Első amerikai turnéjuk előestéjén akasztotta fel magát Ian Curtis, a Joy Division énekese
Ian Curtis utolsó estéje önmagáért beszél: meghallgatta Iggy Pop The Idiot című albumát, megnézte Werner Herzog Bruno vándorlásai című filmjét, amelynek főhőse egy pusztulásba rohanó szellemi fogyatékos, elolvasta kedvenc költője, Paul Verlaine Nagy fekete éj című versét („Bölcső vagyok én, ringat egy kéz engem sírom peremén – Hallga, hallga, csendben...”.), és beleolvasott Misima Jukio regényébe, az Egy maszk vallomásaiba.
A japán író, akinek rögeszméjévé vált az ősi szamuráj világ visszaállítása, 1970. novemberében államcsínyre akarta rávenni a hadsereget, de miután kudarcot vallott, rituális öngyilkosságot követett el. Ezután az énekes-költő végzett magával.
Peter Hook basszusgitáros, aki társaival Curtis halála után New Order néven folytatták, 40 évvel később úgy nyilatkozott, hogy iszonyú lelkifurdalás gyötörte őket, mert hiába töltöttek el együtt három évet, mégsem értették meg igazán frontemberüket, miközben úgy érezték: tökéletes egyensúlyban vannak a tagok alkotói energiái. Tony Wilson menedzser szerint egyszerűen nem vették komolyan Ian állapotát.
Pedig a Closer dalai nagyon is árulkodóak voltak. „Élvezet, olcsó szórakozás? Ennyi csak a mesés jutalom?” – teszi fel a kérdést az Isolationben. „E szerepre vágytál életedben?/Bolondul sokat akartam/Védelem, óvó gyermekkor nélkül/egy érintésre beomlott minden alattam” – énekelte a Passoverben. „A múlt már jövőm része/A jelent már nem tartja kezem” – halljuk a Heart and Soulban. És ha mindez nem lett volna elég, a lemezt záró Decades sorai lezárják az életet is. „Megfáradva, szívünk elveszett örökre/Eltűnt már az izgalom, az üldözés félelme”.
(A dalvers-részletek G.N.L. fordításai).
Később napvilágot láttak olyan feltételezések, hogy az epilepszia elleni gyógyszerek miatt az énekes olyan állapotba kerülhetett, hogy nem volt ura tetteinek. A körülmények azonban nem erre utalnak…

A Joy Divison a maga komor kegyetlenségével, ijesztő szuggesztivitásával nagy hatást gyakorolt szerte a világon. Valószínűleg JD nélkül nincsen Nirvana, sem pedig Morphine. Brüsszelben az egyik alternatív klubot dalukról nevezték el Komakinónak. A finn Shadowplay zenekar pedig, amely többször fellépett 90-es évek elején a budapesti Hungarocarrot fesztiválokon, szintén JD-dal címét vette fel. A magyar alternatív rock-ra is rányomták bélyegüket. Muzsikájuk elemeit, hangulatukat felfedezhettük a Kontroll, később, az 1980-90-es évek fordulóján az F.O. System, a Hold, majd az Andersen együttesekben. Ez utóbbi magyar-amerikai énekese, David Bronstein, ugyanúgy végezte, mint példaképe...
Ian Curtis egyike a rock azon kevés nagy alakjainak, akiről hiteles életrajzi film készült. 2007-ben a neves fotós, a rock-világban ugyancsak jártas holland Anton Corbijn rendezte a Control című alkotást, amelyben az énekest Sam Riley alakította. A film Ian özvegye Deborah memoárja nyomán készült. A főszereplőt, aki Curtis halálának évében született, valóságos díjesővel árasztották el, nem érdemtelenül.
Ha te is úgy érzed, segítségre van szükséged, hívd a krízishelyzetben lévők részére rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123-as telefonszámot, akár mobiltelefonról is.
 
                          
                         


 
        