A 20. század a szerelem évszázada volt Magyarországon
Az angolszász országokban Szent Bálint napján, vagyis február 14-én tartott Valentine's Day ünnepe a 20. század végétől világszerte elterjedt a "szerelmesek ünnepeként". Az angolszász szokás Magyarországon az angol elnevezés magyarosított formájú átvételével, mint Valentin-nap vált ismertté és népszerűvé a '90-es évektől.
A Valentin-nap vallási eredete mára világszerte, így Magyarországon is elhomályosult, pedig egészen az ókorig visszanyúlik.
Ezen a napon a szerelmesek megajándékozzák egymást, vagy szerelmes üzenettel kedveskednek a másiknak.
És ezen a napon minden évben három táborra szakad Magyarország:
• vannak, akik megőrülnek ettől az ünneptől, és nem tudják elfogadni a létjogosultságát,
• vannak, akik megtartják a szerelmükkel, és nem értik, mások miért nem fogadják el,
• és vannak, akik az előző két tábort megpróbálják megszelídíteni, és megteremteni a békét közöttük.
Valójában mindenkinek a saját döntése, hogy hogyan viszonyul a Valentin-naphoz. Egy dolog azonban biztos, a szerelmet és a szeretetet ünnepelni szép dolog, és kell is. Az már egy másik kérdés, hogy jobb lenne minden nap a szerelmet éltetni - és nem csak egy bizonyos napon.
A szerelem ott van a mindennapjainkban, csak nem feltétlenül vesszük észre. Igen, mindig. Még akkor is, ha éppen nem járunk senkivel, hiszen ha nem közvetlenül velünk történik, akkor is a részesei vagyunk.
Gondolj csak arra, hogy amikor sétálsz az utcán, az előtted haladó pár fogja egymás kezét. Vagy amikor felszállsz a villamosra, és észreveszed, hogy egy fiú és egy lány hevesen szemez egymással a túlsó ajtónál. A szemérmesen váltott pusziktól elkezdve, a forró öleléseken át sok mindent láthatsz nap mint nap.
De ez nem csak most van így. Őseink is éltek szerelmi életet, és ugyanúgy az elmúlt század mindennapjaiban is ott volt szerelem. Lehetett akár háború is.
Ez a fotó például 1917-ben készült, az első világháború alatt.
Megindító látni, ahogyan a romokon ülve udvarol az egyenruhás férfi szíve hölgyének.
Sokszor mondjuk, hogy ha valaki szerelmes, megszűnik körülötte a világ, és az sem érdekli, hogy nézi-e bárki, azt csinálja, amit csak szeretne. Tökéletes példa erre ez az 1933-as fotó a Fortepan gyűjteményéből.
Egy szerelmespár magáról megfeledkezve a park közepén táncol.
A közösségi oldalakat böngészve nehéz nem beleakadni olyan fényképbe, amelyen szerelmesek éppen csókolóznak. Foghatjuk a fejünket, hogy "jaj, ezt most miért kell?", de jó, ha tudjuk, hogy már az 1900-as években is készültek fotók csókot váltó párokról.
Egészen hihetetlen, de ezen a fényképen még a zárt szemek is árasztják a szeretetet. Ember legyen a talpán, aki ettől nem érzékenyül el.
Erről a képről pedig egyértelműen Rúzsa Magdi: Szerelem című száma jut eszünkbe. Nem magyarázzuk, inkább betesszük a klipet a fotó alá.
Ez a fotó pedig egy másik példa, arra, hogy a szerelmes embert semmi nem érdekli. 1983-ban, Miskolcon, egészen pontosan a Népkerti pályán, a Jubileumi Rockfesztiválon nem minden a zúzásról szólt. Voltak, akik a földön fekve, a porral sem törődve bújtak össze.
Ma már ez valószínűleg senkinek sem ismeretlen helyzet, a nyári zenei fesztiválokon lépten-nyomon találkozunk a földön hempergő, egymás karjaiba omló szerelmespárokkal.
Forrás: Fortepan
Ha tetszett az összeállítás, oszd meg barátaiddal!
