A némafilmek sztárja volt a XX. század elfeledett magyar színésze
Viszont amint szemügyre veszi az elé hurcolt, szakállas férfit, a szemünk láttára változik meg a viselkedése. Poncius Pilátus lelkében változás zajlik, és mi ennek a tanúi lehetünk.
Poncius Pilátust egy mára elfeledett magyar színész alakította az 1927-es Királyok királya című némafilmben: Várkonyi Mihály, vagy ahogyan Hollywoodban ismerték: Victor Varconi.
Nem is olyan hosszú, és nem is túl rögös út vezetett idáig. Az 1891. március 31-én, Kisvárdán született férfi már itthon, Magyarországon is népszerű volt. Tehetségét aztán Először Európában kamatoztatta, majd az amerikai némafilmek egyik sztárja lett.
Ha kíváncsi vagy az életére, lapozz!
[#2]
Várkonyi Mihály 1908-ban iratkozott be a Színművészeti Akadémiára, és 1911-ben Kolozsváron, a Nemzeti Színházban kezdte pályáját – itt A kaméliás hölgy című darabban kapta meg Armand szerepét. Közben a kolozsvári filmesnek, Kertész Mihálynak, a későbbi Michael Curtiznek köszönhetően hamar megtalálták a némafilm-szerepek is. Az első világháború alatt katonának állt, ám a forgatásokra eltávozást kapott. Összesen egyébként 38 filmben játszott a mai szemmel is kifejezetten jóképű és sármos Várkonyi Mihály.
A háború után megnősült, felesége Aranyosy Anna színésznő lett. Budapestre költöztek, és Várkonyi a Nemzeti Színház társulatához csatlakozott, ám ott nem sokáig dolgozott, mivel hívták Berlinbe és Bécsbe is forgatni – Korda Sándor és Kertész Mihály osztrák és német filmjeiben is szerepelt.
„Amikor az UFA német filmgyár szerződést ajánlott neki, 6 hónapos szabadságot kért a Nemzeti Színház igazgatójától. „Utolsó este Herczeg Ferenc Bizánca került színre, én játszottam a császárt – Csathó Kálmán rendezte a darabot egyébként –, s bizony sem Csathó, sem Ambrus, de még jómagam sem gondoltuk volna, hogy soha többé magyar színpadra vissza nem térek...” – emlékezett vissza” - írja a Kultkocsma.hu.
A képekért és a folytatásért, kérjük, lapozz!
[#3]
A Szodoma és Gomorra című filmben nyújtott alakítására figyelt fel Cecil B. DeMille amerikai filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró. 1924-ben Hollywoodba szerződtette Várkonyi Mihályt, aki felvette az angol nyelvterületen könnyebben ejthető és megjegyezhető Victor Varconi nevet. DeMille-el olyan legendás filmeket készítettek együtt, mint a Pompeji végnapjai vagy a már említett Királyok királya.
Amikor 1928-ban Budapesten járt a feleségével, Victor Varconit igazi sztárként fogadták.




És az is volt: a némafilm egyik csillaga. Vonzó megjelenése és a kornak megfelelő alakítása miatt szívesen osztottak rá szerepeket. A színész pedig jól élt a gázsiból, Los Angelesben villát vásárolt.
A hangosfilmek megjelenésével, más némafilm-sztárokhoz hasonlóan az ő pályája is megroppant.
Victor Varconi azonban nem adta fel, sívósan gyakorolt és tanult, így a hangosfilmekben is szerepelt kapott, bár inkább csak az angol nyelvet akcentussal beszélő külföldieket, jobbára spanyolajkúakat alakított.
A forgatókönyvírással is próbálkozott, az első világháborús élményeit írta bele az 1934-es Menace című filmbe. Ebben Varconi egy olyan mérnököt játszik, aki a háború alatt a robbanószerkezetekért felel. Megsérül, az agyműtét után leszerelik, ő pedig szinte magánkívül folytatja a robbantásokat ártatlan civilek ellen, amíg meghasonlik saját magával szörnyű tettei miatt.
1949-ben, a felesége halála után újranősült. Az 1950-es évek végén pedig visszavonult. Második feleségével élt haláláig – Várkonyi Mihályt vagy Victor Varconit 85 évesen, 1976-ban szívroham vitte el.


