Valaha narancsligeteket álmodtak a Balaton köré
Magyar déligyümölcs az árkokban, a szőlők helyére
Az ilyen egy méter mély árokrendszerek feltűntek Tihanyban és Akaliban, de ástak Túrkevén és Villányban is (sajnos a legnemesebb szőlőtőkék helyére!). 1951-re az ilyen módon megművelt terület elérte a két kataszteri holdat és hiába pusztultak el a növények 1950 telén a hidegben, a szovjetek még a Liszenko-Micsurin nemesítésű, hidegtűrő palántákból is küldtek, mert biztosak voltak benne, hogy a szocialista rendszerben hívő emberek lazán legyőzik a természetet,
és fityiszt mutatnak minden biológiai elvnek (de inkább a józan észnek). Ráadásul 1952-re tovább bővültek a művelésbe vont terültek, így az árkok feltűntek Keszthelyen és Badacsonyban is.
Szabad Föld, 1951. május 20./Arcanum
Az 1951-ben kiültetett – és szétfagyott – 3 és fél ezer oltvány helyett 1952-ben már 13 és fél ezret ítéltek pusztulásra az ország területén.
A szabásminta pedig minden évben ugyanaz maradt. A leérett növények télen elfagytak és kezdhették előröl a telepítést.
Az oltványokat azonban ekkor már nem importálta az ország, hanem azokat Fertődön állították elő Porpáczyék. Ráadásul itt még szüretre is sor került!
Megrendezték a szüretet Rákosinak
Hogy vajon Porpáczy első pillanattól tudta-e, hogy lehetetlent kér tőle a Rákosi kormány vagy csak út közben jött rá, azt nem tudni. Az azonban biztos, hogy
a vezér látogatása és a szüret már megrendezett komédia volt. A csapat ugyanis a környéken, magánházaknál fellelhető és termő dézsás növényeket vásárolt össze, melyeket az Eszterházyak korábbi pálmaházában teleltettek ki. Még arra is ügyeltek, hogy a gondozás beállításával az összes narancs- és citromfát ugyanabban az időpontban bírják termésre a következő évben.
Élet és Tudomány, 1954. május 5./Arcanum
Az így feljavított és megerősített fákat végül dézsákkal együtt a földbe ásták, egy látszólagos fasort képezve. A felületes szemlélő számára valóban úgy tűnt, hogy a fák a szabadban kitelelve fordultak termőre nyárra. A helyszínre érkező szovjet tanácsadók és magyar „szakértők” szája tátva maradt a csodálkozástól, amikor végigvezették őket a sárgában és narancsban pompázó déligyümölcsligeten. A leginkább Rákosi volt lenyűgözve, aki állítólag így kiáltott fel:
„íme, ahogy azt a nagy Micsurin megmondta! Az ember átalakította a természetet! A citrom és narancs országa lettünk!”
Amikor végre belátták, hogy nem megy...
Porpáczyéknak persze mentségére szólt, hogy a trükköt bizonyos szintig jószándékkal követték el. A nyugatnak folyamatosan bizonyítani akaró szocialista kormány ugyanis minden pénzt megadott a nagyüzemi déligyümölcs termelés megalapozására. Az így kapott pénzt a kutatók pedig valóban értelmes nemesítési kísérletekre és egy szörpüzem felállítására fordították. Így valójában a citrusálmok hazai üldözése csak járulékos veszteségekkel járt, a ráfordított pénz nagy része jó helyre került.
Ludas Matyi, 1953. január 15./Arcanum
A kormány végül
5 év képzelődés után 1953-ban mondta ki, hogy a magyar éghajlaton a déligyümölcsök csak aránytalanul magasabb áron(!) termeszthetőbbek, így nem érdemes velük foglalkozni.
A művelésbe vont területek helyreállítása végül még több, mint egy évet vett igénybe. Villányban például csak 1955-ben kezdtek el újra a szőlőtermesztéssel foglalkozni.
