MÚLT
A Rovatból

A világ 10 legfurcsább járműtemetője

Hátborzongató látványt nyújtanak, néha kísértethistóriákat és legendákat ihletnek.


A járműtemetők titokzatos és egyben elszomorító helyek, ahol a már használaton kívüli járműveket egy idő után felfalja a rozsda. A bomló járművek gyakran hátborzongató látványt nyújtanak és a legnagyobb járműtemetőkről meglehetősen furcsa történetek keringenek. A Lisverse 10 elképesztő helyet mutat be.

10. Bolívia vonattemetője

Magasan az Andokban, Bolívia délnyugati részén található a Salar de Uyuni, a világ legnagyobb sós síksága. 1888-ban virágzott a helyi bányászipar. Brit mérnököket hívtak, hogy vasúthálózatot építsenek ki egészen a Csendes-óceánig. Az Aymara őslakosok úgy vélték, hogy a vasút az életüket veszélyeztetheti ezért folyamatos támadásokkal próbálták meghiúsítani az építkezést. A zavargások ellenére 1892-ben elkészült a hálózat. Az 1940-es években a bányászat megszűnt, amikor az ásványkincs készletek kimerültek. Mivel a vasútvonalat nem használták, rengeteg gőzmozdony maradt a sós síkságon. A vonattemető ma is furcsa látvány: rozsdásodó gőzgépek hosszú sora áll kitéve a perzselő nap sugarainak. Mivel nincs se kerítés se őrség, a vonatok fém alkatrészeinek nagy részét ellopták, többi részük a környező területen elszórva fekszik. Tervezik, hogy múzeummá alakítják a helyet, de addig a vonatok ki vannak téve a helyieknek és az időjárás viszontagságainak.

jarmu1

9. Chatillon autótemető

Egészen mostanáig, a kis belga várost körülvevő erdőség négy autótemetőt rejtett, több mint 500 rozsdás és mohával benőtt járművel. A járművek eredetével kapcsolatban van némi nézeteltérés. A leggyakrabban emlegetett történet szerint a járműtemető „élete” a második világháború végén kezdődött, amikor amerikai katonák nem tudták hazaszállítani az autóikat ezért egyszerűen az erőben hagyták őket, amelyek mellé aztán további járművek kerültek az évek során. Egy másik, kevésbé érdekes történet szerint a hely csupán egy elhagyott szeméttelep maradványa. A legtöbb autót az ’50-es és ’60-as években gyártották és némelyikükért a gyűjtők is sokat fizettek volna. Számos alkatrész hiányzik az autókról, amiket valószínűleg gyűjtők menthettek meg, vagy szuvenírvadászok hurcoltak el. A temető maradványait 2010-ben számolták fel környezetvédelmi okokból, de a helyről készült képek máig fennmaradtak.

8. Oranjemundi gyémántbánya járműtemető

Oranjemund egy namíbiai kisváros, melynek tulajdonosa egy Namdeb nevű cég. Ez a cég a namíbiai kormány és a De Beers gyémánt kartell közös vállalkozása. A város az Oranje folyó torkolatához közel épült hatalmas gyémántlelőhelyek közelébe, hogy szállást adjon a bányában dolgozók számára. A terület rendkívül zárt: fegyveres őrök járőröznek a területen és még a repülőtéri beléptető kapukon sem lehet átjutni engedély nélkül. Akit jogosulatlan gyémántbirtokláson kapnak, 15 évig terjedő szabadságvesztésre számíthat. A munkások gyakran próbáltak kicsempészni drágaköveket orrlyukaikban vagy megpróbálták a kerítésen túlra juttatni azokat házi készítésű íjakkal. Egy alkalommal egy postagalambot találtak. Az állat kis kabátkát viselt, ami tömve volt gyémántokkal. Oranjemund rendelkezik a világ egyik legnagyobb földmunkagép flottájával. Ha egy jármű belép a bánya területére, soha többé nem hagyhatja el azt, így próbálják kiküszöbölni, hogy kicsempésszék a gyémántokat. Néhány rozsdás gép már az 1920-as évek óta ott van, köztük számos második világháborús tank, amit homokegyengetésre használtak. A vállalati vezetők korábban büszkén mutogatták a gyűjteményt, de a közvéleményben róluk kialakult kép ismeretében már nem engedélyezik a fényképezést a járműtemető területén.

jarmu3

7. Nouadhibou hajótemető

Közel százezer fős lakosságával Nouadhibou Mauritánia második legnagyobb városa és egyben ez a világ egyik legszegényebb nemzete. A város kikötője, ami egy széles öbölben található, kiváló menedéket nyújt a hajók számára és átjárót biztosít a világ legjobb halászati területei felé. A közelben bányászott vasércet a kikötőből exportálják, ami kisebb kereskedelmi központként üzemel. Az 1980-as években, a helyiek kezdték az öböl sekély vizében hagyni az elavult és nem kívánt hajókat. Nemsokára hajók ezrei érkeztek a világ minden tájáról Nouadhibouba, aminek a helyi hatóságok igencsak örültek, hiszen csak kenőpénz fejében voltak hajlandók eltekinteni a szabálytalanságoktól. Halászhajóktól kezdve a haditengerészeti cirkálókig mindenféle hajó rozsdásodik az öböl sekély vizében. Az egyik legnagyobb a United Malika, ami 2003-ban zátonyra futott hatalmas halrakománnyal a fedélzetén (a legénység 17 tagját a mauritániai hatóságok kimentették). Azóta meg sem mozdították. Az intézkedések ellenére az elhagyott hajók száma továbbra is növekszik, bár lassabb ütemben, mint korábban. Mivel a város jelentős vasérc exportőr, a helyieknek nem állt érdekükben szétdarabolni a hajókat. Azonban, a hajótemetőnek van jótékony hatása is. A félig elsüllyedt hajók kiváló életteret biztosítanak a halak számára és a helyi halászok gyakran a hajótestek közé feszítik ki a hálóikat. A kormány jelenleg azt tervezi, hogy mesterséges zátonyokat hoznak létre a hajókból a mélyebb vizekben, de 2001 óta nem sok előrelépés történt az ügyben.

jarmu4

6. Szovjet tengeralattjárók a Kola-félszigeten

A Nezametnaya-öböl az Északi-sarkkörön belül, Oroszország északi részén található. Az öböl valójában egy szovjet tengeralattjáró temető. A ’70-es évektől kezdve, katonai tengeralattjárókat – köztük atommeghajtásúakat – hagytak az öbölben, az elszigetelt Kola-félszigeten. A szovjet hajógyárak nyilvánvalóan túlságosan elfoglaltak voltak, hogy teljesítsék az új tengeralattjáró megrendeléseket és nem törődtek a régiek szétszerelésével. A területre engedély nélkül belépni tilos ezért csak korlátozott ismereteink vannak a helyről. Néhány tengeralattjárót a ’90-es években szétszedtek és elszállítottak a területről a vízszennyezéstől való félelem miatt, de a Google Earth képen még ma is hét tengeralattjáró látható az öböl.

jarmu5

5. Barry járműtemető

1955-ben az újonnan államosított brit vasúttársaság bejelentette, hogy az öregedő állományt leselejtezik. Ez 650.000 vasúti kocsit és 16.000 gőzmozdonyt érintett. A nagy járműmennyiség leselejtezésével a társaság nem boldogult ezért több vonatot magánkézben lévő roncstelepeknek adtak el. Köztük volt a Woodham Brothers rocstelep a dél-walesi Barryben. Először a gőzmozdonyokat bontották szét nem sokkal a megérkezésük után, de 1965 őszén a tulajdonos úgy döntött, hogy inkább a könnyebb munkára koncentráljanak és inkább a vagonok kezdjék bontani. A rozsdásodó gőzmozdonyokat ott maradtak a telepen és a hely hamar Barry turistalátványosságává vált. A vonatrajongók rájöttek, hogy a Woodham Brothers lehetőséget ajánlott, hogy néhány ritka mozdonyt újra beiktassanak az újonnan megnyitott vasútvonalakon – a telepen lévő mozdonyok legtöbbje igazi ritkaságnak számított. 1968 szeptemberében, az első „megmentett” gőzmozdony elhagyta a telepet és az ütem a ’70-es évek során felgyorsult. Végül 213 gőzmozdonyt mentettek meg. Az utolsó 2013 márciusában hagyta el Barry városát. A tulajdonos, aki 1994-ben meghalt, többször hangoztatta, hogy rendkívül büszke arra, hogy sikerült megmenteni ezeket a gépeket a jövő generáció számára. Számos megmentett mozdony még ma is üzemel.

jarmu6

4. Motortemető

Az Erie-csatorna mellett Lockportban állt egy öregedő raktár, amely legendássá vált a motoros társadalomban. A raktár tulajdonosa egy Kohl nevű férfi volt, aki állítólag számos motorkerékpár márkakereskedés tulajdonosa volt élete során. Japán gyártmányú motorbiciklikből és a kereskedések készletéből hamar elképesztő számú járművet halmozott fel. Az 1970-es években vásárolta meg az épületet a hatalmas gyűjtemény eladási előtti tárolására, amire 1997-ben került sor. Kohl 2002-ben halt meg 80 éves korában. A vevő egyszerűen Frank-ként ismert és a saját motoralkatrész cége beindítása miatt vásárolta meg a raktárt. Azonban az épület rendkívül elhanyagolt állapotban volt és Frank képtelen volt kifizetni a felújítás költségeit. Végül a raktár a helyi hatóságokhoz került, akik elzárták a gyűjteményt a nyilvánosság elől. 2010 novemberére kiürítették a raktárt, sok motorkerékpárt leselejteztek. A temetőt bemutató képek először 2010 áprilisában jelentek meg az interneten, rajongók ezreit csábítva a motortemetőhöz. Néhányan közülük ritka motorokat és alkatrészeket vásároltak. Chris Seward fotós így emlékezik a helyre: "Kétség kívül az egyik leghátborzongatóbb, legfurcsább hely, amit valaha láttam."

jarmu7

3. RAF Folkingham

A Lincolnshire-ben található helyet eredetileg 1940-ben nyitották meg álreptérként, álrepülőgépekkel és személyzettel mielőtt az amerikaiak átvették az irányítását 1944 elején. Olyan Douglas C-47 Dakota típusú gépek állomásoztak a reptéren, amilyeneket a partraszállás során használtak. A bázis 1945 áprilisában újra a királyi légierőhöz került majd 1947-ben bezárt miután egy brit Forma 1-es csapat tesztpályának használta a kifutókat. 1959-ben a királyi légierő újra megnyitotta és termonukleáris rakéták tárolására használta egészen az 1963-as második bezárásáig, amikor mezőgazdasági területnek nyilvánították. A hely jelenleg a Nelson M. Green & Sons Ltd. tulajdonában van. A cég alkatrészforrásként használt járművek százainak tárolására tartja fent a régi repteret. A járművek között vannak Caterpillar buldózerek, üzemanyag tartályhajó, daruk, és a vontatók valamint ex-katonai teherautók és páncélozott járművek még a második világháborúból. Itt található még egy DUKW típusú kétéltű jármű is, amit a normandiai partraszállás során használtak. A telepen még megtalálható a hely, ahol az említett rakétákat tárolták. A járművek a mai napig ott sorakoznak, sorsukra várva.

jarmu8

2. Csernobili roncstemető

A csernobili nukleáris katasztrófa után nem csak az emberek és épületek voltak kitéve a sugárzás káros hatásainak, hanem rengeteg jármű is, melyeket a tűzoltáshoz és takarító munkálatok során használtak. A katasztrófa óta a járművek nagy része hatalmas telepekre került. Ezek közül a legnagyobb Rassokhában található. Azonban nem minden jármű került a telepekre. A tűzoltó autókat, amik elsőként mentek a katasztrófa helyszínére mélyen beásták a földbe. A legtöbb járműtemető közepén tűzoltó helikopterek találhatók, amelyek pilótái és legénysége a legsúlyosabb sugárterhelést szenvedték. A helyeik megpróbálták lebontani a fém részeket a járművekről a hatalmas kockázat ellenére is. Az ukrán rendőrség több embert is letartóztatott, aki megpróbált megmenteni M-8 típusú helikopter, amit kávézónak akartak használni

1. Repülőgép temető Arizonában

Hivatalos nevén a Davis-Monthan légierő bázis egy hatalmas repülőgép raktár az arizonai sivatag közepén. Az 1430 focipályányi területen több mint 4200 összesen körülbelül 35 milliárd dollárt érő repülőgépet tárolnak. Ez a világ legnagyobb katonai repülőgép temető. Itt a repülőket négy kategóriába sorolták. Az 1000-es számmal ellátott kategóriába azok a gépek tartoznak, amiket felújítottak és szükség esetén újra repülhetnének. A 2000-es kategóriába az alkatrészek tartoznak. A 3000-es kategóriába a jó állapotú gépek vannak a 4000-esben pedig az elavult repülők, amik múzeumi darabok lehetnének. A repülőgépek között van számos ikonikus B-52-es bombázó, amit 1991 után selejteztek le az Oroszországgal kötött fegyverzetcsökkentési szerződés értelmében. Arizona tökéletes hely a létesítmény számára, hiszen a száraz időjárás segít megakadályozni a gyors állapotromlást. Nem meglepő, hogy folyamatosan próbálják bebizonyítani, hogy a kormány nem pénzkidobás a hely, hanem inkább bevételi forrás az alkatrészek eladása révén. A hely olyan hírnévre tett szert, hogy még túrákat is szerveznek a telepen.

Ha tetszett az összeállítás, nyomj egy lájkot!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk