Ma is egy Kádár-kori hamisítvány a kedvenc sajtunk
A magyarok kedvenc sajtját, a trappistát is a szocializmusnak tömegtermelésének köszönhetjük!
Ezt terméket egyébként külföldön nem is ismerik, és persze semmi köze nincs az eredeti francia Trappista sajthoz.
Mi magyarok viszont imádjuk, és ez teszi ki a sajtfogyasztásunk 70%-át is. S bár az íze meg sem közelíti a valódi érlelt sajtokét, használjuk szendvicsbe összetevőként, ráolvasztjuk a pizzára, rakottkrumplira és reszeljük mindenféle tésztára.
De vajon miért lett a trappista a magyarok első számú sajtja? Feltehetően azért, mert generációk nőttek fel ezen a terméken a XX. század végén, ráadásul még ma is igen kedvező áron kapható, a sokoldalú felhasználhatóságáról nem is beszélve. Lássuk csak a trappista magyar sztoriját, amit a szocialista tervgazdaság írt meg az utókor számára.
Az eredeti...
A Trappista sajt története sok-sok száz évvel ezelőtt kezdődött Franciaországban, ahol a trappista szerzetesek szigorú vegetáriánus étrendet követtek, így sajtkészítésre adták a fejüket, a húst ugyanis pótolni kellett valamilyen tartalmas tejkészítménnyel.
Az eredeti Trappista egy nyerstejből készült, több hétig érlelt, minimálisan lyukas, félzsíros sajt, amely karakteres ízvilággal rendelkezik. Ez a receptúra később elterjedt egész Európában az egyház közvetítésének köszönhetően, nálunk pedig a XIX. század végétől kezdték el gyártani, a fejős tehenek széleskörű tenyésztésének köszönhetően.
Ebben az időben egyre olcsóbbá vált a tehéntej, amit fel is dolgoztak az élelmes gazdák, így egyre többféle sajtot állítottak elő Magyarországon is. A sajtkészítés azonban a II. Világháború után vált igazán tömegtermeléssé, amikor a termelőszövetkezetek elkezdték ontani a tejet, a különböző tejipari nagyvállalatok pedig elkezdték feldolgozni azt.
A szocialista tervgazdálkodásra jellemző volt, hogy minden piaci tényezőt félresöpörve hihetetlen célszámokat adott meg, és megpróbálta a lehető leginkább kihasználni a meglévő nyersanyagokat és erőforrásokat. A tejgazdaságokban emiatt már szó sem lehetett a teljes nyerstej sajtcélú felhasználásáról, hiszen szükség volt tejre, iskolatejre, túróra, vajra, joghurtra és túró rudira. Sajtkészítésre bizony nem maradt sok tej!
Természettudományi Közlöny, 1964. április 1./Arcanum
Ekkor jött
a nagy ötlet, hogy a tejtermékek készítése nyomán képződő különböző maradványokat, azaz a lefölözött zsírt és fehérjerészeket is hasznosítsák.
Ezen maradványok préseléséből, ízesítéséből és beoltásából született meg a mi trappistánk, ami ugyan nem lyukas, nem is érlelik hetekig, de legalább a miénk. Mivel
a védjegyoltalom alatt álló Trappistához semmi köze nem volt a magyar sajtnak, ezért nem is használhatták a trappista elnevezést nagy T-betűvel, tulajdonnévként a termékeken.
A tejfeldolgozás során keletkező tejmaradványok sajttá minősítése pedig olyan jól sikerült, hogy a parafinnal bevont tömbök ellátták az egész országot sajttal, sőt még jutott belőlük exportra is.
A trappista a seftelők célkeresztjében
A szocializmusban a tejfeldolgozás és azon belül a sajtkészítés az egyik húzóágazattá nőtte ki magát. A mértékét jól érzékeltetik az egykori 60-as évekbeli volumenszámok: a Zala Megyei Tejipari Vállalat üzemében például naponta 300 mázsa sajt készült, de Veszprémben is rengeteg sajtot állítottak elő, évente 80-100 vagon sajt ment külföldre, és csak a trappistából 50 vagont küldtek fel a fővárosba, hazai fogyasztásra. A nagy sajtsikernek köszönhetően a 70-es évek elejétől a tejipari vállalatok elkezdtek kísérletezni a különböző sajtféleségek előállításával: már nemcsak a hazai fogyasztók kedvencét, a trappistát gyártották, de próbálkoztak camamberttel (Bakony néven), ekkor született a trappista jellegű Tenkes és a Rinya sajt is, valamint a Karaván füstölt sajt és a Medve ömlesztett sajt. A boltokban kapható trappista minősége egyébként nem volt mindig megfelelő, sok vásárlói panasz érkezett az újságokhoz, amelyek a sajtok keménységét, állagát kifogásolták. Legendásan rossz minőségű és rossz hírű volt például a Pécsi Tejüzem trappista sajtja, amit igyekeztek elkerülni a vevők.
Veszprémi Napló, 1963. január 11./Arcanum
De keresletben nem volt hiány, az emberek szívesen adtak pénzt a trappistáért akkor is, csak úgy, mint napjainkban. Ezt használták ki a
1963-ban, a Keszthelyi Sajtüzem dolgozói is, akik Buda Dezső igazgató vezetésével folyamatosan megdézsmálták az üzem trappista-készletét. Végül 1962-ben 2000 darab export sajt hiányát vettek észre az ellenőrök, majd az ennek nyomán indított vizsgálatban üzletszerű sajtsikkasztást fedeztek fel. A csalási sorozatban állítólag több mázsa sajt tűnt el, illetve kötött ki a feketéző piacokon és kis vidéki ÁFÉSZ boltok sajtpultjaiban.
Ráadásul az ellopott sajt mind a magasabb minőségű, export célra gyártott trappisták közül származott. Buda Dezső pedig hamis szállítólevelekkel próbálta igazolni a sajtok eltűnését az üzemből, amihez jóhiszeműen asszisztált a répcei sajtüzem, akik papíron aláírták a hiányzó sajtok átvételét. De persze a keszthelyi export trappisták soha nem érkeztek meg Répcére. Az ügyészség így vádat is emelt a sajtfeketézők ellen, de ez mit sem ártott a magyar trappista hazai népszerűségének.
