Édeni sziget volt, amelyet saját ásványkincse tett tönkre
Csakhogy a foszfátlelőhelyek kezdtek kimerülni. 1989-ben a sziget a Nemzetközi Bírósághoz fordult, kártérítést követelve a megszálló nagyhatalmaktól az általuk elvitt foszfát után. 1993-ban peren kívül sikerült megegyezni velük, és bevételhez jutottak.
Amikor a kilencvenes években látszott, hogy kimerülőben az ásványkincs, az akkori parlament eldöntötte, hogy adóparadicsommá teszi az országot. De az offshore cégek csak egy ideig biztosítottak jövedelmet a szigetnek, mert a gazdasági nagyhatalmak a 2000-es évek elején gazdasági embargót vezettek be a szigetország ellen, és Nauru visszatáncolt.

A turizmus sem jelenthetett megoldást, mivel Nauru egy részét gyakorlatilag legyalulta a foszfátbányászat. Az erdők helyén kopár szirtek maradtak.
A tengerpartok - mint ahogyan azt Travellina, a magyar blogger írja a Naururól szóló bejegyzésében - elkeserítő állapotban vannak, a szállodák ahhoz képest, milyen piszkosak vagy színvonaltalanok, elég drágák. (Travellina is egy családi házban szállt meg a reptér mögött). Önmagában nem nyújt vonzerőt a sziget, sokan csak azért vetődnek erre, mert olyan utazó bloggerek, akik "gyűjtik" az országokat a bakancslistájukon, és örülnek, ha kipipálhatnak egy újabb helyet.
Gazdag termőföldekkel Nauru nem rendelkezik, így a mezőgazdaságra, de még az önellátásra sem támaszkodhat.
Rendszeres bevételekhez a 2000-es évek elejétől jutott, úgy, hogy Ausztrália pénz fejében ide, a kopár szigetre, táborokba "száműzte" a hozzájuk induló menekülteket, illegális bevándorlókat. Mint utóbb kiderült, a menekültek nem sok jóra számíthattak. A Csendes-óceánon elfogott hajók utasait akaratuk ellenére szállították Naurura, ahonnan csak alapos indokkal szállították őket Ausztráliába, (például bonyolultabb műtéti beavatkozás miatt) is csak szigorú őrizet mellett, bilincsben. Az elfogott menekültek Ausztráliában nem telepedhetnek le és Naurun is csak ideiglenesen maradhatnak.
Az újságírókat azzal próbálják meg távol tartani a szigettől, hogy míg az országba lépéshez a kötelező vízum díja turisták számára 50 ausztrál dollár (kb. 10 ezer forint), az újságíróknak 8000 ausztrál dollár (kb. másfél millió forint). A menekültekkel való bánásmód és a menekülttáborok állapota miatt az Amnesty International a szigetről azt írta a 2016-ban közzétett jelentésében, hogy
Ausztrália szabadtéri börtönt csinált Nauruból.
"Az ausztrál kormány sérülékeny nőket, férfiakat és gyerekeket zárt el a világtól egy távoli helyen, amit nem tudnak elhagyni. Teszi mindezt azzal a szándékkal, hogy ezek az emberek szenvedjenek. És szenvednek is – borzalmas, időnként helyrehozhatatlan kínokat élnek át" - mondta Anna Neistat, az Amnesty International kutatási igazgatója, egyike azon keveseknek, akinek sikerült bejutnia a távoli szigetre és ott a jogsértéseket dokumentálni.
A jelentésből az is kiderült, hogy a helyiek gyakran támadják meg a menekülteket, és a hatóságok nem lépnek fel kellő erővel a zaklatások, még a nemi erőszak ellen sem. Viszont ők is alkalmazzák a menekültekkel szemben az erőszakot, például amikor önkényesen letartóztatják és fogva tartják a menedékkérőket.
Hogyan léphetne tovább Nauru? Gazdasági kilátásai kifejezetten rosszak, tengerpartjának egy része a korallzátonyok miatt fürdésre és úszásra alkalmatlan, a sziget PR-ja a menekülttáborok miatt nem túl jó, és a globális felmelegedés miatt veszély fenyegeti, a turizmus fejlesztéséhez pedig megfelelő koncepció, pénz és persze akarat kellene.