MÚLT
A Rovatból

Rotschild Klári legendái – Oláh Kata filmet forgatott a magyar divat nagyasszonyáról

Ő tervezte Horthy István esküvőjének ruháit, nála vásárolt Gábor Zsazsa és Kádár Jánosné, büszke 'Rotschild-lány' volt Pataki Ági és Csató Mari.


Egyedülálló sziget volt a Clara szalon a Váci utcában egészen a 70-es évek közepéig. Úgy is emlegették, mint egy kis nyugati színfoltot a szürkének mondott Kádár-rendszerben. Híres művésznők, politikus-feleségek alkották a vevőkörét, Psota Iréntől Gábor Zsazsáig, Honthy Hannától Halász Juditig, Jovanka Broztól, Tito elnök feleségétől Kádár Jánosnéig. A szalon titkairól Oláh Kata és Csukás Sándor készített dokumentumfilmet Rotschild Klári legendái címmel.

-Mi volt az, ami a legjobban izgatta Rotschild Klára személyiségében?

-Minden! Az ötlet valójában férjemtől és alkotótársamtól, Csukás Sándortól származik. Meglepett minket, hogy még sosem csinált senki filmet Rotschild Kláráról. Holott egy fogalom volt. Próbáltuk megfejteni a titkát: volt egy nő, akiről elég sok rosszat is elmondtak, nem tudott szabni-varrni, affektálva beszélt, modora is hagyott kívánni valót maga után, ráadásul még szép sem volt, és mégis ilyen fantasztikus személyiséggé tudott válni. Azt gondolom, hogy olyan emberekről érdemes filmet csinálni, akikben van valamilyen megszállottság. Ő már a szocialista időkben is egyfajta kapitalista szellemiséget képviselt, profi volt és ezt a hozzáállást a szalon dolgozóitól is elvárta.

Mondjuk így: maximalista volt. És ahogy bánt a kuncsaftokkal – egy kis tea, egy kis sütemény, feltétlen odafigyelés - az szokatlan volt az olyan időkben, amikor az „egyenlőség” volt a jelszó.

Mindezeket persze magával szemben is 100%-ig megkövetelte. Bár nem volt túlságosan vonzó nő, borzasztóan hiú volt, nagyon adott a külsejére, volt egy elegáns megjelenése és teremteni tudott maga körül egy olyan miliőt, aurát, amitől különlegessé válhatott.

-A film elején elhangzik egy mondat: „Klára mindig Chanel-ban járt.” Erről eszembe jut Coco Chanel híres mondása: „A divat változik, a stílus marad.”

-Ő maga testesítette meg a szocializmus ellenmondásait: nem volt gazdag, a szalon nem az övé volt, mint ahogy a gyönyörű lakása az exkluzív kilátással és terasszal is csak egy tanácsi lakás volt.

Miközben kiállásában, megjelenésében egy arisztokratikus, nagyvilági közeget képviselt, mindezt a szocializmus kellős közepén tehette.

Ezt nem mindenki engedhette meg magának. Úgy dolgoztatott a szalonban, mintha az övé lett volna, pedig csak állami alkalmazott volt, állami fizetéssel. Nála nem eshetett ki délután négykor a munka a dolgozók kezéből. Nem volt családja, nem volt gyereke, erre tette fel az életét – és meg is lett az eredménye.

-Nagyon jellemzőek azok a történetek, amelyek párizsi útjairól szólnak: elmegy a nagy divatcégekhez, a Givenchy-tól a Diorig, de ha az utcán meglát egy rongydarabot, attól is beindul a fantáziája. Lehet, hogy nem tudott varrni, de ösztönös érzéke lehetett a ruhákhoz, a divathoz.

-A filmrendezői léthez tudnám hasonlítani, ahogy dolgozott, hiszen a filmkészítés alkotói folyamatában is az a lényeg, hogy a rendező jó karmesterként megfelelő szakemberekkel vegye körül magát és pontosan tudja átadni munkatársainak az elképzeléseit. Az biztos, hogy érzéke és szeme volt a divathoz. Egyszerűen tehetséges volt. Évente kétszer kiutazott a párizsi divatbemutatókra, és ami tetszett neki, azt lerajzoltatta, és közben persze megjegyezte fejből is a modelleket. Emellett ismerte a vevőköre ízlését, és a látottakat össze tudta ezzel párosítani. A kollekciónak csak azt a részét „magyarosította”, amelyről tudta, hogy eladható.

-A filmben megszólalnak egykori manökenjei, a „Rotschild-lányok”, Pataki Ági, Patz Dóri, Csató Mari. Nagy tisztelettel és hálával beszéltek „Klári néniről”, de azért érződött szavaikban némi távolságtartás.

-Lehet, hogy az átélt nehéz időkből maradt a személyiségének a része, hogy igazán senkit nem engedett közel magához, hiszen valahogy ugyan túlélte a holokausztot, de elvesztette a férjét, a családját. Ha dolgozói felmentek a lakására, ott nem csacsogás folyt, hanem szakmai megbeszélés.

Iszonyú nagy kegynek számított már az is tőle, ha valaki egyáltalán „Rotschild-lánnyá” válhatott. És neki nem volt elég, hogy egy lány jól nézzen ki, hanem intelligensnek, nyelveket beszélőnek kellett lennie. A szépséget nemcsak kívül akarta látni, hanem belülről is elvárta.

És a Rotschild-lányoknak a ruhákat „viselniük” is tudni kellett. Ezt a filmet is, mint ahogyan a legutóbbiakat, közösen készítettük Sándorral. A riportalanyokkal előzetesen elbeszélgettünk, így aztán a filmben sem „nyilatkozatok” hangzanak el, hanem intim hangulatú beszélgetések folynak.

-A filmet számos archív fotó, filmrészlet teszi még élőbbé.

-Kettős célunk volt: nosztalgikus élményt kínálni azoknak, akik még emlékeznek azokra az időkre, egyúttal a mai fiataloknak megrajzolni egy történelmi kort. Nagyon sokat nyomoztunk, próbáltuk előkeríteni a lehető legtöbb anyagot. Még annak is utánanéztünk, hogy volt-e az Állambiztonsági Levéltárban dossziéja. Nem találtunk, lehet, hogy volt, csak eltűnt, ellenben előkerült egy csomó jelentés, amit róla írtak. Ezt mindenképpen fontosnak tartottuk, hogy megjelenjen, mert ez hozzátartozott a korhoz.

Egy olyan személyt, akit évente kétszer kiengedtek Nyugatra, sőt még valutát is adtak neki, egészen biztosan megfigyeltek. De a jelentések is csak arról szóltak, hogy Klárát a szakmája érdekelte, és amikor kiment állami pénzen Párizsba a Chanel meg a többi nagy cég divatbemutatójára, nem volt más a célja, mint az anyaggyűjtés.

Történelmi múltunknak a divat nagyon fontos része. Amikor megtaláltuk dr. Péchy Zsuzsannát, akinek a pincéjében korabeli, Klára szalonból származó ruhákra leltünk, az számunkra felért egy igazi kinccsel. Személyében egy olyan egykori vevőt ismerhettünk meg, aki már megjelenésében is „Rotschild Klára-kuncsaft” volt.

Amikor ezeket a ruhákat odaadta, mi kimosattuk, kivasaltattuk őket, aztán hetekig itthon a forgatásra várva néha-néha megfogtuk őket, na, akkor valamit megértettünk abból, mit jelentett az, hogy „Rotschild ruha”.

Bizony azokban az akár 40-50 éves ruhák elvarrásaiban, kézimunkájában ott van egy letűnt kor érzete. Érezni rajtuk, hogy akkoriban az időnek is más fogalma volt: egy leendő ruhatulajdonos, akár négyszer-ötször is el kellett, hogy menjen a szalonba, hogy a ruhát ráigazítsák.

-Rotschild Klárát „nagy túlélőnek” tekintették, hiszen ő tervezte Horthy István esküvőjének ruháit, 1945-ben divatbemutatót rendezett Budapesten, dolgozhatott a Rákosi-érában, majd a Kádár-korszakban is.

-Imádom azt a 45-ös archív-felvételt! Megfigyelhető, hogy mennyire átalakult mostanra a divatbemutatók hangulata. A manökenek a nézőktől távol vonulnak végig a kifutón, akkoriban pedig egészen közelről megfigyelhették, akár még meg is érinthették a ruhákat. A következő évtizedekben nyilván voltak olyan kommunista vezetők, akik megpróbáltak beleszólni a munkájába, voltak olyanok, akiket irritálthatott arisztokratikus, úri attitűdje. De nem véletlenül küldték hozzá a politikus vezetők feleségeit, mert tudták, hogy külföldi látogatásokon, vagy külföldi vendégek előtt nem lehet akárhogyan megjelenni és nála minőséget kaptak.

-Öngyilkosságát azóta is sokféleképpen magyarázták.

-Nem akartunk belemenni mindenféle homályos feltételezésekbe. Talán a rosszul sikerült fogbeültetés, a félelem egy nagyobb betegségtől lehetett az oka, de úgy gondolom, Pataki Ági fogalmazta meg a legszebben, amikor arról beszélt, hogy éppen Klára túlélőképessége fáradhatott el. A filmet kortól és nemtől függetlenül mindenkinek ajánlom, és számomra a legnagyobb öröm, hogy olyanok, akik mellette dolgoztak, és jól ismerték őt, azt mondták, hogy a filmben sikerült megragadni személyiségének lényegét, ami különösen nehéz egy olyan ember esetében, aki már nincsen közöttünk és aki szívesen teremtett maga körül legendákat…


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk