MÚLT
A Rovatból

Elszabadult szerelvény, négy halott és sok sebesült – Budapest legsúlyosabb villamosbalesete 1900-ban volt

A kézifék és a lejtőn kialakított végállomás okozott a századforduló pünkösd hétfőjén tömegközlekedési katasztrófát.
György Sándor írása a Napi Történelmi Forrás online magazinban - szmo.hu
2018. április 18.



A Napi Történelmi Forrás szerkesztősége történész kutatókból álló progresszív csapat, amely 2015-től napról napra, képekkel illusztrált, idézeteket és visszaemlékezéseket interpretáló cikkeivel kívánja bemutatni a múlt történéseit, megragadni a hátunk mögött hagyott évszázadok hangulatát. Céljuk, a "nem mindennapi történelem" bemutatása.

Ma már szinte minden európai nagyváros tömegközlekedésének fontos részét képezik a villamosok. Az új közlekedési eszköz megjelenésekor (cirka 150 éve) azonban rengetegen ellenezték, illetve féltek tőle. Pont úgy, ahogy anno a gőzmozdonyt, vagy a vastestű hajót – utóbbiról egyesek ki is jelentették, hogy olyan nem is létezik, mert a vas köztudottan nem marad meg a víz tetején. De ahogy a karaván, az idő is haladt, és a villamosok szépen lassan egyre nagyobb jelentőségre tettek szert. Budapest első vonala (a mai 4-6-os "csírája") 1887-ben nyílt meg, és a századfordulóra több társaság is rákapott a villamos-üzemeltetésre, természetesen elsősorban a "gründolási lázban" égő Pesten. Néhány vonal azért Budának is jutott; ezek közül az egyik Zugligetet kötötte össze a Lánchíddal. Itt történt 1900. június 4-én a főváros legsúlyosabb villamos-tömegszerencsétlensége.

A rohamosan fejlődő Pest mellett (világvárost építünk 1.0) Buda – nagyrészt földrajzi okok miatt – sokkal többet őrzött meg korábbi településszerkezetéből. A mai Istenhegy, Kis és "Nagy"-Svábhegy, Zugliget, Hűvösvölgy egyre inkább üdülőövezet-jelleget öltöttek (illetve megtartották azt), ahol a módosabbak villákat-házakat építettek (lásd Jókai Mórt), akinek pedig nem futotta erre, azok kirándulóként járták a környék hegyeit és/vagy ültek be az egyre szaporodó vendéglők egyikébe. A megnövekedett igényeket már 1832-től omnibusz-járatokkal szolgálták ki, 1868-ban pedig kiépült a lóvasút is. Ez a Lánchídtól a Laszlovszky-majorig (ma a Máltai Szeretetszolgálat központja, kb. a Kuruclesi útnál) vezetett, és a Budai Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) üzemeltette. Ők igencsak haladtak a korral, mert 1896-ban már átálltak a villamosra, amely főleg a hétvégéken iszonyatos zsúfoltsággal üzemelt; maga a villamosozás is élménynek számított akkoriban, ami csak fokozta a vonzerőt. A vonalat később, 1903-ban meghosszabbították a Fácán vendéglő alatti szurdokig (a Tündér-szikla alatt), és 1977-ig működött, 58-as villamosként. Bár a síneket betemették, a pálya vonala még ma is jól látható. 2017 nyarán e sorok írója találkozott régi sín és talpfa-darabokkal is, amelyek egy útfelújítás során kerültek elő. Na de vissza 1900-ba!

villamos_baleset6

A katasztrófa után kialakított új végállomás 1909-ben. Magyar Földrajzi Múzeum-Erdélyi Mór Cége/FORTEPAN

Ahogy a legtöbb ilyen jellegű újítás, a villamos is különféle gyerekbetegségekkel küszködött, és a szabályokat is menet közben kellett kialakítani – ezzel történetünk idejére még messze nem végeztek. Az egyik ilyen tanulság lett később, hogy nem túl jó ötlet a végállomást lejtőre telepíteni. 1900. június 4-én reggel viszont még semmi nem utalt arra, hogy katasztrófa várható. A pünkösd hétfő miatt rengetegen vártak a villamos zugligeti végállomásánál, és ahogy az ma is lenni szokott, megrohamozták a beérkező járművet. Egyes források szerint közel 70 utas préselődött fel a maiaknál jóval kisebb kocsira, ami önmagában eléggé horror lehetett. Összehasonlításként: a mindenki által ismert Tatra T5C5 papíron 100 fős befogadóképességű... A katasztrófát az okozta, hogy a nagy tülekedésben valaki kioldotta a "kéziféket" (a zárt vezetőfülke is évtizedek alatt alakult ki, persze nem csak emiatt), és a szerelvény megindult a lejtőn lefelé. A járművön szakképzett személyzet – a vezető és a kalauz – nem tartózkodott, a megrémült utasok pedig vagy nem fértek hozzá a fékhez, vagy nem mertek semmihez se nyúlni, illetve a későbbiekben inkább csak kapaszkodni próbáltak. A villamos a Virányos útig egyre gyorsult, az ottani kanyarban viszont kisiklott és a jobboldali árokba borult.

villamos_baleset1

Helyszínelés a katasztrófát követően (Új Idők 1900/24. 540. o.)

Négyen a helyszínen életüket vesztették, kilenc embert súlyos sérülésekkel szállítottak a Szent János Kórházba. Elsőként néhány villamosvezető és arra járó rendőrök kezdték meg a mentést. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy két mentőkocsi nagyon rövid időn belül a helyszínre érkezett, a sérültek így hamar a kor színvonalán mérve kiváló ellátásban részesülhettek. Szemző Hanna tanulmányában ismertette az áldozatok hátterét is, amelyből képet kaphatunk a Zugligetbe villamosozó közönség összetételéről is:

"A négy halott egyike egyedülálló izraelita kereskedősegéd, aki a menyasszonyával és az édesanyjával rándult ki; a második tescheni vasúti főfelügyelő, aki éppen Pesten vendégeskedett; a harmadik a kassa-oderbergi vasút felügyelőjének a felesége, a negyedik pedig egy losonci kereskedő 28 éves felesége. A kilenc súlyos balesetet szenvedett utas között találjuk egy szabómester 56 éves feleségét, az elhunyt vasúti főfelügyelő unokahúgát, a kassa-oderbergi vasúti felügyelőt és kisfiát, egy 21 éves cselédlányt és a húgát (egy 18 éves varrónőt), egy üveges nejét, egy 17 éves szolgálólányt és végül egy további varrónőt." (Forrás: Szemző Hanna: Balesetek és társadalmi szabályozás Budapesten a XIX-XX. század fordulóján Tanulmányok Budapest Múltjából 32., Budapesti Történeti Múzeum, 2005. 215-234. o. 221. o.)

A sajtó természetesen azonnal "rárepült" a balesetre, ugyanakkor a város és az ország vezetői is igyekeztek a lehető legalaposabban kivizsgálni az eseményt. Bár június 11-én demonstratíve újraindították a villamosközlekedést, az ezzel kapcsolatos viták még sokáig húzódtak. A villamos vezetőjét, aki ott sem volt, a baleset után azonnal őrizetbe vették, de a felelőst egyértelműen a "csorda módjára" viselkedő utazóközönségben találták meg. A tömegközlekedés, mint olyan újdonságnak számított (legalább is városi viszonylatban), így még igencsak szabályozatlan volt. Ma részletesen előírják az utasok jogait-kötelezettségeit, de akkoriban még üzemeltetési szabályzatok se nagyon léteztek, nem beszélve az utazási kultúráról. Ez utóbbi, bár sokat csiszolgattak rajta, ma sem tökéletes, pedig a sajtó már akkoriban is ostorozta a villamosokat szó szerint megrohamozó közönséget, akik egymást taposva igyekeznek feljutni a kocsikra.

"Nincs semmiféle rend. A közönséget nem szoktatják fegyelemhez... Nem elég azt mondani, hogy "nem szabad". Gondoskodjék a hatóság, hogy egy ember fölszállhasson úgy, hogy nem tépik le a ruháját és nem öklözik meg. Az érkezési és indulási végállomásokat szabályozni kell, amint az külföldön történik." (Forrás: Pesti Hírlap 1900. június 7. 3. Idézi Szemző 225. o.)

– írta a Pesti Hírlap három nappal a katasztrófa után. Ekkor vált világossá, hogy az áldatlan állapotokkal valamit kell kezdeni, de hogy ki és mit csináljon, az igencsak zavaros volt. Rudnay Béla rendőrfőkapitány szigorításokat ajánlott, és felmerült, hogy a rendőrség biztosítsa az utazás körülményeit. Fülig Jimmy óta tudjuk, hogy nem lehet minden pofon mellé közlekedési rendőrt állítani, és pontosan ez a helyzet a villamosokkal is, így az ötletet elvetették, bár a végállomásokon járőrözők számát megemelték. Rudnay a helyzetet arra is ki akarta használni, hogy kiszélesítse a rendőrség hatáskörét, sőt belengette a BKVT bezárását is, de nem igazán akadt támogatója. A közgyűlésben egyedül Selley Sándor belügyminisztériumi tanácsos értett vele egyet, aki emellett sebességkorlátozást is javasolt. Akkoriban valóban furcsán hatottak a száguldozó villamosok, amiket meg kellett szoknia a lakosságnak is. Igaz, hogy a vonatok már akkor is gyorsabbak voltak, de azok többnyire lakott területekről távol közlekedtek. Az tény, hogy sebességhatárra szükség van, viszont ha nincs, aki fékezzen, maga a rendelkezés édeskeveset ér. A zugligeti katasztrófa ugyanakkor fontos szerepet játszott abban, hogy megszabják a villamosok max. sebességét (útviszonyoktól és térszíntől függően 6-18 km/h), és előírták azt is, hogy kereszteződésekben, templomok és iskolák előtt, valamint forgalmas útszakaszokon csak lépésben haladhattak. Szintén konstruktív felvetés volt, hogy csökkentsék a férőhelyek számát, illetve valahogy szabályozzák a felszállás sorrendjét. (Forrás: Szemző 226.)

villamos_baleset2

A régi végállomás valamikor a 70-es években. Jól látható a lejtős rész is (Komjáthy Zoltán Gyűjteménye/iho.hu)

"Sélley Sándor előterjesztette 30 pontban foglalva azon rendőri intézkedéseket, amelyeket szükségesnek vél a közönség biztonsága és kényelme, szempontjából. Követeli az állóhelyek megszüntetését, vagy legalább korlátozását annyiban, hogy a kocsi belsejében hét, kívül pedig öt állóhely legyen. A kocsivezető mellett senkinek sem szabad állani. A kocsikról a leszállás csakis a járda mellett és egyetlen ajtón történhetik. A villamos-vasutakra csak a vonalszakaszhatár pontjain lehessen fölszállni. A tömeges fölszállásoknál sorszámozott jegyeket kelj váltani. Ez azonban csak a végállomásoknál lépne életbe. Követeli továbbá a zugligeti állomás áthelyezését sík helyre, a lejtők csökkentését a zugligeti vonalon, valamint a menetsebesség csökkentését. Rudnay főkapitány hasonló rendőri intézkedéseket követel és bejelenti, hogy a saját hatáskörében szigorú intézkedéseket tett a föl- és leszállásra nézve, hogy a most fönnálló szabályokat szigorúan i megtartsák. Követeli, hogy a zsinór helyett ajtókat alkalmazzanak." (Forrás: Pesti Hírlap 1900. június 10. 8. o.)

A rendelet végül még június 19-én született meg, de ennek nem mindenki örült. A legtöbb sajtótermékben azon puffogtak, hogy egy-egy ilyen rendelet kiadásához mindig katasztrófának kell történnie. Ezzel szemben a Népszava – amely a katasztrófáról nem tudósított – június 23-án már azon méltatlankodik, hogy az új szabályozás rendőrt csinál a kalauzból, és hogy a forgalmi személyzetnek semmi pihenőideje nem marad két "kanyar" között. Ez utóbbit mondjuk joggal nehezményezték.

villamos_baleset3

A végállomás 1983-ban, elég ótvar állapotban. Mára felújították (Makovecz Benjámin/FORTEPAN)

A szomorú emlékű zugligeti katasztrófa alkalmából megszólalt a rendőrség is. Megindították a bűnügyi vizsgálatot minden irányban. Megeredt a prókátori keresztkérdések hömpölygő árja, teltek, egyre szaporodtak a jegyzőkönyvek, fogyott a sok tinta, papiros. A sok ülésezés, ankétezés és tárgyalás végeredményeképp rákerült az utczasarokra a legújabb tízparancsolat, a legfrissebb keletű szabályrendelet. A rendőrség csinálta meg, az adta ki és alig van talán járó-kelő ember, aki nem olvasta volna el. Tagadhatlan, van benne szó, meg beszéd elég, sőt több is, mint amennyi kéne, hogy követni lehessen. Ez a rendelet a kalauzból egyenesen rendőrt csinál. Ha a kalauz a tízparancsolat minden pontját meg akarja tartani, akkor egyebet se tegyen, csak rendőrködjék, meg czivódjék az utasokkal. Uj terheket ró ez a rendelet az amúgy is alaposan igénybe vett forgalmi személyzetre. Helyzetük könnyítésére annyira sem gondol a mi bölcs hatóságunk, hogy valósággal súlyosabbá teszi a kalauz, meg a kocsivezető szolgálatát! A legfontosabb pont ugyanis azt követeli meg, hogy ha a kocsi beérkezett az állomásra és az utasok beszálltak a kocsiba, — akkor sem a kalauz, sem a kocsivezető egy pillanatra sem hagyhatják el a kocsit! Hát ezt alaposan csinálták meg, annyi bizonyos. Azelőtt, ha a kocsi beállt a sorba, a személyzet egy-két perczig szabad volt s elvégezhette közben a legszükségesebb dolgát, vagy ledőlt a végállomási laktanya kemény falóczájára. Ezt az egy-két percznyi pihenőt vette el most tőlük a rendőrség. De minek is annak szünet — aki nem rendőr! (Forrás: Népszava 1900. június 23. 2. o.)

Ezzel önmagában nem is lett volna gond, ám a munkásság lapja a katasztrófát is arra próbálta kihasználni, hogy osztályharcos, torz szemléletet hirdessen, és a közlekedési szabályzattal kapcsolatban is munkáselnyomásról, illetve hasonló dolgokról írjon, valamint agitáljon a munkásság szerveződése mellett. Lehetett a szabályzat jó vagy rossz, de az biztos, hogy célja nem a munkások és az "alsóbb néposztályok" kizsigerelése volt.

"A jóban, tejben-vajban úszkáló részvényesek, a polgári osztály, látjátok, erősen van szervezve. Kezében van a pénz, a hatalom, a törvény. A proletárnak nincs egyebe, csak a két keze erős munkája és arczának becsületes verejtékével szerzett az a nyomorult néhány garasa, amiből alig hogy megél. De van nekünk még egy hatalmas támaszunk, egy sokra képes erőnk : az egyesülés, a szervezkedés! Emberek : szervezkedjetek!" (Forrás: Népszava 1900. június 23. 2. o.)

Szomorú érdekesség, hogy a villamoskatasztrófa ideje egybeesett a modern nyomozati módszerek megjelenésével, így a helyszínről több felvételt is készített a korabeli CSI. Ezekről öt évvel később a Tolnai Világlapja is beszámolt egy rendőrmúzeumról szóló cikkében, igaz az illusztrációk között egy kép sem szerepel.

"A rendőrség most már minden fontosabb esetről — például gyilkosságról — helyszíni félvételeket csináltat. Meglehetősen gazdag már ez a gyűjtemény. Balesetekről, szerencsétlenségekről is készülnek fölvételek. Érdekes köztük az, amelyet a zugligeti villamoskatasztrófáról csináltak." (Forrás: Tábori Kornél: Harcz a bűn ellen Tolnai Világlapja 1905. február 19. 299-304. o. 304. o.)

Az Új Idők című művészeti-társadalmi hetilap június 10-i számában ugyanakkor mind fénykép, mind leírás szerepel a katasztrófáról. Utóbbiban is utalnak a közönség tülekedésére, és arra, hogy a helyszínen lévő négy rendőr nem igazán tudott mit tenni a villamosra feljutni kívánó több száz fős tömeggel szemben.

"A vizsgálat kiderítette, hogy maga a közönség okozta a szerencsétlenséget, mert mint ilyenkor Budapesten rendes szokás, senkisem ügyelt a rendre, hanem pusztán arra, hogy minél előbb a kocsiba juthasson. Rendőr csupán négy volt jelen és azok mitsem tehettek a tömeg vad rohama ellen, a villámosvasúttársaság pedig, ami szintén divat Budapesten, nem gondoskodott elegendő számú kocsiról. A nagy szerencsétlenség után most már elvárható, hogy ezentúl a rendőrség megszigorítsa a fölügyeletet és úgy a közönséget hozzászoktatja a kölcsönös kímélethez, mint a villámosvasúttársaságot rászorítja, hogy jobban szolgálja a közönség érdekeit." (Forrás: Új Idők 1900/24. 543. o.)

Bár Budapestet ekkor többnyire már igazi európai nagyvárosnak ismerték el, sok újságíró szerint a villamosközlekedés jó példája annak, hogy ez csak a felszín, és a mélyben még igazi barbár lelkület lakozik. Ahogy a Fővárosi Lapokban is olvashatjuk,

"A büszke magyar fővárosról, amely egy idő óta oly csodálatosan európaiasodik, egyszerre kisült, hogy még mindig ázsiai metropolis, s hogy a lakói annyira míveletlenek és oktalanok, hogy a maguk bőrére sem tudnak vigyázni." (Forrás: Fővárosi Lapok, 1900. június 10. 1. Idézi Szemző 230. o.)

villamos_baleset4

Újsághír a kassai Fábry család tragédiájáról (Pesti Hírlap 1900. június 10. 11. o.)

Ugyanez a lap a tragédia után két nappal úgy fogalmazott, hogy:

"Ha valahol egy csapat összeverődik, a budapesti ember sosem fogja megvárni míg sorra kerül, erőszakkal vagy meghunyászkodással, terrorizmussal vagy protekcióval kiviszi, hogy lefőzze a többieket, akiknek ugyanannyi joguk van, mint neki ... Életveszedelemmel felugrik vagy leugrik a villamos kocsiról, lármásan ront be minden nyilvános helyre és szidja az egész világot és összes szentjeit."

Ugye nem csak nekem jutott eszembe az a mondás, hogy onnan ismered meg a magyart, hogy mögötted lép be a forgóajtón, de előtted távozik...

A vizsgálatot végül augusztus 24-én zárta le a királyi ügyészség, amely senkit nem talált vétkesnek a mulasztásban, és kizárta a műszaki hiba lehetőségét is. A fővárosi tanács ekkorra már döntött arról is, hogy a lejtős végállomást áthelyezik a völgy végébe, ahol maradványai, illetve az oda épített vendéglő ma is látható. (Forrás: Pesti Hírlap 1900. augusztus 25. 3. o.)

Az eset jól mutatja az újdonsággal birkózó városiak és vezetőik kérdéseit, kétségeit, illetve a modern eszközök által generált problémákat (ma hasonló vitákat keltenek az önvezető autók és az okosházak is). Az is látható, hogy igyekeztek megfelelni a kihívásoknak; ilyen súlyos baleset szerencsére azóta sem történt (és remélhetőleg nem is fog), bár 1933 januárjában pontosan ugyanott siklott ki egy villamos. Akkor egy 9 éves kislány vesztette életét. A villamost megrohamozók és tülekedők sem tűntek el egyik nagyvárosból sem. Igaz ritkán, de az is megesik még, hogy egy villamos "önvezetővé" válik, de többnyire utasok nélkül, és csak rövid távon. Akit érdekel Budapest régi és mai villamosközlekedése, kattintson ide!

Ha a tankönyveken kívül is érdekelnek a nem mindennapi történelmi pillanatok, a Napi Történelmi Forrás lesz a legjobb választás.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk