Magyar orvos volt a Titanic-karasztrófa egyik hőse
101 éve, hogy 1912. április 14-én este 23:40 perckor jéghegynek ütközött az akkori idők egyik legpompásabb luxushajója, a Titanic. A katasztrófa túlélőinek mentésében oroszlánrészt vállalt a Carpathia hajón dolgozó magyar orvos, dr. Lengyel Árpád.
Szép tiszta éjszaka van, a hőmérséklet fagypont alá csökken, csak csillagok látszanak, a Hold nem. A kor legnagyobb luxushajója, a Titanic közel 40 km/órás sebességgel hasítja az Atlanti-óceán vízét, törökfürdővel, tornateremmel, úszómedencével, elegáns étteremmel, bálteremmel, és megannyi pazar lakosztállyal a fedélzetén.
A Californian hajó 32 kilométerre a Titanictól megáll, mert körülvette őket a jég. Figyelmeztetik is a hajót, de üzenetükre Jack Philips, az operátor csak annyit válaszol: „Shut up” (Hagyjatok békén minket.) A Californian operátora ezek után 23:30 perckor kikapcsolja a rádiót, és lefekszik.
A nagy köd miatt az őrszemek csak akkor veszik észre a jéghegyet, amikor az körülbelül 500 méterre a hajó elé kerül. Megpróbálják kikerülni a jéghegyet, a hajó hátramenetbe kacsol, és elkezd balra fordulni, de nem járnak sikerrel. A Titanic pontosan 11:40 perckor jéghegynek ütközik.

A legtöbb utasnak fel sem tűnik, hogy történt valami, játszanak a fedélzetre hulló jégdarabkákkal. Egyikük állítólag még azt is megjegyzi, hogy ő kért ugyan jeget, de ezt túlzásnak tartja. Alig 10 perc alatt a hajótestben négy métert emelkedik a víz. Senki nem sejti, mekkora a baj. Thomas Andrews, a Titanic fő tervezője jelenti, a hajó első hat vízzáró rekeszét elöntötte a víz, alig két órájuk van, és a hajó elsüllyed. Elkezdik előkészíteni a mentőcsónakokat, és elküldik a vészjelzést, egymás után hatszor.
A Titanic-hoz legközelebbi hajó, az Californian nem hallhatja a vészjelzést, mert 20 perce kikapcsolták a rádiót. A Carpathian azonban, amely ekkor nagyjából 107 km-re van a Titanictól, ahogy veszi a vészjelzést, azonnal a segítségére indul. Ennek a hajónak a fedélzetén dolgozik Dr. Lengyel Árpád magyar orvos is.

Elmondása szerint a Carpathian fedélzetén rögtön megkezdődnek a mentéshez szükséges előkészületek, hordágyakat, gyógyszereket, kötszereket, műszereket készítenek elő, tömény italokat, forró kávét, teát kezdenek főzni.
"A raktárakból rengeteg takarót hoztak fel, és hozzáfogtak azok melegítéséhez, mert arra is elkészültünk, hogy tekintettel a késő éjjeli időre, komoly baj esetén esetleg hiányos öltözetben fogunk találni utasokat, vagy egyesekről le kell vetnünk a nedves ruhákat..." – Dr. Lengyel Árpád.
Eközben a Titanic személyzete felkelti az utasokat, és a fedélzetre küldik őket. A kapitány elrendeli, hogy először a nők és a gyerekek szálljanak mentőcsónakba. Nincs tolongás, egyelőre mindenki nyugodt. Az alapvető meggyőződés az, hogy a hajón biztonságosabb. Alig akarnak páran mentőcsónakba szállni, ezért a 65 férőhelyes csónakokat sorra engedik le 28-30 fővel. Az első csónak leengedésével egy időben fellövik az első segélykérő rakétát is. Mentés közben a zenekar vidám, gyors ütemű zenét játszik.

Hajnali egy órakor már a férfiak is csónakba szállhatnak, és 15 perccel később a hajó orrán lévő Titanic feliratot elfedi a víz. A tülekedés ekkor már hatalmas, többen a vízbe esnek, miközben próbálják menteni az életüket. A mentőcsónakokba több ember ül be, mint ahány hely van. A 65 férőhelyesbe helyenként 70 ember is bemászik.
Eközben a fedélközből előkerül egy nagyobb tömeg. Hajnali két órakor a Titanic-on még 1500 ember van, és egy darab 65 fős mentőcsónak. A matrózok testükkel kordont formálva tartják vissza az pánikba esett embereket, és próbálják a fedélzeten ragadt nőket és gyermekeket beültetni az utolsó csónakba.
2:17 perckor, miután egy hatalmas hullám sok embert tengerbe sodor, elhallgat a rádió, és a kapitány kijelenti, hogy ezen túl mindenki magáért felelős. Ő maga a rádiószobába siet, és elbocsátja az operátorokat, miközben a zenekar egy melankolikus dalt kezd játszani, talán az Ősz himnuszt, esetleg az Őszi álomkeringő, talán a Közelebb hozzád, Istenem című dalt. Minden túlélő, aki akkor még a fedélzeten volt, másképp emlékszik.
„Nagyon sok bátor tettet hajtottak végre akkor éjszaka, de nehezen tudok elképzelni bátrabbat annál a néhány embernél, akik folyamatosan zenéltek, amikor a hajó egyre mélyebbre süllyedt... a zene úgy hangzott, mintha saját halotti rekviemjük lenne.” (Lawrence Beesley, túlélő)
„A férjem és a fiam a fedélzetre ment, hogy segítsen a tiszteknek. Ekkor láttam őket utoljára. Amikor a fedélzetre értem, egy csónakba tettek. Amikor eleveztünk a csónakkal, láttam, hogy egy tiszt főbe lőtte magát. Azt is láttam, hogy Smith kapitány a tengerbe ugrik.” (Mrs. Eleanor Widener elsőosztályú utas)
A tat közben magasra emelkedik, a fények kihunynak. Sokan önként vetik magukat a vízbe. Próbálnak elúszni a süllyedő hajótól, nehogy az örvény beszívja őket.

„Az emberek elkezdtek a vízbe ugrálni a tatról. Barátommal, Milton Longgal egymás mellett álltunk és beugrottunk a vízbe. Nem írtunk üzenetet az otthoniaknak, mert egyikünk sem gondolta, hogy visszatérünk.” (Jack B. Thayer, túlélő)
Két perc múlva a hajó kettétörik, a tat még fennmarad pár pillanatig, az orr azonnal elsüllyed.
Mindenki teljes csöndben nézi, ahogy az óceán elnyeli a luxusmonstrumot, amiről sokan azt gondolták, elsüllyeszthetetlen. A szerencsésebbek, és akik jobban úsznak, két üres csónak körül gyülekeznek. A vízbe esők segítségére azonban mindössze egy csónak indult vissza.
„A fuldokló emberek hangja olyan, amit lehetetlen leírni. Legalább annyira szörnyű, mint az azt követő néma csend.” (Eva Hart, túlélő)
Sokakban egészen addig nem tudatosult, hogy a Titanic el fog süllyedni, amíg saját szemükkel nem látták a csónakokból. 03:32 perckor az emberek észreveszik a Carpathia jelzőrakétáit, és szépen lassan felderengenek a hajó fényei. 4:20 perckor megkezdődik a mentés.
Lengyel doktor, a magyar hős a Carpathia egy fedélközi ajtójánál segít felhúzni a mentőcsónakból a túlélőket, akik annyira át vannak fagyva, és sokkos állapotban vannak, hogy önerőből nem képesek felmászni a kötélhágcsón.
"...amint felértek, levagdostuk róluk a mentőöveket, s aztán mindenki először a feljáró melletti rendelőszobába jött, és miután meleg itallal, takaróval szolgáltunk, az illetőket - ha sérülésük nem volt - a nekik megfelelő osztályba vezették.”
A magyar orvos elmondása szerint a megmenekült emberek, miután a sokkos állapotból magukhoz tértek, rögtön elveszett családtagjaikat kezdték keresni.

"Rettenetes volt nézni ezeket az embereket, az asszonyok sikoltoztak, majd amikor vigasztaló szóval szóltam hozzájuk, nyakamba borultak, s sokszor alig tudtam görcsösen kapaszkodó karjaikból kiszabadulni."
A Titanic 2207 utasa közül több mint 1500-an vesztették életüket. Azt, hogy pontosan hány ember menekült meg, a mai napig sem lehet tudni. Ez, és még sok más rejtély a hajó elsüllyedésével kapcsolatban örökre a tenger fenékére merült, csak úgy, mint maga a robosztus luxushajó, a Titanic.
