a busz mögül.
Nézzék csak! Ez ugyanaz a megálló, egy másik időpontban.
És most egy ügyes trükkel mossuk össze a két képet.
Én nem akarok beleszólni egyetlen család életébe sem. Tudom, hogy a hétköznapok sok nehézséget tartogatnak, a túlélésért folytatott küzdelem egyre vadabb.
De itt most a gyerek életéről van szó!
Biztos vagyok abban, hogy az iskolai pedagógusok, valamint a tömegközlekedési dolgozók mindent megtesznek annak érdekében, hogy gyermekük napközben biztonságban legyen, de azt önöknek is be kell látniuk, hogy ez önmagában kevés. Higgyék el, hogy nem csak a csemete továbbtanulása és későbbi karrierje fontos; meg kell tanítani körültekintően közlekedni, ugyanis ha nem teszik, talán meg sem éri a felnőttkort. Igenis rá kell szánni az időt; el kell menni vele csavarogni, és meg kell neki mutatni azokat a forgalmi helyzeteket, amelyekre fokozott figyelmet kell fordítania. Amennyiben már megtették, tegyék meg újra. És újra. És újra. Egészen addig, amíg a gyerek számára is világossá válik: itt a szó legszorosabb értelmében a lét a tét.
Nem volna jó, ha egy nap a kicsi helyett egy rendőr állna az ajtóban, és arról tájékoztatná önöket, hogy gyermekük egy tragikus baleset következtében életét vesztette.
Mi vigyázunk a gyermekeikre. Kérem, hogy önök is vigyázzanak rájuk!
Ha érdekesnek találtad, olvasd el az autósoknak szóló változatot is.
AZ EDDIGIEKTŐL ELTÉRŐEN MOST KIFEJEZETTEN KÉREM, HOGY A GYERMEKEK BIZTONSÁGA ÉRDEKÉBEN OSZD MEG MÁSOKKAL IS. KÖSZÖNÖM!
Ha hasznos volt az írás, oszd meg másokkal is!
