Rényi Ádám: Az Osztálytalálkozót már érettségin is elemzik
Rényi Ádám újságíró és kommunikációs szakember. Dolgozott a Tv2-nél, az RTL Klubnál és a Viasatnál, volt a Playboy főszerkesztő-helyettese, jelenleg pedig a Fővárosi Önkormányzat kommunikációs főtanácsadója.
A 21. század kiadó egyik alapítójával most megjelent novelláskötetéről beszélgettünk.
- Annyi mindennel foglalkozott, tulajdonképpen nem is az a meglepő, hogy novellás kötettel állt elő, hanem az, hogy csak most.
- A novellaírás akkor kezdődött, amikor eszembe jutott a kötet címadó novellájának, az Osztálytalálkozónak az alapötlete. Azután ezt formátumnak tekintve írtam még néhányat. Nem volt vele igazán célom. Feltöltöttem őket egy blogra a barátaim, ismerőseim szórakoztatására. Aztán elsodortak egyéb események, nem értem rá, ötletem sem volt, így alábbhagyott, de tudtam, hogy lesz folytatás, ha lesz ötletem és időm is. Ha valami megihletett, akkor azt megírtam, így ha lassan is, de elkezdtek újra gyűlni a történetek.
Amikor felmerült egy kötet lehetősége, akkor kicsit tudatosabban belehúztam.
- A novellablog, amit említett, most is megtalálható a neten.
- Igen, de most jóval szegényebb, mivel a kötetbe bekerült írásokat – az Osztálytalálkozó kivételével – leszedtem. Egyszerűen azért, mert a kötetbe szerkesztés során változtak kicsit, és nem akartam, hogy két változatban létezzenek. De a kötet novelláinak jelentős része korábban sem került fel a blogra. Nemrég viszont feltöltöttem egy viszonylag friss írást, ami a kötetben nem szerepel.
- Ha nagyon hasonlítani szeretnénk valamihez az írásokat, akkor talán Roald Dahl Meghökkentő meséihez állnak a legközelebb.
- A Meghökkentő mesék fontos olvasmányélményeim voltak, a tévésorozatot is nagyon szerettem. Az én írásaim jelentős része is valamilyen végső fordulatra, váratlan hatásra épít. Kimondottan célom volt a meghökkentés, de nem feltétlenül ugyanolyan eszközökkel, mint Dahl. Vannak olyan írások, ahol a nyelvvel, a kétértelműséggel játszom. Ezeket megfilmesíteni sem lehetne, mert attól fogva, hogy látnák, amiről szó van, lelepleződne a csalafintaság.
- Mi a metódus? Kitalálja a csavart, és ahhoz költi a történetet?
- A végét látom először, és az oda vezető utat kell megírni.
A végén persze kicsit meg kell fésülgetni, amiben a kötet összeállításakor nagyon sokat segített Laik Eszter szerkesztő. Kimondottan azt próbálom elképzelni, hogy miként fog reagálni az olvasó az adott ötletre. Mikor fog nevetni, mikor lesz szomorú.
- Ha az ember ír egy könyvet, az jellemzően sok kézen, sok szűrőn átmegy, mielőtt odáig jutna, hogy kiadják, és ez többé-kevésbé biztosítja, hogy az adott mű valóban jó. Ha viszont az író egyben kiadó tulajdonos is, kiesnek ezek a közbenső állomások, és a főnöknek nem is biztos, hogy őszintén megmondja egy szerkesztő a negatív véleményét. Hogy lehet ezt a látszólagos ellentmondást feloldani?
- Való igaz, elsőre könnyebbségnek tűnhet, hogy van egy kiadód. Ugyanakkor ez frusztrációt is ad, mert az ember szeretné elkerülni, hogy bárki aki kinyitja a könyvet, azt mondja, csak azért jelenhetett meg, mert saját kiadás, más szűrőjén nem ment volna át. A könyv már kapható a boltokban, így most vizsgázom.
- Idézek a fülszövegből: „A magyar irodalom-érettségiken is gyakran elemzett Osztálytalálkozóval együtt harminc írást tartalmazó könyv 2021. áprilisában kerül a boltokba a 21. Század Kiadó gondozásában.” Ezt kicsit fejtse ki.
- Számomra is meglepő módon az Osztálytalálkozó néhány éve bekerült a próbaérettségi feladatsorba. Ezt követően több magyartanár is elkezdte szóbeli érettségin, tételként használni, emiatt pedig több középiskolába meg is hívtak beszélgetni az Osztálytalálkozóról és más novellákról is.
- Nem mindennapi ajánlásokat kapott a könyvéhez.
- Így van. A kéziratot a megjelenés előtt eljuttattam Vass Virágnak, Nyáry Krisztiánnak, Grecsó Krisztiánnak és Szirtes Tamásnak, akik elolvasták és néhány soros ajánlót írtak a kötethez. Nagyon hálás vagyok nekik nyitottságukért és biztató soraikért.

- Nyáry Krisztián egyenesen Örkényt és Tabi Lászlót emlegeti....
- Roald Dahl mellett Örkény is nagy példaképem. Nagy színházjáró vagyok, és a kedvenc magyar színdarabom egyértelműen a Macskajáték. Nyilván az egy perces novellákat is sokszor olvastam.
De talán tetszeni fog az olvasóknak, hogy valaki hasonló zsánerben ír a mostani mindennapjainkról.
- A Covid a könyvszakmát is eléggé megviselte, zsinórban másodszor is elmarad vagy csúszik a könyvhét, a könyvfesztivál, tavaly kimaradtak a karácsonyi vásárok. Műfordítóként én is látom, milyen problémákat okozott ez sokaknak. A 21. század kiadó hogy élte meg mindezt?
- Nem szeretnék panaszkodni, noha természetesen a mi kiadónknak sem segített, amikor a könyvesboltok zárva tartottak. De több erős címünk is volt, nem kellett visszafordulni az úton. De ami a legjobban hiányzik, az a közvetlen találkozás az olvasókkal: a fesztiválok, a kitelepülések. Ezek nem is feltétlenül anyagilag fontosak, hanem mert itt kaphatunk visszajelzést az olvasóktól. Reméljük, nem sokáig kell hiányolnunk őket.
- Az online vásárlás mennyire erősödött, mennyire tudta átvenni a könyvesboltok helyét?
- Érezhető módon nőtt az online vásárlás, de ma még nem pótolja a könyvesboltokat.
- Gondolkodik folytatáson?
- Nagyon elfoglalt vagyok, rengeteg a teendőm. Ráadásul, mint említettem, ez a könyv tizenegy év alatt született meg. Bizonyos értelemben nem bánom, hogy így alakult, mert elmondhatom, csak akkor írtam, amikor volt ötletem. Sosem nyomás alatt. Azt tudom ígérni, hogy ha továbbra is tudok így, „nem nyomás alatt” írni, akkor fogok, mert élvezem. Az ember akkor boldog, ha minél több időt tud olyasmivel tölteni, amit élvez. Nekem az írás ilyen. Van néhány új novella ötletem, más műfajok is érdekelnek, de regényben például nem gondolkodom egyelőre.