MÚLT
A Rovatból

Városliget - amilyen volt és amilyen lehetne

A Városliget bizonyos időszakokban a kertvendéglők és a vendégek számában is az élre kerülne. Most, hogy a Városliget ilyen téren megszűnni látszik, emlékezzünk a régi, szép évekre…


A Mélyenszántó blog gasztronómiáról, vendéglátó helyekről, Budapestről és mindezek történetéről, érdekes epizódjairól szól. A gasztronómia nem csupán egy remek étel élvezetes készítése-fogyasztása, hanem egy életstílus, az élvezetek és örömök maximális kihasználása, illetve más oldalról a társasági együttlétek kellemessé tétele.

A másik két fő témakör is e célokat szolgálja háttérinformációkkal, a múlt és jelen figyelemre méltó embereinek, helyeinek és történéseinek bemutatására, az emlékek megőrzésére.

Városligeti körsétánk során olyan kisebb, vagy kevéssé ismert helyeket szeretnék bemutatni, amelyekben lelkes és hozzáértő vendéglősök voltak. Mi sem bizonyítja jobban a vendéglátók rátermettségét, mint a vendégek elégedettsége, ami a bemutatott képek nagy részén jól látható.

A kiválasztás természetesen nem volt egyszerű – mivel a Városliget olyan változatosságot mutatott a huszadik század elején, mintha a vendéglátás teljes repertoárját kívánná bemutatni a kocsmáktól a főúri Klubokig. A ma is ismert, és sokszor emlegetetteken kívül például a Pálmaliget, a Hungária kert, a Japán kert, a Gregorits vendéglő, a Kék Hordó, a Fővárosi Pavilon stb.

varosliget_kertvendeglok1
Ha csak a főbb területrészeket vesszük, akkor is több karakteresen elkülönülő vendéglátási stílust fedezhetünk fel:

1. a "ligetszéle" a Stefánia, az Erzsébet királyné és az Aréna út vendéglői;

2. a belső területek vendéglői;

3. a mutatványos bódék környéke, Ős-Budavára és az Angol park - a büféktől az Alpesi Falu vendéglátói kombinátig;

4. a kiállítások és vásárok időszakának alkalmi csárdái és kertvendéglői.

Most mindebből választok néhányat, fájó szívvel félretéve későbbre sok nagyszerű és bemutatásra érdemes képet.

Az első vendéglők

A Városliget kedveltebbé válása kb. 200 éve kezdődött. Az 1800-as évek elejétől a városból kiköltöző mutatványosok (elsőkén Grossinger Leopold a körhintájával) és alkalmi produktumok után 1838-ban épült fel és nyílt meg Tauber Fülöp állandó épületű tánchelyisége. Egy hasonló vendéglő látható a címképben a Vasárnapi Újság egyik 1868-as számából.

A mutatványosok mellet természetesen azonnal szükségessé vált a kocsmák, ivók, büfék – majd az éttermek megjelenése is. Az első borkimérési engedélyt Grossinger Lipót szerezte 1810-ben, az első kávézót Kratochwill János nyitotta húsz évvel később. Az első pesti omnibuszjárat is az ő nevéhez fűződik. A vállalkozónak az 1830-as évek elején két kávéháza volt: az egyik a pesti kereskedőtestület székházában (ma: Széchenyi tér), a másik a városligeti Páva-szigeten. 1832 tavaszán kérte a városi tanácsot, hogy két kávéháza között napközben félóránként közlekedő társaskocsit indíthasson. Kratochwill kocsijai fedettek voltak, oldalt az ülések felett azonban az ablakokon lehajtható ponyva védett az eső, esetleg az erős napsütés ellen. A kocsikban 8-14 ember fért el és az erős rugójú kocsikat két ló húzta. Megállói nem voltak, bárhol megállhatott, ahol az utasok le–, vagy felszállni kívántak.

Az Aréna úti vendéglők

A "klasszikus" Városliget régen az Aréna útnál kezdődött. A beépített házsorral szemben már zöld kertek, sétányok voltak (a mai múzeumok, a Hősök tere helyén), a Fasortól az Állatkertig. Így a város felől nézve az Aréna (ma Dózsa György) út az 1900-as években a világ végének számított, bár 1858-ban a Városliget már folyamatosan vonzotta az embereket.

varosliget_kertvendeglok2

A közelebb lakók kisétáltak, a Belvárosiak a Földalattival kivonatoztak a Hősök teréig és ott kedvükre válogathattak az Aréna úti polgári vendéglőkből. Az Andrássy út végétől egészen a Kéményseprőig (melyet korábban itt már részletesen bemutattam) szinte minden házban volt „valami”! De már előrébb is, a Dembinszky utca sarkán az Aréna út 68. szám alatt például Polyák Sanyi vendéglős Bácska Étterme (lásd az előző képen) várta a polgárokat.

Furcsa, de a Polyák név ma olyan gyakori, hogy lehetetlennek tűnik többet kideríteni a 120 évvel ezelőtti vendéglősről annál, hogy igazán igényes, jól felszerelt helyiséggel és remek házias ételekkel várta a vendégeit. Valószínűleg a hajdani Bács-Bodrog vármegye nemes Polyák családjából származott, és a Fővárosba kerülve több vendéglőben volt tanuló, inas és segéd, mire összeszedte a saját üzletre való pénzét.

varosliget_kertvendeglok3

Közeledve az Andrássy úthoz, a Király utca (azaz folytatása, a Városligeti Fasor) és az Aréna út sarkán volt a híres Kék Flaskó vendéglő, mely egy nagyon jól működő borkimérésből fejlődött kisvendéglővé. A régi kőből faragott cégérét az 1874-ben épült új bérházra is átmentették, de a vendéglő nemsoká bezárt. Utódját Fényes György vendéglős már bent a ligetben, a Barlangvasúttal szemben nyitotta meg Kék Hordó néven.

Ez a hely is borairól volt híres, amit kannákban – elvitelre is árusítottak. A reggelig nyitva tartó vendéglőben a legjobb zenekarok játszottak, a 20-as és 30-as években például Berkes Marci és zenekara kitűnő játéka mellett szórakoztak hajnalig a jól "beborozott" vendégek.

varosliget_kertvendeglok4varosliget_kertvendeglok5

Az Aréna úton az 58. szám alatt volt az Aréna Nagyvendéglő, egy kétszintes villában. Paál János a Pannónia Szállodában tanulta a mesterséget és sok más helyen való pincérkedése után nyitott saját éttermet.

Az Andrássy út utáni részen nyílt meg a Pálmaliget panzió és étterem (Aréna út 74.) egy kétszintes villában. Öt hatalmas oszlop tartotta a bejárat fölötti erkélyt, mely a legelegánsabb szobákhoz tartozott. Hatalmás fák alatti kerthelyiségében előkelő társaságok is sokszor megfordultak.

A pincérek kitűnő kiképzést kaptak, munkájukat szigorúan ellenőrizték.

Remek kosztjáról volt híres – az ott lakók természetesen reggelit is kaptak a napi főétkezések mellett. Utódja a 30-as évektől Vásárhelyi Ferenc "Liget" vendéglője volt, melyet azután több évtizedes szünet után követett a Hotel Liget 1990-ben, mely 2007-től az Ibis szállodalánc tagja.

varosliget_kertvendeglok6varosliget_kertvendeglok7varosliget_kertvendeglok8

A Kéményseprőig (Aréna út 90.) is volt még egy "megálló", a Putzer étterem a 80. szám alatt. A legendás vendéglős család őse Putzer János malomtulajdonos. Egyik fia, Ferenc, a Marczibányi téri Lövölde vendéglőse volt, testvére György pedig a Váczi körút 14-ben (az Andrássy út kezdetével szemben – a mai modern irodaház helyén) lévő híres Putzer vendéglőt igazgatta.

Itt muzsikált esténként ifj. Horváth Ernő és Török Pista cimbalom művész és zenekara. Színház utáni menü ajánlata például ez volt: Tok tartárral, őzcomb áfonyával, 1 db fenyves-madár, szőlős metélt, kertészke (gyümölcskosár-sütemény).

varosliget_kertvendeglok10

A család harmadik fiú tagja, Mihály az Aréna úton nyitotta meg éttermét és tette nagyon hamar népszerűvé

Menjünk beljebb a Ligetbe,

ahol további híres helyeket találunk, például a Weingruber, a Royal Gerbeaud pavilon, és a Kolegerszky. A Weingruber épülete az 1896-os Milleniumi Kiállításra készült el és a Főváros bemutatkozó-kiállító pavilonja volt. A kiállítás bezárása után vendéglőnek alakították át, amit több híres szakács és vendéglős bérelt.

Egyikük például Kovács E. M. volt (csak Kovácséem-nek hívták, mert nem volt ismert a keresztneve). A Belvárosban, a Curia u. 2-ben nyitott csemege kereskedést, mely mögött 60 személyes „titkos” éttermet is kialakított különleges társaságok számára, kitűnő séfekkel és konyhával. Nyáron ő bérelte a Fővárosi Pavilont és tette híressé.

varosliget_kertvendeglok11

Tőle a Weingruber család vette át az üzemeltetést és vitte fel olyan magas szintre, hogy hamarosan fogalommá vált Budapesten, sőt országosan is a Weingrubernél ebédelni, vagy vacsorázni. A Hatvani kapunál, a Rákóczi út elején lévő egyszintes ház volt a Fehér Hattyú fogadó, melyet 1880-as évektől Weingruber Ármin fejlesztett és futtatott fel. Később fia, Ignác megnyitotta az Edison kávéházat, melynek „nyári kerthelyisége” lett a Fővárosi Pavilon (szemben volt a Vajdahunyad vár bejáratával – a II. világháború után bontották le). Ignác idejében gyermekjátszótere is volt gyerekfelvigyázóval, hogy a szülők nyugodtan étkezhessenek és mulatozhassanak.

Híres alkalmazottjuk volt Muki főpincér, akit Steuer Gyula kávés csábított át később a Fiume kávéházba. A Weingruber egy másik neves főpincére, Tihanyi József alapította meg a szintén híressé vált Balaton kávéházat a Rákóczi úton. A városligeti Fővárosi Pavilon tömegeket vonzott, ahol a személyzetnek sokat kellett dolgozni – de ahol nagyszerű vendéglátósok nevelődtek fel.

Kolegerszky Kioszk és Gruber Kioszk

Talán ezen a néven vált a legismertebbé, pedig röpke 10 év alatt több tulajdonosa és bérlője is volt. Az indulását 1899-re "saccoljuk", amikor Gruber Károly kibérelte és jócskán átalakíttatta az 1896-os kiállítás egyik kisebb pavilonját (valószínűleg a Vízgépészetit). A kiállítás legtöbb épülete ideiglenes jellegű volt, tehát meg kellett erősíteni a falakat, a kupolát és az ezt tartó kőperemet is, átépíteni a bejáratot és a belső tereket. Gruber Károly kávés lakcíme is a „VI. Stefánia-úti kioszk” alatt szerepel a címjegyzékekben, tehát ekkortól vezette a kertvendéglőt addig, míg át nem vette a belvárosi Múzeum kávéházat.

varosliget_kertvendeglok12

Kolegerszky Kioszk

varosliget_kertvendeglok13

Gruber Kioszk

Vendéglátós történelmünkben egyébként több Gruber is szerepel, például a Pécsett született Emil, aki több munkahely után 1924-ben csinálta meg és vezette az államosításig az Ördögorom csárdát, vagy a szegedi mulatóhely egyik tulajdonosa Gruber Jakab, de hason-szakmában említhetjük a tabáni hentesmestert, Gruber Károlyt is, valamint Józsefet a Bableves csárda, a Polgári kávéház, majd a városmajori Terrasz vendéglő tulajdonosát. (Az esetleges rokoni kapcsolatokról sajnos nincs tudomásom.)

A kertvendéglő Kolegerszky Viktor vezénylete alatt vált legendássá, aki „kávézóvá” formálta és elegánsabbá - a „jobb” közönség számára is vonzóbbá tette a helyet a Királydomb szomszédságában. Népszerű volt egyrészt a kitűnő vendéglátása, másrészt a katonazenekara miatt. 1910-ben már Luszthausz és Gerő kávésok bérelték a helyet, majd még sokan következtek a sorban, de az emberek mindig Kolegerszky kioszk-ként emlegették.

varosliget_kertvendeglok17

A volt a Kolegerszky Kioszk

A Magyar Iparművészet c. lapban 1916-ban megjelent egy tudósítás az Iparművészeti Társulat (Alpár Ignác alelnök vezetésével tartott) üléséről, ahol a 7. pontban tárgyalták a Társulat állandó helyiségének ügyét. Itt felmerült (többek között) "a Stefánia úton levő Kolegerszky kioszk telke is, melynek bérlete a közeljövőben lejár. Ezt elvetették, mert túl messze van a várostól." Ez azt jelzi, hogy hanyatlóban volt a népszerűsége, bár a 30-as években Godt Vilmos irányítása alatt a kioszk étteremmel bővült. 1937 –ben, a virágkiállítási pavilon építésekor lebontották. A virágkiállítás épületét 1945 után raktárként hasznosították, de még ekkor is Kolegerszky-kert volt a mindenki által ismert neve.

Ezerjó Vendéglő

Egy igazi "túlélőt" is bemutatok, nehogy azt gondoljátok, hogy minden eltűnt, ami jó volt – az Ezerjó például megmaradt 1945 után is. A vendéglőt Marth Károly nyitotta meg a millenniumi kiállítás után 2 évvel a mai Széchenyi fürdővel szemben.

A ház homlokzata színházi díszletre emlékeztetett (ez a ház előtte Lauffer kávéháza volt; a házsor további épületei: Bienenfeld gyorsfényképész, egy szatócs, majd Scheffner körhintája zárta a sort). A díszes ház mögött nagyon egyszerű épület és veranda állt, de az óriási kertben több száz ember elfért a meleg nyári napokon.

varosliget_kertvendeglok14varosliget_kertvendeglok15varosliget_kertvendeglok16

A városliget fejlesztései és a Széchenyi fürdő megépülése után az Ezerjó a fürdőépület keleti szárnya mellé költözött, és a korábbiakhoz hasonló népszerűségről Márth úr veje, Belházy Ferenc nagy szakértelemmel gondoskodott. Mivel a kiszolgáló helyiségek, később egy rendes étterem rész is a fürdő épületében volt, a szabadtéri medencék mellett hamarosan megnyílt az Ezerjó belső terasza is.

A vendéglő további sorsáról egy érdekes epizódot olvashattok, ha a teljes cikkre kattintotok!

Az Ezerjó ma már fizikailag és szellemileg csak jelképesen létezik, mivel új néven, új külsővel és gasztronómiailag is teljesen modernizálva várja a vendégeket.

Ha tetszett a régi Városliget hangulata, kattints a megosztásra!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk