Megelevenedett csata Tatán
Törökverés bizony évente előfordul Tatán. No nem azért mert csupa garázda ember lakik a városban, hanem mert immáron 6. éve így emlékeznek Pálffy Miklós 1597. május 23-án véghezvitt hőstettére.
A XVI. századi történelmet megidőző Tatai Patara az évek során Európa egyik legnagyobb hadi játékává fejlődött, köszönhetően a szlovák, cseh, lengyel, német, belga hagyományőröknek és a nemzetközileg is elismert művészeti csoportoknak.
Idén több mint ötszáz szereplővel, ötven ágyúval zajlottak a történelem hű megelevenítését szolgáló programok. Az izgalmakban bővelkedő háromnapos rendezvény fő attrakciójaként első nap Pálffy kapitány bevonulását láthatták az érdeklődők, melynek során valamennyi szereplő végigvonult a városon. A menet a tópartra érve átalakultak fáklyás menetté.
Ilyen volt a tábori élet:
Ezután a vár környékén felállított táborokban, a harcok megkezdése előtt békés tivornyázás vette kezdetét. A nézősereg sem maradt ki a jóból. A szervezők őket is jóféle ételekkel és italokkal várták.
Miután mindenki jól „beboszintott”, a táborok elcsendesedtek. Nyugovóra tértek a katonák, hogy erőt gyűjthessenek a másnapi vízi csatához, a vár Rondella bástyájánál vívott létrás ostromhoz és a várárokban vívott kézi tusához. Még mielőtt arra gondolnátok, hogy az előbb káromkodásra vetemedtünk eláruljuk, hogy eszünkbe se jutott. A boza ugyanis kunoktól származó, búzából vagy kölesből készült sörféleség volt. A XVI. századig mindenhol szabadon ihatták, de később az ópium felhasználásával készített tatár boza miatt II. Szelim oszmán szultán betiltotta fogyasztását.
A szombati ostrom képei:
A másnapi vízi csatát szinte testközelből élvezhette a nézősereg. Jó pár helyen csupán csak méterekre tőlük zajlottak az események. Az idő kissé hűvösre fordult és a kevésbé felöltözöttek fogvacogva állták végig a harcokat. A szakkommentátorok (hadtörténészek) elárulták, hogy az eredeti csata idején ennél jóval hidegebb, esősebb idő volt.
A vízi bemutatón megmutatták, hogyan jutottak élelemhez a törökök a tó felől, hogy zajlott a ki és berakodás. Természetesen az esemény fénypontja mi más lett volna, mint amikor a magyar csapatok hajói megtámadták a törökökét.
Ágyúdörgés zajától visszhangzott az Öreg-tó partja. Látványos jelenet volt, amikor végre sikerült megcsáklyázni a törökök hajóit és közelharcba bocsátkozott a két csapat. Néhány szereplő dacolva a zord időjárással, hősiesen vívott a győzelemért, a tó habjai közé vetve magát.
A csata izgalmainak levezetéseként megnézhettétek a Kastélyban kialakított reneszánsz bútor és pipatörténeti kiállítást. De láthattatok népzenei együttesek által kísért fegyvertáncot vagy hastáncot is. A gyerekek szórakoztatásáról a Háremben gondoskodtak, ahol mesés történetekkel várták a kicsiket.
Alig sikerült kipihenni a vízi kalandokat, máris újabb csata kerekedett ezúttal a Rondella bástyánál, ahol a törökök tüzes nyilai sem tudták visszarettenteni Pálffy kapitány csapatait. Pikások, markotányosnők és muskétások tucatjai vettek részt a harcokban és felvonult a teljes korabeli tüzérség is. Sajnos a kezdeti előretörés sikere, a hősiesség és kitartás kevésnek bizonyult a délután folyamán. Csapatainkat visszaverték a vár bitorlói.
A harmadik nap is bővelkedett harci elemekben. Délelőtt „több halálos áldozatot” is követelő nyílt színi csatának lehettek szemtanúi a Kastély térre látogatók. A főszerepben ezúttal az ágyúsok, gránátosok, lövészek, pikások mellett a kardforgató vitézek szerepeltek. Pálffy kapitány rendkívül jól szervezett csapata gyorsan szétverte az oszmán sereget.
A patara:
Délutánra maradt a híres hőstett bemutatása, a patara támadás a főkapunál. A valóságban mindez a következőképp zajlott. A törökül remekül beszélő Rácz Illés és két lovasa török ruhába öltözve fellovagolt a vár hídjára és szóba elegyedett az őrséggel. Arra kérték őket, hogy élelmiszerszállító szekerükkel hadd pihenjenek meg a vár alatt. Mivel Győrben nagy hiány volt élelmiszerben, és a hajdúk is gyakran portyáztak Tata körül, a kapuőrség nem találta szokatlannak, sem gyanúsnak az éjszaka közepén felbukkanó látogatók kérését.
A beszélgetés alatt Bernstein és emberei feltolták a vár hídjára azt a négykerekű kocsit, amelyre a petárdát (patarát) rögzítették. Erre azért volt szükség, mert éjszakára a vár csapóhídját felhúzták, a petárdát pedig csak úgy tudták a kapuhoz illeszteni, ha valahogy áthidalták az állandó híd és a kapu közötti rést. Erre szolgált ez a speciálisan megépített hosszú kocsi, amelynek elülső részére a petárdát, a hátsóra pedig egy megfelelő ellensúlyt rögzítettek.
A török kapuőr ezt már nem hagyta szó nélkül, de Pálffy emberei megnyugtatták, csak azért van erre szükség nehogy a hajdúk az éj leple alatt elrabolják tőlük az értékes élelmiszert. Az őr már csak akkor vette észre mekkora hibát követett el, amikor Bernstein meggyújtotta a petárdát. Pár másodperc múlva a petárda szétszaggatta a hidat és a mögötte lévő kaput is, szabad utat biztosítva a magyar katonák előtt. Ez volt az első alkalom Magyarországon kapupetárda használatára.
Bevonulás a várba:
Ha tetszik a beszámoló, nyomj egy lájkot!
