Karácsonyi időutazás: így készültek az ünnepre Magyarországon a múltban
Itt a téli szünet, az ünnepnapok, a családi összejövetelek, a laza programok időszaka. Ilyenkor jól esik egy picit kizökkenni a munka, majd a bevásárlás, sütés-főzés feladatköréből. Így tették ezt eleink is, akik számára az advent, majd a karácsony az év egyik legfontosabb ünnepe lett.
De hogy miként zajlottak régen ezek az ünnepek, milyen karácsonyfáik voltak, mit adtak ajándékba, arról ma már keveset tudunk.
A Várkert Bazár termeiben a Szentendrei Skanzen készített egy remek kiállítást Az Angyal zenéje, gyertyafény - Régi korok karácsonya címmel 2016 decemberében. A kiállításon sok kérdésre választ kaptak az érdeklődők a régi korok karácsonyi szokásaival kapcsolatban, no és persze megcsodálhatták a réges-régi, sokszor csodával határos módon megmaradt díszeket, betlehemet és ajándékokat.
A tárlat teremről teremre egy-egy témát mesélt el. A kiállítási darabok mellett tablókon és filmeken is sok izgalmas dolgot leírtak, bemutattak.
Betlehemes szoba
Az időutazás egy sükösdi ház enteriőrjében indult. A szoba berendezése eredeti volt, az asztalon álló betlehem szintén. A falon egy bekeretezett menyasszonyi koszorú és szentképek, ahogy az a valóságban is lehetett. Az asztal alatt dió és szalma, mindegyiknek fontos szerepe volt a paraszti életben. Az új évre egészséget, bőséget, termékenységet hozott a családnak és a jószágoknak is.
Hogy miért került dió az asztalra, arról ITT olvashatsz.
A karácsonyhoz kötődő népi babonákról pedig ITT találsz bővebben olvasnivalót.
Karácsonyfák, díszek története
A következő teremben a karácsonyfákról, a díszekről, a szaloncukorról tudhattak meg még többet a látogatók, kiderült, hogy hogyan ünnepeltek a paraszti világban és a városi otthonokban a 20. század elejétől a közelmúltig.
Gondoltad volna, hogy milyen kreatívok voltak őseink?
Azokon a vidékeken, ahol nem volt fenyőfa, vagy nem tellett rá, sokféle módon pótolták. Díszítettek bokrokat, muskátlit, fűszernövényt, de még lúdtollból is készítettek „műfenyőt”. Sőt feltalálták az „összeszerelhető” fát is, ilyenkor például a bodza szárát vágták le, arra lyukakat fúrtak és abba dugtak fenyő vagy örökzöld ágakat. A kreatívabbak pedig gyümölcságakat burkoltak be színes papírral.
Akadtak helyek, ahol a mestergerendáról lógattak le fenyőfát, vagy gallyakat, de sok helyen volt divat a koszorú-forma is. Érdekes megoldás volt a gömb formára összekötött tüskés ág. Sokszor a lakások kicsiny mérete is indokolta, hogy inkább lelógó díszítést alkalmaztak.
Karácsonyfát Magyarországon először mintegy kétszáz éve állítottak a nemesi családok. Falun csak száz éve kezdett elterjedni a ma ismert, álló, díszített fa.
A teremben lévő fák egy-egy vidék, vagy egy-egy korszak díszítését mutattk be. A díszítés időszakonként és tájanként változott. Alapvetően mindenhol az került a fára, ami rendelkezésre állt.
A diótól az aszalt gyümölcsig, a süteménytől a színes szentképekig, az almától a felfűzött bogyókig, pántlikáig sok mindennel tették szebbé a fát, vagy ágat. Hosszú ideig maga a fa volt az ajándék a családnak, hiszen a rajta lévő finomságok mind ehetőek voltak.
Akkoriban a díszeknek is szimbolikus értékük volt.
Az egészséget, a bőséget jelképezték. Az alma nem csak az egészséget jelentette, hanem bibliai utalás is volt. A felfűzött termések, vagy bogyók látványosan tekeregtek az ágakon, egyben megidézték a Paradicsomból a kígyót.
Az ünnep erősen kötődött a valláshoz. Sokkal inkább a lelki megélést segítette, mint a tárgyiasult ajándékozást. A Jézus születésének várása, a Betlehem, a vallási rituálék is mind ezt szolgálták.
A karácsonyi szokások változásával egyre többféle dísz jelent meg, melyek már csak szépek voltak, de nem ehetők. Alapanyaguk az üveg, a porcelán, a fa, fém, vagy akár a gyöngy is lehetett.
A formák gazdagodtak, a gömb mellett például házikó, repülő, angyalka, lepke és számtalan más ötletes, színes dísz készült. Ezek egy külön tablóban láthatók, a legrégibbektől napjainkig.
A karácsonyfákon már kezdetektől megjelent az édesség is. Az ostya, mézeskalács, sütemény mellett nagyon népszerű volt a habcsók, majd a szaloncukor. Ez a speciális, csomagolt édesség
kezdetben házi recept alapján készült,
és a család csomagolta be papírba. A sztaniolpapírt az ünnep után elrakták és többször felhasználták.
A szaloncukrot házilag úgy készítették, hogy a kristálycukrot megpirították, vízben vagy tejben megfőzték, vagy cukorrépa szirupot főztek sűrűre. Végül kávéval, darált dióval keverték össze. A masszát deszkára borították, darabolták majd becsomagolták.
Ajándékozás
A kiállításon a harmadik terem az ajándékozásról szólt. Már a kezdetekkor fontos volt, hogy a családtagok valamit adjanak egymásnak. Voltak helyek, ahol például az udvarló fiú vitte a lányos házba a feldíszített karácsonyfát, melyért hímzett kendőt kapott viszonzásul.
Gondoltak a szegényekre is, a szűkös, főleg háborús időkben adományokat gyűjtöttek,
vagy közös karácsonyfát állítottak azoknak, akiknek otthon nem tellett rá.
A közösségi terekben is fontos lett a karácsonyfa állítása, így került gyerekközösségekbe, iskolákba, majd kórházakba, vagy éppen a települések központjába.
Az ajándékcsomagok később terjedtek el. A felnőttek elsősorban használati dolgokat kaptak, a gyerekek autót, háziasszonyos játékot, babát. Az itt kiállított ajándékok a legjellemzőbbeket mutatják meg. Ezek a tárgyak már biztos, hogy ismerősek, hiszen a régmúlt időszak kedves darabjai voltak. A diavetítő, a műanyag telefon, az összerakós babylon-készlet, az autók, a kis kosárkák még talán nálatok is ott porosodnak valahol.
Ha érdekes volt, oszd meg másokkal is!
