Hihetetlen dolgokat felejtettek ki a 60-as évek épületeiből
A minőségi kivitelezés és a precizitás soha nem szerepelt a kommunizmus számtalan – vélt vagy valós – vívmánya között. Abban a korszakban folyamatos beszédtémát jelentett a rengeteg, gyakran teljesen érthetetlen selejt, mely az egyébként is harmatgyenge termelékenységgel karöltve állandósította az áruhiányt. A legendás „megbízhatóság” pedig a leglátványosabban talán az építőipart érintette, hiszen ott
Ebben a témában már mi is írtunk korábban egy cikket, ám a kádár-kori ipar kifogyhatatlan példagyűjteménye egy második anyaghoz is megfelelő alapot szolgáltatott.
Azok közül, akik ezt a bejegyzést olvassák, sokan emlékezhetnek még a Lenin krt. 41 alatti Keravill (elektronikai) üzletre. A boltot 1960 áprilisában komoly csinnadrattával nyitotta meg az üzletlánc, és csak ősz elején kellett újra bezárni, egy átalakítás miatt.
Persze akkoriban ez a feledékenység gyakran előjött a híradásokban, hiszen egy év leforgása alatt
valamint a Veszprémi Autóközlekedési Vállalat
Ugyanakkor ezek az ipari építkezések közel sem tudtak annyi elképesztő hibát produkálni, mint a lakótelepek összetett munkálatai. A hatvanas évek elején már ezek is aranykorukat élték!
Sárospatakon a helyi iskola és óvoda dolgozóinak köszönetképpen építették fel az ún. pedagógus házakat, melyek minden szükséges eszközzel felszerelve, lakhatásra készen kerültek az érintettek birtokába. Többnyire... Több lakásból ugyanis
de ennél sokkal dühítőbb lehetett, hogy a költözés után egy évvel(!) még sem villany, sem vezetékes víz nem állt rendelkezésre, mivel
Fortepan/ Kurutz Márton
De itt legalább a gyerekeket nem érintette hiba, nem úgy, mint a budapesti József Attila lakótelepen, ahol a frissiben átadott iskolában és óvodában ugyan
Persze az is gyakran megesett a hatvanas években, hogy valamilyen hajmeresztő figyelmetlenség miatt a beépített berendezések működtetése vált lehetetlenné. Példaként rögtön megemlíthetjük a Duclos Bányagépgyár új nagycsarnokát, ahol
De egy képzeletbeli „kendács” toplistára a mosonmagyaróvári timföldgyár kalcinálókemencéje is felkerülne, hiszen annak – akkoriban ultramodernnek számító – vezérlőpultját sikerült úgy elhelyezni, hogy a kezelőszemélyzet komoly égési sérüléseknek kitéve tudta csak elérni.
Más módon vonul be kollektív emlékezetbe a Győr- Sopron megyei Terményforgalmi és Malomipari Vállalat óriási, száz vagon űrtartalmú gabonasilójának esete. Ennek megtervezésére az IPARTERV kapott megbízást, akik az országban több helyen tökéletesen bevált típustervet aktualizálták a helyszínhez. Nem kerülte el a figyelmüket, hogy az épület bejáratát és így az irodákat itt a jobb oldalra kell helyezni, lévén ott a malom. Az elektromos hálózat esetében azonban erre már nem fordítottak figyelmet, így
Ehhez képest már nem is tűnik olyan nagy gondnak, hogy az egész építményt szét kellett vésni az átadás előtt, mert kifelejtették a silót a malommal összekötő szállítószalag kiépítését.
Egy összetett építkezés esetében az is előfordul, hogy a sok részlet figyelembe vétele eltereli a fókuszt az alapvető funkcióról, ahogy ez a tiszabői klubkönyvtár esetében történt. Itt egy tehetséges párttitkár vette kezébe a tervezés folyamatát, és tető alá hozott egy olyan klubhelyiséget, hogy azután még Miamiban is megnyalták volna minden ujjukat. Volt itt szakköröknek helyet adó, egybenyitható helyiség, fedett előcsarnok büfével, öltöző a kazángépészeknek(!), Tiszára nyíló terasz (szintén büfével) és kerti medence is, emellett a kultúrát a hatalmas, komoly technikával felszerelt színpad biztosította.
Mivel az állam a szükséges pénz mellett könyveket is adott a településnek, így azokat egy alig húsz négyzetméteres raktárba helyezték el. A klubkönyvtár épületében így a könyvtár végül kisebb lett, mint a Tiszára néző terasz...
