Zavargások voltak, amikor kemény lezárásokat vezettek be kolera idején 200 évvel ezelőtt
2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.
A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.
„Szabad Kir. Pest városa egésség fenntartására ügyelő Bizottsága” 1831. július 12-én „Életrendszabásokban” hozta a város lakosainak tudomására, hogy mindennapi életükben mit kell szem előtt tartani a „keleti bélgörcs” vírusának elkerülése érdekében.
Ekkor már az ország határait kordonokkal lezárták és „vesztegelő házakat” állítottak fel. A hatósági szabályozás és útmutató megjelenése elött az ország főorvosa, Lenhossék Mihály Ignác (a nagyhírű orvosdinasztia első tagja) „Rövid Oktatásban” írta meg, hogy miképpen előzhető meg vagy kezelendő a betegség. Kortársa, Patzek Károly felvilágosító céllal írt egy füzetecskét e tárgyban, mondván, hogy „a’ félig ismert bajtól való rettegés mindig nagyobb és veszedelmesebb…”

Lenhossek Mihály Ignác orvosdoktor portréja az "Emlékkönyv a Budapesti Királyi magyar Tudomány Egyetem orvosi karának múltjáról és jelenéről című könyvből"; jelzete a Budapest Gyűjteményben: B 378/16

Báró Mednyánszky Alajos, Buda és Pest városának királyi biztosa a járvány idején. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nyitra vármegye, 277. o.
A „napkeleti epekorság” július 14-én kopogtatott be a város ajtaján: a Ferencvárosban halt meg egy fuvaros, aki a Tisza környékéről tért vissza. Ekkor már egy hónap telt el azóta, hogy az első megbetegedést jelentették Ugocsa megyéből, s a járvány rohamosan terjedni kezdett az országban. Július 5-től Buda és Pest városának élén királyi biztos, báró Mednyánszky Alajos irányította a járvány elleni védekezést. A Duna vonalánál lezáratta a két várost, a hajóhíd megnyitásával felfüggesztette közöttük a közlekedést.
Intézkedése súlyos zavargásokat váltott ki, amiben a vidékre hazakészülő diákság játszotta a vezető szerepet. A törve-zúzva vonuló tömeg többek között tiszteletét tette a Széna (Kálvin) téren, látványos nyomokat hagyva maga után a Két pisztolyhoz és a Két oroszlánhoz címzett vendéglőnél. A lázongók egy ideig a kivezényelt katonasággal is szembeszálltak, a sortüzeknek halálos áldozatai is voltak.
A rendelkezések a tisztaságra vonatkoztak elsősorban, de a törvényeket megszegőkre "apelláta nélkül" halálbüntetés várt




Pest városa az 1831. évi összeírás szerint - a katonaság nélkül - 65.494 főt számlált, Budán nagyjából 30.000-en éltek. A testvérvárosokban összesen 4300-an fertőződtek meg, és 2370-en estek áldozatul a kolerának. A megbetegedettek és a halottak aránya a lakosság számához viszonyítva közel azonos mértékű mindkét közösségben. A járvány szeptemberben és októberben érte el csúcspontját, a következő év április végén csendesedett el, bár szórványos esetek még 1833-ban is előfordultak Magyarországon.
A cikk elején említett "Életrendszabások, mellyek a' szabad Királyi Pest városa' Lakosainak közönségesen ajánltatnak" című nyomtatványt teljes terjedelmében elérhetővé tettük itt.

Az 1831-es kolerazárlat elleni zavargások egyik színhelye, a Széna (ma (Kálvin) tér az 1840-es években. Újházy Ferenc ifjúkori emlékei alapján festette 1900-ban. (Fotóreprodukció, az eredeti elveszett.) A református templomtól balra a Rottenbiller-ház, mellette a Soroksári (mai Ráday) utca jobb oldalán az egykori Két Oroszlánhoz címzett fogadó áll. A festmény bal szélén a Két pisztoly vendéglő cégére látszik.
Lapozz a továbbiakért: