Tudjátok, mi volt az az Elevátor Budapesten?
2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.
A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.
Volt néhány évtized, amikor a hazai malomipar jelentette a világszínvonalat. Az 1860-70-es években egymás után épültek fel a hatalmas gőzmalmok a Ferencváros Dunához közeli partja mentén. Ennek a fejlett malomiparnak központi fogadó, átrakodó, kezelő, raktározó épülete az Elevátor. Méretei és modern technológiája révén pedig kőből és vasból épült jelképe is a főváros élelmiszeriparának, ami malmok, közraktárak, feldolgozóüzemek sorából, valamint a vasúti és folyami szállítás rendszeréből állt. A mezőgazdasági termékek kereskedelme és feldolgozása Budapest nagyvárosi fejlődésének is egyik legfontosabb motorja volt azidőben.
Ulrich Keresztély eredeti tervei alapján 1883-ban adták át a 90x35 méteres alapterületű, 50 méter magasságú építményt a mai Petőfi híd pesti hídfőjénél. Vasszerkezet és téglafalak tették tűzbiztossá. A vizenyős talaj miatt alapjaként 4213 facölöpöt vertek le hét méter mélységbe. Az épületben 18 elevátor – páternoszteres, csészés emelőszerkezet – működött.
A négy sínpáron egyszerre húsz vagon tudott az épület földszintjén rakodni – védve az időjárástól. A vagonokból előbb mérlegekre folyt a gabona, majd az elevátorokkal emelték fel a felsőbb szinten lévő raktárba, amely 290 darab, 15 méter magas, négyzet alakú tartályból állt – ezekben búzára számítva maximálisan 31 millió kilogrammot tudtak tárolni. A hajókból három elevátorral óránként 65 ezer kg gabonát lehetett kiemelni. A termény vízszintes mozgatását szállító szalagokkal oldották meg. A tartályok alján lévő levezető csövekben a gabona a gravitáció segítségével jutott el a vagonokba vagy a zsákokba. Minden automatizáltan, gőzgépekkel hajtva működött.
Az Elevátor tehát egy korszerű, teljesen gépesített gabonaraktár volt, olyan újszerű megoldásokkal, amelyeket több országban is átvettek. A második világháború bombázásaiban az épület súlyosan megsérült. A romos részeket visszabontották – de alsó szintjét még az 1960 körül készült fényképeken is felfedezhetjük. De vajon mi lett a sok ezer cölöppel, amikor az épület helyén parkot alakítottak ki?
(Az ismertetést az alábbi kiadvány felhasználásával készítettük: Ulrich Keresztély: Budapest főváros elevátora. Eggenberger-féle könyvkereskedés, Budapest, 1884 – A Budapest Gyűjteményben a következő jelzeten található: Bf 725/106)

Ez csak fantáziarajz. Eredetileg két Elevátor felépítését tervezték. De az 1880-as években az olcsó észak-amerikai liszt elárasztotta az európai piacot és ez a hazai termelés csökkenéséhez vezetett. Így végül csak egy épület készült el.

Az építkezés a 4213 db cölöp leverésével kezdődött. 1881. szeptember 3.
A Duna felőli homlokzat. Középen a hajók kirakodását szolgáló három elevátor. A háttérben látható kémény is az Elevátorhoz tartozik: a külön épületben elhelyezett kazánház része. Fényképezte Kozmata Ferenc.

A hajó elő-építmény belseje. Fényképezte Kozmata Ferenc.

Az elevátor hosszmetszete. A négyzetrácsos rész a raktárszint 290 db tartályát jelzi.

A korszerű vasszerkezet és a gabonatovábbító csövek. Fényképezte Kozmata Ferenc.

Az Elevátor sérült épülete a háború után. Fortepan