Gulyás Party, a magyar világszám a hűvösvölgyi Hodályban
A másik két fő témakör is e célokat szolgálja háttérinformációkkal, a múlt és jelen figyelemre méltó embereinek, helyeinek és történéseinek bemutatására, az emlékek megőrzésére.
Sokezer ember van szerte a nagyvilágban, akik szívesen emlékeznek arra a kellemes estére, amikor Gálfi János vendégül látta őket a hűvösvölgyi Hodályban. Így nevezték ugyanis az IBUSZ hűvösvölgyi attrakciójának helyet adó éttermet, ahol esténként 2-300 ember fogyasztotta egyik „nemzeti jelképünket”, a gulyásos húst.
A "Gulyás Party" az IBUSZ egyik legsikeresebb belföldi vállalkozása volt, bár itthon sokan lenézték, lebecsülték. Az ötletet sokan magukénak vallják, igazából Gálfi János barátom találta ki – és 25 éven át működtette - lankadatlan érdeklődés mellett. (2005-ben például Hertzka György, az IBUSZ Gulyás Party beindításáért Pro Turismo díjat kapott?!). A "siker" a vállalat számára azt jelentette, hogy 25 éven át naponta 2-300 ember fizetett 25 márkát, vagy dollárt a részvételért (heti 1 szünnap volt), s ha a rezsit leszámítjuk, akkor is hatalmas valutás bevételt jelentett 25 éven át! (Ez a statisztika.)
A helyszín kiválasztása azon múlott, hogy az IBUSZ nem akart vendéglőt építeni és üzemeltetni, ezért megállapodást kötöttek a Gyermekélelmezési Vállalattal, melynek ott Hűvösvölgyben volt egy hatalmas étterme a nyári táborok gyerekeinek kiszolgálására. Mellette természetesen egy jól felszerelt konyhában készültek az ételek, melyeket naponta a környező óvodákba, iskolákba szállítottak. Az esti "üresjáratot" használta ki a Gulyás Party találmánya.

Az IBUSZ megbízta az ötletadót a tervezéssel és megvalósítással. Gálfi János boldogan látott neki a feladatnak, hiszen ebben a korábbi tapasztalatait nagyon jól kamatoztathatta. Tanult bűvész volt remek trükkökkel és vérében volt a szórakoztatás. Természetesen és bátran állt ki rengeteg ember elé, hisz több éves cirkuszi, porondmesteri gyakorlata mellett alkalmi fellépéseiben, varieté színházakban konferansziéként is dolgozott. A cirkuszokkal és bűvész mutatványaival bejárta a fél világot Japántól Argentínáig. Ebből eredően számos nyelven beszélt a magyaron kívül.
Legfontosabb érdeme az emberi közvetlensége volt – örök mosolya, kifogyhatatlan humora és barátságossága igazi ’vendéglátóvá’ tette. A Gulyás Party alapját ugyanis nem a folklór műsorban látta, hanem a szíves vendéglátásban. Mindig azt mondta, hogy "úgy kell fogadni a vendégeket, ahogy otthon, a lakásomban teszem a saját vendégeimmel. És végig úgy is kell bánni velük!" Ennek megfelelően az étterem parkolójánál csikósruhás pincérek várták a buszokról leszálló turistákat, tálcán valódi kecskeméti pálinkával töltött poharakkal kínálták őket. Ezután népművészeti-ruhás pincérlányok kísérték őket a terembe, az asztalaikhoz. És János ott nyüzsgött a parkolóban, majd az asztaloknál és végig az egész este folyamán a vendégek között volt.

Elég sokat voltam az elmúlt évtizedekben fogadásokon, vendéglátóhelyeken és csoportokat fogadó éttermekben is, de soha, sehol nem láttam Gálfi Jánoséhoz hasonló, órákon keresztül tartó szívélyességet, kedvességet a vendégekkel való bánásmódban! A vacsora és a folklór műsor kb. másfél-két órás program volt (a remek cigányzenekaroktól például sokszor kértek a vendégek ismétléseket), és ezalatt János minden egyes vendéggel találkozott az asztaloknál – legalább egy kézfogás, vagy vállon-veregetés erejéig.
A legfontosabb az volt, hogy minden egyes vendéggel és csoporttal a saját nyelvén váltott szót, legalább 1-2 mondatot! Többször voltam vendégként a Gulyás Partyn és szinte megdöbbentett, hogy egyik pillanatban finnül üdvözölte a finn csoportot, majd arabokat kísért az asztalukhoz arab nyelven beszélve hozzájuk. Egy pillanat alatt váltott a japán nyelvről a portugálra, de még indiai és kínai nyelvjárásokat is ismert!

Mit gondolok arról, hogy "lenézték, lebecsülték" az egész Gulyás Partyt? Csodálatos értelmiségi újságíróink rendszeresen arról értekeztek a lapokban, hogy micsoda szörnyűség "ilyen gagyi programokkal és műsorokkal" butítani a külföldi turistákat - az igazi kultúránk demonstrálása helyett!
Erről annyit: hihetetlenül jó gulyáslevest főztek minden nap a konyhán, friss és válogatott húsokból, zöldségekkel és fűszerekkel – erre János nagyon gondosan vigyázott! Utána csodálatos, kézzel húzott igazi rétes következett, vacsora közben pedig remek fehér és vörösborok voltak az asztalon. És természetesen mindenki mindenből annyit kapott, amennyivel elbírt.
A műsorról – Gálfi János mindig saját maga választotta ki a zenészeket. Az egyik zenekar weboldalán olvastam, a referenciáik között:

Ezen a képen látható az a "háttér-csapat", amelyik résztvett naponta a produkció létrejöttében. Néhány további ember, aki közreműködött a produkció létrehozásában: A színpadi rendezésben és megformálásában rendszeres tanácsadó volt Rátonyi Róbert, Gálfi János jó barátja, az Operett Színház vezető művésze. A díszletek és jelmezek, a színpadkép tervezője egy másik barát: Vogel Eric, Magyarország egyik legnevesebb díszlet- és kosztüm-tervezője.

A népi zenekarok legjobbjait szerződtették: Mészáros Tivadar együttesét (lásd a képen), a Lugosi zenekart, Magyari Imre zenekarát és sok más együttest.
Néhány fényképet is bemutatok, mert a fotósok részesei voltak a programnak. A vacsora és a műsor közben készítettek kisebb csoportokról felvételeket és az est végére hozták a kész képeket annyi példányban, amennyit a társaság kért. (Képzeljétek, ez a múlt században volt! Ma már nem nagy szám!) Így készült rólunk is egy kép, ahol feleségemmel és édesanyámmal vagyunk – és természetesen Jánossal!
Ennek a szituációnak nagyon jellemző a története: a belvárosban laktunk és Gálfi Jancsi a szomszéd lakásba költözött. Még tartott az átalakítás náluk, mikor beomlott a közös falunk. Édesanyám halálra rémült a zajtól, portól, röpködő tégláktól és a kártól, mikor a lukon átnézett János és azt mondta: "Kezicsókolom! Én vagyok az új szomszéd!" Majd meghívott mindhármunkat a Gulyás Partyra – kárpótlásul.

János 1997-ben halt meg. Felejthetetlen ember volt, nagyon sok boldog percet és örömet szerzett nekünk! És meggyőződésem, hogy minden egyes vendége is ilyen emlékekkel távozott a Gulyás Partykról!
Utóhang:
Gálfi János halálával megszűnt a Gulyás Party (azt hiszem, az IBUSZ is csak vegetál). Voltak javaslatok a folytatásra, például hogy csináljanak a helyből "budai Grinzinget", azaz a Bécs melletti borász-vendéglős negyed itthoni mását.
Ez nem volt rossz ötlet, hiszen már 1937-ben volt Budapesten (Károly Király út 3-ban) egy Grinzing étterem (utolsó képen) sramli-zenével, "FirstClass" színvonallal, de a lenti képen kívül semmi más emléke nem maradt. Valószínű, hogy ez az ötlet ma sem vonzana tömegeket a Hűvösvölgybe...

Ha tetszett a cikk, oszd meg a barátaiddal!