Pöttyöskének hívták a koronavírusra emlékeztető mintával díszített étkészletet
Itt, ezen a ponton, sajnos megakadt a kutatásom, ami arra irányult volna, hogy kiderítse, ki a dekortervezője a „piros napocskás” azaz „koronavírus-mintának”. A jelenlegi helyzetben elérhető források ismeretében – eddig még – nem sikerült a tervező nyomára bukkannom.

Torma Istvánné (született Viglási Mária) porcelántervező portréja; Forrás: KOCZOGH Ákos (bevezető tanulmány) (1975): Mai magyar iparművészet. Kerámia, porcelán, üveg. Pásztói Margit (főszerk.), Budapest: Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, 187.
A Krisztina-202 (Centrum Varia) készlet formatervezője, Torma Istvánné, 1958-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán. Ezután 1961-ig a Herendi Porcelángyárban dolgozott tervezőként, majd átigazolt a Kőbányai Porcelángyárhoz, végül 1968-tól 1991-ig a Hollóházi Porcelángyárban volt tervező, majd művészeti vezető. Hollóházán az edénykészletek és falburkoló elemek mellett, kisplasztikák – köznapi nyelven mondva nippek – tervezésével is foglalkozott.
Pannónia nevű, több mint hetven darabból álló, díszműveket is magába foglaló, asztali készletével 1986-ban Ipari Formatervezési Nívódíjat nyert. Érdekes megfigyelni a Centrum Varia készlet modern formáit és a Pannónia szett tárgyainak neobarokk elemeit. Mindkét tárgyegyüttes egyazon elme munkája, a különbség annak tervezői szabadságában rejlik. A Pannónia készlet anakronisztikusnak ható, neobarokk formai kialakításakor a tervezőnek alkalmazkodnia kellett a Hollóházi Porcelángyár tradíciót hirdető termékkínálatához. Tegyük hozzá azt is, hogy vásárlóik többsége ezt is várja el tőlük, ezért sem véletlen, hogy a Pannónia kollekciót még napjainkban is gyártják Hollóházán.

Torma Istvánné Pannónia étkészletének darabjai aranyozott dekorral; Forrás: A Hollóházi Porcelángyár Kft. webshopja

Torma Istvánné Pannónia étkészletének darabjai Hortenzia-dekorral; Forrás: A Hollóházi Porcelángyár Kft. webshopja

Torma Istvánné Pannónia teáskészletének darabjai Arrabona-dekorral; Forrás: A Hollóházi Porcelángyár Kft. webshopja
A Centrum Varia készletet tíz évig gyártották az Alföldi Porcelángyárban, népszerűségének legfőbb oka az volt, hogy darabonként is meg lehetett vásárolni. Így, ha a használat során a készlet megfogyatkozott, a vásárlók pótolni tudták. A készlet neve arról is árulkodik, hogy az országos Centrum Áruházakban forgalmazták a szervizt, ez gyakori eleme volt a korabeli hirdetéseknek is.

Centrum Varia hirdetés az Esti Hírlap 1976. április 13-i számában; Forrás: Arcanum

A Centrum Áruházak árusítással egybekötött terítési bemutatójának reklámja a Népszabadság 1980. április 20-i számában; Forrás: Arcanum

A Centrum Varia készlet színes hirdetése az 1980-as évek elejéről; Forrás: konyhalal.cafeblog.hu
A tárgyakban rejlő humor – ha csupán apró mértékben is, ám remélhetően – hozzájárul ahhoz, hogy minél kevesebb veszteséggel vészeljük át ezt a nehéz és megterhelő időszakot. Akár kutatással, akár további nosztalgiázással ütjük el otthon az időt, mindkettőhöz jól jöhetnek a konyhalal.cafeblog.hu egyszerre komoly és vicces retró-gyűjtései (például: itt, itt és itt) vagy a menzaminta nevű Instagram-oldal gazdag Alföldi Porcelán gyűjteménye.
Utószó:
Lassan végleg kezdtem feladni a kutatást, hogy kiderüljön, ki tervezte Torma Istvánné Krisztina-202 (Centrum Varia) készletéhez a „koronavírus-mintát”, amikor egy szerencsés fordulat átsegített a mélyponton. A megoldás Ambrus Éva porcelántervezőnek köszönhető, aki 1967 és 1984 között maga is az Alföldi Porcelángyárban dolgozott tervezőként, majd művészeti vezetőként. Ő emlékezett rá, és osztotta meg velem, hogy a dekort, amelynek hivatalosan Pöttyöske volt a neve, kollégája, Kis Edit tervezte (5).
Így hasonlóan a tárgyalt korszakban született más porcelán szervizekhez, itt is más tervezte a formát, és más alkotta a hozzá tartozó mintát. Ellentétben azonban Torma Istvánnéval, Kis Edit tevékenységéről viszonylag kevés információt lehet fellelni.
Kis Edit 1957-ben végzett a Magyar Iparművészeti Főiskola porcelántervező szakán. Utána a Gránit Csiszolókorong- és Kőedénygyárban helyezkedett el, majd az Alföldi Porcelángyár edény gyáregységéhez került, ahol nem csupán tervezőként, hanem művészeti vezetőként is dolgozott 1971-ig. Ezután újból a Gránitgyárba ment. Formaterveit ritkán vették nagyszériás gyártásba, viszont dekortervei forgalomba kerültek.
A Pöttyöske mellett, rendkívül elterjedt és ismert volt a váltakozva zöld, kék és piros színű (ritkábban sárga, narancs és bordó), ötszirmú, stilizált virágfejekből sormintát alkotó, Menza-minta is, amit nem kizárólag porcelántárgyakon alkalmaztak.
Az utószó elején említett szerencsés fordulat pedig, arra is utal, hogy a Tárgyfétis-sorozat következő részében pont Ambrus Éva egyik tervének történetével foglalkozunk majd.
Források:
(1) A Torma Istvánné által 1965-ben tervezett Krisztina-202 (Centrum Varia) készlet gyártásának leállítását az Alföldi Porcelángyár 1981-ben jelentette be. A népszerűnek bizonyult, tömegtermelésben gyártott szervizt az 1982-ben tervezett Blanka nevű szettel kívánták lecserélni, amelynek formatervezője Németh Olga volt.
(2) Erről bővebben lásd: HAJDÚ Éva (1982): „Blanka”. Új edénykészlet. In Magyar Nemzet. 1982. július 2. (38. évfolyam, 153. szám), 4.
(3) A jelen helyzetben rendelkezésre álló források eltérő évszámokkal jelölik az Alföldi Porcelángyár idézett edénypályázatát. Cikkemben Ambrus Éva – az Alföldi Porcelángyár 1967 és 1984 között tevékenykedő porcelántervezője – kéziratában szereplő adatokat használtam. „Az Iparművészeti Tanács és a FIM már a gyárépítés kezdetekor 1965-ben pályázatot írt ki az iparban dolgozó tervezők részére a majdan Vásárhelyen gyártandó készletre; ezt a pályázatot Torma Istvánné »Krisztina« készlete nyerte el. 1970-71-ben meg is kezdődött a gyártásba vétele.” AMBRUS Éva (2016): A finomkerámiaipar helyzete a ’60-as évektől. In Iparművészeti Múzeum, Adattári gyűjtemény, KLT 4307/1-8. [Kézirat, oldalszámozás nélkül, idézet sorrendben a 6. számú lapról.]
(4) A Tárgyfétis-sorozat szakmai partnere az Iparművészeti Múzeum, amelynek Kerámia- és Üveggyűjteményében egy díszítetlen Centrum Varia szerviz, ún. fehéráru található meg – egyelőre – feldolgozásra váró, letéti anyag formájában.
(5) Itt is, ezúton is, hálásan köszönöm Ambrus Éva szíves segítségét!