MÚLT
A Rovatból

A csendes-óceáni vérfürdő, amely megfordította a II. világháború menetét – Pearl Harbor 80 éve

A legsúlyosabb idegen támadás volt amerikai terület ellen egészen 9/11-ig.


Ha a II. világháború fordulópontjáról van szó, a történészek rendszerint a sztálingrádi csatát emlegetik, amely 1943 januárjában a náci haderők teljes vereségével, többszáz ezer német katona fogságba esésével végződött. Volt azonban már 1941 decemberében két esemény, amelyek ha nem is azonnal, de végül döntően befolyásolták a háború kimenetelét. December 5-én a Távol-Keletről átvezényelt katonákkal megerősített szovjet hadsereg Moszkva alatt megállította a német támadást, két nappal később pedig a japán légierő lebombázta a Hawaii-szigeteken lévő Pearl Harbor hadikikötőjét.

A moszkvai ellentámadás volt az első eset a háború kitörése óta eltelt több mint 2 év alatt, hogy a náci csapatok meghátrálásra kényszerültek, a japán szőnyegbombázás pedig végleg eloszlatta az amerikai politikai és katonai vezetésben a háborúba való belépéssel kapcsolatos kételyeket.

A japán-amerikai viszony már 1937-ben feszültté vált, amikor bombatámadás érte a Panay hadihajót és a Standard Oil általa kísért három hajóját a megszállt Kínában, a Jangce folyón. Az amerikai kormány akkor közös akciót javasolt Nagy-Britanniának egy Japán elleni blokád létrehozásában, de London nem állt kötélnek. Egy évvel később Franklin D. Roosevelt elnök felszólította az amerikai cégeket, hogy ne szállítsanak hadi célokra felhasználható termékeket Japánnak, majd 1940-ben, Francia-Indokína lerohanása után elrendelte a repülőgép-alkatrész és üzemanyag-szállításokat is. Az olajexportot azonban végül csak 1941 júliusában szüntették be, mivel Japán az amerikai olajtól függött, és Washingtonban attól tartottak, hogy ezt Tokióban provokációnak tekintenék.

1940 közepén Roosevelt átvezényelte az Egyesült Államok Csendes-óceáni flottájának fő bázisát a kaliforniai San Diegóból a Hawaii-szigetekre és elrendelte egy támaszpont kiépítését a Fülöp-szigeteken, hogy ezzel is fékezzék a távol-keleti japán agressziót. Ez utóbbi létrehozása azonban csak egy évvel később kezdődött meg. Mindezzel együtt tény, hogy az Egyesült Államok, bár már 1941 eleje óta jelentős támogatást nyújtott a náci bombázások sújtotta Nagy-Britanniának, sőt, a német támadás után a Szovjetuniónak is, akárcsak az első világháború idején, a végsőkig próbálta elhúzni a háborúban való aktív részvételt. És bár Amerika sok, Hitler elől menekülő európainak nyújtott menedéket, az sem tagadható, hogy nem csupán olyan hírességek, mint Charles Lindbergh vagy a klánalapító, Joseph Kennedy voltak nyíltan náci-szimpatizánsok, hanem jelentős nagyvállalatok, mint a General Motors, a Coca-Cola, az IBM, a Kodak és a Standard Oil is a nagy gazdasági válság utáni virágzásukat a Harmadik Birodalommal kötött üzleteknek köszönhették. Tokióban azonban számítottak arra, hogy a háború eszkalációjával Amerika előbb-utóbb csatlakozik a hadviselő felekhez a maga erős katonai potenciáljával, és ezt meg akarták akadályozni.

Kezdetben még a diplomáciáé volt a főszerep. Több tárgyalási alapot követően 1941. november 20-án Japán felajánlotta, hogy kivonul Indokína déli részéről, és nem hajt végre újabb támadásokat Délkelet-Ázsiában, ha cserébe az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Hollandia (Indonézia akkori gyarmattartója) 3,8 millió liter repülőgép-üzemanyagot szállít és feloldja a szigetország elleni szankciókat, továbbá nem támogatja tovább Kínát. Egy héttel később érkezett az amerikai válasz: Japán feltétel nélkül vonuljon ki egész Kínából és kössön megnemtámadási szerződéseket a Csendes-óceáni hatalmakkal.

Cordell Hull amerikai külügyminiszter jegyzékének átvétele előtti napon azonban már hat japán repülőgép-hordozó megindult Pearl Harbor felé. Megelőző csapásra készültek, még mielőtt kifogynak az üzemanyagból.

A támadás kidolgozója, Jamamoto Iszoroku tengernagy, a japán haditengerészet parancsnoka az ötletet egy 1925-ben megjelent angol regényből vette, amelyben Japán előbb megsemmisíti az amerikai hadiflottát, majd elfoglalja a Fülöp-szigeteket. Az akció sikerét fatális félreértések is segítették. Az amerikai elhárítás december 6-án elfogott egy rejtjeles japán üzenetet, amely a Pearl Harbor körüli hajómozgások iránt érdeklődött. Szombati nap volt, a kódfejtő átadta az üzenetet felettesének, aki hétfőre ígért választ. A támadás hajnalán egy radaroperátor Oahu szigetéhez közeledő repülőgépeket észlelt. Felhívta elöljáróját, aki azt felelte neki: valószínűleg a saját B-17-es bombázóink…

A Pearl Harbor-i vérfürdő nemcsak 2403 ember szörnyű halála, az 1200 sebesült, a 188 repülőgép és 19 hadihajó elpusztítása sokkolta az amerikai közvéleményt, hanem azért is, mert az Egyesült Államok területét az 1846-48-as amerikai-mexikói háború óta kisebb határincidenseket leszámítva nem érte idegen támadás (nem véletlenül hozták sokszor párhuzamba 60 évvel később 2001. szeptember 11-gyel…). Pedig egy néhány nappal korábbi Gallup-felmérésből kiderült, hogy az amerikaiak 52%-a tartott a japán agressziótól. Az amerikai vezetők is valószínűnek tartották, csak éppen a Fülöp-szigeteken várták.

A USS Arizona 1777 fős legénységével, és a hajóhídon álló parancsnokkal, Isaac C.Kidd ellentengernaggyal együtt szállt a hullámsírba. Ma ez a hajóroncs Pearl Harbor emlékműve.

A japán támadás helyi idő szerint reggel 7:55-kor kezdődött, és mindössze 1 óra 15 percig tartott. A jeladás a bombázásra a Tora, Tora, Tora kód volt, amely azt jelentette, hogy meglepetésszerűen támadnak az amerikai kikötőre. A japán követ még előzőleg át akarta adni a hadüzenetet, hogy ne sértse meg az 1907-es Hágai Konvenció ide vonatkozó első cikkelyét, de az csak akkor jutott el a Fehér Házig, amikor már javában folyt az offenzíva. Éppen ezért került be Pearl Harbor a vádpontok közé a japán háborús bűnösök 1946-os tokiói perében. Jamamoto admirális ezt már nem érte meg, mert 1943. áprilisában Pápua-Új-Guinea felett lelőtték a gépét.

Pearl Harbor horderejére jellemző, hogy a japánok 353 harci gépet vetettek be, amelyeket többek között 35 tengeralattjáró, négy cirkáló és 11 romboló támogatott. Az amerikaiaknak az volt a szerencséje, hogy a Csendes-óceáni flotta három nagy repülőgép-hordozója a kikötőtől távol, a nyílt tengeren tartott hadgyakorlatot, így megmenekültek. A japánok mindössze 29 repülőgépet, 5 törpe tengeralattjárót és 129 katonát vesztettek.

A II.világháborút követően sokan keresték a választ arra, hogy miként lephették meg ennyire a Csendes-óceáni flottát. Akárcsak 9/11 kapcsán, itt is felmerült a titkosszolgálat és nem utolsósorban a politikusok felelőssége.

Már 1944 szeptemberében megjelent az Egyesült Államokban egy pamflet, amelyben neves újságírók, történészek, valamint egy nyugalmazott ellentengernagy, Robert Alfred Theobald is annak a véleményüknek adtak hangot, hogy valójában az elnöktől a katonai vezetőkig mindenki tudta még a várható japán támadás időpontját is, de éppen ezt akarták, hogy meglegyen a háborúba lépés indoka.

Az egyik magyarázat az volt, hogy Roosevelt több haditengerészeti parancsnok is figyelmeztette a flotta áttelepítésekor, hogy Pearl Harbor nehezen védhető, de az elnök nem hallgatott rájuk. Mindez azonban az elmúlt 80 évben megmaradt az összeesküvés-elméletek szintjén.

Pearl Harbor gyakran adott témát a mozinak is. Már a háború idején több amerikai propagandafilmnek volt a kiindulópontja, sőt, még egy hazafias musical is készült This Is The Army címmel, amelyet Kertész Mihály rendezett, szereplői között pedig ott találjuk a későbbi elnök Ronald Reagant. Az egyik legemlékezetesebb azonban a James Jones-regényből készült Most és mindörökké (1953), Fred Zinneman rendezésében, amely 8 Oscar-díjat kapott, három főszereplőjét pedig Burt Lancaster, Frank Sinatra és Montgomery Clift alakították. 1979-ben nagy port pert fel Steven Spielberg Meztelenek és bolondok (eredetileg csak 1941) című filmje, amelyben többek között a Blues Brothers-kettős, John Belushi és Dan Aycroyd, valamint a Hair Bergere, Treat Williams parádézott. 1980-ban készült Don Taylor sci-fije, a Végső visszaszámlálás, amelyben egy időviharba került hadihajónak lehetősége nyílik a katasztrófa megakadályozására, de a kapitány (Kirk Douglas) végül nem vállalja annak az ódiumát, hogy hajója és emberei élete árán beavatkozzon a történelembe. 2001-ben Michael Bay készítette el a Pearl Harbor című három órás szuperfilmet, amelynek légicsata-jelenetei valóban kielégítettek minden 21. századi vizuális igényt, de az egészen végighúzódik egy Titanic-szerű giccses szerelmi történet, ami szinte nézhetetlenné teszi a filmet. A bemutatóra 2001. május 25-én, alig néhány hónappal a World Trade Center elleni terrortámadás előtt.

Mindmáig a leghitelesebb mozi Pearl Harborról az 1970-ben készült Tora! Tora! Tora! volt, amelyet közösen rendezett az amerikai Richard Fleischer és a japán Maszudi Tosio. Ebben már-már dokumentarista pontossággal rekonstruálják az eseményeket, a katonai-diplomáciai hátteret és az emberi érzelmeknek csak annyit teret adnak, amennyi egy játékfilmben feltétlenül kell.

E filmben elhangzik az a mondat, amelyet Jamamoto admirálisnak tulajdonítottak Pearl Harbor után: „Attól tartok, hogy nem értünk el mást, minthogy felébresztettünk egy alvó óriást”. Akár mondta a tengernagy, akár nem, e kijelentést a történelem igazolta.

Roosevelt elnök Pearl Harbor másnapján megkapta a kongresszusi felhatalmazást a Japán elleni hadüzenetre, majd december 11-én kölcsönös hadüzenetváltásra került sor az Egyesült Államok és Németország, valamint Olaszország között. Az amerikai légierő szinte hihetetlenül rövid idő alatt magához tért a sokkból, olyannyira, hogy 1942. április 18-án szintén meglepetésszerű légi támadást intéztek Tokió ellen, aminek inkább lélektani hatása volt jelentős. Ezt követően 1942. június 4. és 7. között a Csendes-óceáni Midway-korallszigetek mellett tönkreverték a japán hadiflottát. Bár az amerikaiak az európai hadszintéren csak 1943 júliusában a szicíliai szövetséges partraszállással jelentek meg, a Csendes-óceáni térségben nagy mértékben hozzájárultak az erőviszonyok kiegyenlítéséhez, amelyet végül 1944. június 6-án a „második front” normandiai megnyitása billentett át véglegesen az antifasiszta koalíció javára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


MÚLT
A Rovatból
Kétezer letérdeltetett magyar foglyot kaszaboltak le a törökök Mohácsnál – régészek derítettek fényt a mészárlásra
A sebekből ítélve a törökök éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal végeztek a magyar katonákkal. Igazi mészárlásról árulkodnak a leletek.


A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolni látszik azt a feltevést, hogy az eddig megtalált öt tömegsírban a törökök által kivégzett magyar és közép-európai hadifoglyok nyugszanak. A régészeti-antropológiai feltárás tapasztalatai arra mutatnak, hogy

a mintegy 2000 letérdeltetett foglyot szablyával kaszabolták le, majd rendezetlen tömegsírokban hantolták el őket

írja közleményében a Szegedi Tudományegyetem.

A IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Dr. Pálfi György, a Szegedi Tudományegyetem TTIK Biológiai Intézet Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival. Az SZTE „Mohács 500” kutatócsoportja a 2020 és 2022 között feltárt III. tömegsír csontmaradványainak anatómiai illesztését és antropológiai vizsgálatát az egyetem Lövölde utcai helyszínén folytatja. A tömegsír régészeti feltárását a pécsi Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, Neményi Réka vezeti.

A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. A feltárás jelenleg is zajlik, sokfelé egy-egy koponyán, csontvázon már számozott címke látható, valamint speciális kódok segítenek a maradványok későbbi összeillesztésben. A levágott fejekkel a legnehezebb a munka; a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is sok különálló koponya van. Pálfi György a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy

a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek.

A történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs.

„Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére. A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – mondta az SZTE antropológusa.

A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az egyén gyors elpusztítására irányultak. Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra.

A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető (JPM) szerint is elképzelhető, hogy a látvány kegyetlen pompája megrészegítette a török kivégzőket. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, Pálfi György szerint a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret.

Kétezer emberből többezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Pálfi György szerint az első halmokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Az antropológus hozzátette, hogy ezt igazolni nem lehet, csak elképzelni. Van kutató, aki éppen fordítva látja maga előtt: a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani.

Pálfi György azt is elmondta,

az 500 éves évfordulóra tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi személy esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák.

A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
MÚLT
A Rovatból
Azt szimulálták, hogyan nézett ki az egyik legkeményebb kivégzés az ókori Görögországban
A Brazen Bull-t nem megrendelésre készítették el, hanem egy athéni férfi saját önszántából tett kísérletet a kínzóeszköz létrehozására, amit később egy zsarnoknak ajándékozott oda.
Karkó Ádám - szmo.hu
2024. augusztus 09.



A Brazen Bull egy hírhedt kínzóeszköz volt, amelyet a Kr.e. 6. században talált fel egy athéni férfi, Perilaus – írja a LadBible.

Ez az eszköz egy nagy, bronzból készült üreges bika alakú szobor volt, aminek lényege abban állt, hogy az áldozatokat élve megsüssék, kegyetlen és fájdalmas halált okozva nekik.

Az áldozatot a bika belsejébe zárták egy csapóajtón keresztül, majd tüzet gyújtottak a szobor alatt. A bika alakú szobor felmelegedett, és az áldozat lassan megfőtt benne.

A találmány különös kegyetlensége abban rejlett, hogy Perilaus csöveket épített be a szoborba, amelyek az áldozat sikolyait állathangokká torzították, így a kívülállók számára az áldozat fájdalmának hangjai egy bika bömbölésére hasonlítottak. Perilaus nem kapott megbízást erre a kegyetlen eszközre, hanem saját kezdeményezésből készítette el, majd elvitte Phalarisnak, Akragas szicíliai zsarnokának, remélve, hogy az érdeklődni fog iránta.

Phalaris, aki híres volt kegyetlenségéről, és akiről egyes történelmi feljegyzések szerint azt állították, hogy kannibál volt, valóban érdeklődést mutatott a Brazen Bull iránt.

A zsarnok úgy döntött, hogy teszteli a szerkezetet, és Perilaust, a feltalálót helyezte el elsőként a bika belsejében. Tüzet gyújtottak a szobor alatt, és Perilaus hamarosan megtapasztalta saját találmányának borzalmait.

Phalaris azonban mielőtt Perilaus meghalt volna, kivette őt a bikából, hogy megkímélje az életét, de csak azért, hogy később más módon végezzék ki: Perilaust végül ledobták egy dombról.

Phalaris élvezettel használta új kínzóeszközét, és a Brazen Bullban történő kivégzések szórakoztatták őt. Azt mondják, hogy különösen élvezte, ahogy a bika szobra ringott, miközben az áldozat élve sült meg benne.

Phalaris uralma azonban nem tartott örökké. Amikor 554-ben megbuktatták, az új uralkodók úgy döntöttek, hogy Phalarisnak is meg kell tapasztalnia saját kegyetlenségének eszközét. A zsarnokot a Brazen Bullba zárták, és ő is ugyanazt a borzalmas sorsot szenvedte el, mint korábbi áldozatai.

A szimulációról készült rövid videót ITT lehet megtekinteni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
„Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan!” - Hazai szex-mérföldkövek a rendszerváltás után
Felelevenítjük az első magyar szexshopot, pornófilmet, swinger klubot, erotikus újságot és expót, valamint a szexuális oktatási reformokat.


Az első magyar szexshop

A rendszerváltás egyik legizgalmasabb hozománya az volt, amikor megnyílt az első magyar szexshop 1989-ben Budapesten, a Múzeum körúton. Az üzlet hamar népszerűvé vált azok körében, akik mindaddig csak külföldön találkozhattak efféle üzlettel. A Dunántúli Napló így számolt be a hasábjain erről a tabudöngető mérföldkőről: „…Videokazettáktól kezdve a műizéig mindent lehet kapni. Méghozzá legálisan! Illetve eddig ezt hihettük, hiszen a központi napilapok nagy ovációval számoltak be a bolt megnyitásáról. Most azonban, az Esti Hírlap információja szerint kiderült, hogy szó sincs engedélyekről. Az újság egyik munkatársa felhívta a Művelődési Minisztériumot, s azt az információt kapta, hogy a boltnak nincs joga olyan malacságok árusítására, amelyek a polcokon megtalálhatók. Az ügyet kivizsgálják, de a boltot egyelőre nem zárják be.

Azonban olyannyira nem sikerült bezáratni a helyet, hogy az ország egyik legnagyobb forgalmú szexshopjaként a mai napig működik.

Az első magyar pornófilm

Az első magyar profi felnőttfilm a Kovi-féle Pornósztár volt őnagysága volt, amit 1989-ben forgattak Leiter Laura főszereplésével. Ő volt a sztárja az 1994-es Hótehénke című filmnek is, szintén Kovi rendezésében, de utána a lány eltűnt a szakmából.

A Pornósztár volt őnagysága inkább volt erotikus film, mint pornó, hiszen az akkoriban világhírű, érzéki Emmanuelle-filmek mintájára készült. Olyan tipikus kliséket vonultatott fel az alkotás, mint a főnök-titkárnő, rendező-színész és fotós-modell szituációk.

Az első magyar swingerklub

A swinger életforma az ezredforduló környékén vált ismertté Magyarországon: az első magyar swingerklub 2002-ben nyitotta meg kapuit Budapest XVI. kerületében. Ennek jelenleg egy kőbányai swingerklub a fő konkurense, de még jópár hasonló hely nyílt időközben az országban. A swinger-műfaj hazai előfutára és egyben bevezetője Elizabeth King (született Király Tünde) pornószínésznő volt, aki nem csupán ezzel írt történelmet, hanem hogy elsőként teljesítette rajongói kívánságait az interneten, webkamerán keresztül.

A rendszerváltás pornográf újságjai

A már akkoriban is széles lapkínálatban csak kettő folyóirat bővelkedett a fotók mellett irodalmi élményekkel is. Az egyik az 1988-as alapítású Erato volt – az első hivatalosan engedélyezett erotikus magazinok egyike volt Magyarországon –, a másik pedig az egy évvel később indult Apolló, de mindkettő 1991-ig húzta. A Szexepír 1990-től hat szám erejéig borzolta a kedélyeket, méghozzá a szokatlan férfiaktjaival. Létezett egy irodalmi lap is, a Kamaszságok, de azt két szám után elkaszálták. Különféle szexlapok (pl. a Rajzszegx, Playsir, Play Eros) is közöltek folytatásos regényeket, elbeszéléseket. Az Aréna magazin 1989-ben egy független dunántúli képes hetilap nyári különkiadásának indult pikáns rejtvényújságként, fotókkal és novellákkal bővítve, és körülbelül 3 év alatt 19 számot élt meg.

Az erotika expók világa

Az 1997-ben szervezett, budapesti Erotika Kiállítás volt az első ilyen jellegű rendezvény hazánkban. A szervező Strausz Ildikó nevéhez többek között kertészeti és szerszámkészítési szakvásárok is kötődnek, és Bécsben ihletődött meg, hogy itthon is lenne igény erotikus szakkiállításra. Az első években még alig voltak látogatók, aztán úgy beindult a biznisz, hogy 2000-re már a plafonon is lógtak, ezért az Építők Sportcsarnokából a több tízezres látógatószámra dagadó rendezvényt áttették a nagyobb Lurdy Házba. 2005-től pedig elindult az Erotika Parádé és az Erotika Expo is Tomor András szervezésében, aki a rendszerváltás után pornófilmeket is gyártott Tom-Média nevű cégével.

A magyar szexuális oktatás reformja

A WHO 2010-ben kiadott „Az európai szexuális nevelés irányelvei” című ajánlása részletesen, korosztályokra lebontva taglalja a megfelelő ismereteket. Ezt az oktatási programot a magyar iskolákban is bevezették, megcélozva a fiatalok szexuális egészségének javítását és a felelős szexuális viselkedés népszerűsítését. A modernizált irányelvek a holisztikus szexuális nevelésre buzdítanak az olyan negatív megközelítéssel szemben, mint a nem kívánt terhességek és a nemi úton terjedő betegségek. A holisztikus megközelítés elősegíti, hogy a fiatalok képesebbé váljanak nemiségük és partnerkapcsolataik kielégítőbb és felelősebb alakítására, amely készségek a lehetséges veszélyek megelőzésében is lényegesek.

Források: 1,2,3,4,5,6,7


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

MÚLT
A Rovatból
Az első orgazmus a vásznon és a bluetooth feltalálása – a magyar származású színésznő tudósként is brillírozott
Méghogy nem lehet egy nő egyszerre gyönyörű és okos: Hedy Lamarr dívaként és matematikusként is elismerésre méltó újításokat vezetett be.


Bármelyik lány lehet elbűvölő. Csak annyi kell, hogy nyugodtan állj, és nézz bután” – mondta ezt Hedy Lamarr (1914-2000), korának egyik legszebb nője, aki imádta palira venni a férfiakat, miközben jóval többet tudott náluk. Annyi találmánya volt, és olyannyira hozzájárult a haditechnológia fejlődéséhez, hogy születésnapját nyilvánították az Európai Feltalálók Napjának. Bécs városa 2018 óta adja át a Hedy Lamarr-díjat, amely kizárólag olyan nőket illet, akik digitális területen alkottak maradandót.

Egy különös karrier

Na de ki volt ez a csodaszép lány, és hogyan érte el ekkora sikereket?

Hedy, azaz eredeti nevén Hedwig Kiesler egy bécsi bankár és egy magyar zongorista jómódú lányaként már kiskorában négy nyelven beszélt, illetve tánc- és zongoraleckéket vett, majd 16 évesen Bécs leghíresebb színiiskolájának lett a növendéke.

19 évesen beleugrott első házasságába egy fegyvergyárossal, és az ifjú ara annyira érdeklődött a fegyverek iránt, hogy férje örömmel megmutatta neki a tervezési folyamatokat. A lány komoly ismereteket szerzett a fegyverekről, a torpedókról és irányítástechnikáról. Házassága féltékenység miatt ért véget, úgyhogy Hedy inkább Hollywoodig menekült, ahol rögtön befutott. Mivel korábban Bécsben szerepet kapott az Extase című hangosfilmben (1933), ahol áramvonalasan nőies teste kétszer is látható volt meztelenül – a világon először –, nem váratta sokáig az első filmszerep a Metro-Goldwyn-Mayernél. Az ottani stúdiófőnök javasolta neki a névváltoztatást.

Az igéző szépségű nő megjelenésével egycsapásra átformálta a frizuradivatot az 1938-as Algier című filmben: ezt követően váltottak a színésznők a középen elválasztott, barna hajra az addigi szőke helyett. Hedy hozta divatba továbbá a különféle fejfedőket, például sálakat és turbánokat is. A termékeny színésznő összesen 31 filmben játszott 1930 és 1958 között, és ő demonstrálta először a filmvásznon a női orgazmust is. Ám nem tudott kitörni sohasem a szépasszonyi klisékből, szerepeit nem színészi tehetségéért dicsérték.

Egy zongorista és egy színésznő forradalmasítják a technológiát

A második világháború idején Hedy az első férjétől elcsent katonai tervrajzokkal állított be egy amerikai katonai fejlesztő laboratóriumba, felajánlva szakmai szolgálatait. A nő ugyanis hallotta a hírekből, hogy a pontatlan célzás miatt a szövetségesek túl sok torpedót pazarolnak el a tengereken. Fantasztikus találmányát – amely a bluetooth őseként ezt a problémát is megoldotta – nem csak az addigi ismereteinek, hanem a véletlennek is köszönhette. Ugyanis szomszédjával, George Antheil avantgárd zongorista-zeneszerzővel torpedó rádió-távvezérlésére szolgáló adóberendezést hoztak létre, azaz a frekvenciaugrásos adásmódot, miközben csupán egy mechanikus (lyukszalagos) zongorára írt művet akartak szinkronizálni.

Mivel a zongorán 88 billentyű van, a torpedóvezérlő találmány megvalósításában is 88 frekvenciát használtak.

Ők akkor még nem tudták, hogy a wifi, a mobil és bluetooth technológiák feltalálói lettek – ráadásul kettejük közt úgy indult az ominózus beszélgetés, hogy Hedy arról faggatta a zongoristát, nem kéne-e nagyobbra csináltatnia a melleit, és ebből kanyarodtak a szövetségesek háborús erőfeszítéseinek támogatásáig. Éles váltás, az biztos.

A találmány részletei és szabadalmaztatása

A kidolgozott találmányt titkos kommunikációs eszközként (Secret Communication System) nyújtották be az Országos Feltalálói Tanácshoz 1940-ben, ahol a szervezet elnöke, a General Motors kutatási igazgatója vetette fel a szabadalmaztatás ötletét. Két évvel később be is jegyezték a rendszert, amelynek lényege, hogy a torpedókat irányító rádiócsatornát védi a felderítés és a zavarás ellen, ezzel megnövelve a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűségét. A találmányt felajánlották a haditengerészetnek, de az eljárást csak 1957-ben, a szabadalmi oltalom lejárta után két évvel vette elő egy cég, és 1962-ben, a Kuba elleni tengeri blokád idején alkalmazták először a blokádban résztvevő hajókon. A haditengerészet csak 1985-ben tette hozzáférhetővé a civilek számára az egyidejű frekvenciaváltást.

Antheil már 1959-ben meghalt, de Hedy 2000-ig élt, folytatva a fejlesztéseket hollywoodi laboratóriumában, folyamatosan ingázva a tudomány, a film és a szépségipar között. Találmányáért 1997-ben megkapta az Electronic Frontier Foundation, a technika úttörőjének járó kitüntetést, és még ebben az évben első női kitüntetettje lett a „feltalálói Oscar-díjnak” is. A bluetooth technológiája végül az 1990-es években forrt ki, lehetővé téve a különböző eszközök közötti adatátvitelt rövid távolságon belül.

Magánéleti kudarcok

Igaz, hogy Hedy szeretett technikai problémákon elmélkedni, de férjhez menni is imádott, hatszor sikerült is neki. Ezzel kapcsolatosan is akadt egy híres idézete:

„Talán az volt a problémám a házasságban - és ez sok nő problémája -, hogy egyszerre akartam intimitást és függetlenséget. Nehéz ezek közt egyensúlyozni… Abba kell hagynom, hogy olyan férfiakhoz menjek feleségül, akik alacsonyabb rendűnek érzik magukat nálam.”

Lamarr időskorát ráadásul olyan botrányok övezték, mint egy áruházi lopás, amely közben lebukott, valamint egy hosszú pereskedés egy számítástechnikai céggel, miután ők a megkérdezése nélkül felhasználták Lamarr egyik retusált fényképét egy szoftver csomagolásán.

Bár szülővárosát, Bécset tekintette igazi otthonának, Floridában halt meg dúsgazdagon. Végakarata szerint hamvai egy részét a bécsi erdőben szórták szét, és a bécsi központi temetőben díszsírhelyet kapott.

Hat házasság, 31 filmszerep és számtalan találmány: Hedy Lamarr, a fiatal tudósnők meseszép példaképének izgalmas életútja szerintem szintén filmre kívánkozik.

Források: 1,2,3,4


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk