Szabó Magda szerelme
Szerelem volt első látásra, meséli Szabó Magda az első találkozásukat Szobotka Tiborral. „Sosem hittem volna, hogy van ilyen. Kinevettem, aki azt írta, jöhet az életben olyan pillanat, amikor egy másodperc töredékére megáll a forgásban a világ, s hirtelen megváltozik minden - velem ez történt. Csak álltam, néztem rá; minden sejtem azt mondta, én erre az emberre vártam egész életemen át. (…) Miatta hárítottam el a házassági ajánlatokat, én ennek az ismeretlennek a kedvéért születtem.”
Szobotka Tibor részéről nem volt ennyire egyértelmű kettejük jövője. Sokan óvták is tőle Magdát, mondván, ez az ember sok nőt szédít egyszerre, és hajnalban jár haza. Nem volt alaptalan a vádjuk, Tibor valóban több vasat tartott egyszerre a tűzben. Mari, Edit, Márta, és még számtalan nőismerősről ír feljegyzéseiben, akiket csak kezdőbetűkkel illet.
„Onnan K.-hoz mentem. Kedden színház, majd P. nálam maradt. Unom és szeretnék valamilyen udvarias módon megszabadulni tőle.”
1947. július 20-án aztán rálépett egy olyan útra, amit maga sem gondolt volna. Találkozott Szabó Magdával az Írószövetség balatonlellei fogadásán, és ugyan nem volt szerelem első látásra, de feljegyzéseiben megemlíti, milyen csinos volt az írónő. Nem is tétovázott, randevúra hívta. Magda kérette magát. Sejtette, hogy csak egy a tucatból, nem tudta életstílusával összeegyeztetni, hogy csak úgy, mint a többi nő, Tibor lakására járjon.
Egy alkalommal, mikor Tibor elég rámenősen próbált közeledni, Magda felpofozta. Hiszen ő mégiscsak nyakas debreceni kálvinista lány, nem olyan, mint a fővárosi nők. Majd ő megmondja, mit, hogyan, merre, meddig. Szobotkának ez rendkívül tetszett. Feljegyzéseiben egyre többet ír Magdáról, már nem csak arról, hogy találkoztak, hanem azt is megemlíti, milyen csinos és milyen jól nézett ki egy-egy találka alkalmával. Szeptember 20-i feljegyzéseiben már így írt Magdáról: "(…) ez az a lány, akit feleségül kell venni, és én vagyok az az ember, aki nem óhajt nősülni."
1948. április 11-én aztán ez az eddig kicsapongó, megbízhatatlan, szoknyapecér férfi, aki azt mondta, neki ugyan nem kell házasság, megkérte Szabó Magda kezét, majd még ez év júniusában el is vette feleségül az írónőt. Feljegyzéseiből, ezzel együtt életéből is szép lassan eltűnt a többi nő, és Magdának szentelte minden szabadidejét. Elkezdte nyomasztani, ha nem lehet vele, teljes szívvel, hihetetlen szenvedéllyel szerette.
Felhőtlen boldogságuk azonban nem tartott sokáig, Szobotka elveszítette rádiós állását, és az írószövetségből is kizárták. Sokáig könyvtári segédmunkásként dolgozott. Magdát is kirúgták állásából, sőt, ezután majdnem tíz évig nem is publikálhatott. Ez olyan mélyen érintette az írónőt, hogy kalapáccsal akarta szétverni írógépét, mondván, úgysem olvashatja el senki, amit ír.
VIDEÓ - Szabó Magda a Für Elise-ről
A hosszú hallgatás ideje alatt férje tartotta benne a lelket. „Nekem írd meg! Ha szeretsz, elég kell, hogy legyen neked az, hogy én vagyok az olvasód.” És Magda írt, mivel mindennél jobban szerette Tibort. A hosszú idő alatt, míg csak férje olvasta írásait, a költőnőből regényíró lett.
Akik ekkortájt ismerték meg a párt, azt gondolták, Szobotka Tibor egy otthonülő, felesége árnyékában élő ember, pedig csak így érezte jól magát. Végre megtalálta a boldogságot. Nekikezdett életrajzi regényének, de sajnos nem tudta befejezni, agyvérzést kapott, és meghalt. Magda magára vállalta a nehéz feladatot, és hatalmas lelki erejéről tanúskodik az, hogy befejezte elhunyt férje elkezdett regényét, és a „Megmaradt Szobotkának” címet adta neki.
„Hogy én? Hogy énvelem mi lesz? Ezzel most ne törődj. Harmincnégy éven át csak azon törted a fejed, nekem hogy legyen könnyebb, hogy bírjam elviselni a magam sem éppen problémáktól mentes akadályversenyét, most magaddal foglalkozz, az én életművem kész. A szertartás is kész, hallod az éneket? Nincs már szívem félelmére nézni sírom fenekére... Ne félts, én a szó minden értelmében hiszek a feltámadásban. Hát csak várj majd rám a Katalin utcán, ahogy megbeszéltük, „majd jövök”, ahogy Encsy Eszter az Őz-ben ígérte. Holtbiztos, jövök, olyan biztos, mint ahogy meghaltál, holtbiztos, hogy jövök, olyan biztos, mint ahogy nem haltál meg.” – részlet Szabó Magda: Megmaradt Szobotkának c. könyvéből.
Az írónő ma ünnepelné 96. születésnapját.
Ha te is szereted Szabó Magda regényeit, nyomj egy lájkot!
