KULT

A 11 legjobb magyar történelmi film

Összeállításunkban olyan klasszikus magyar filmek kaptak helyet, mint például A tanú, vagy az Isten hozta őrnagy úr!


Az alábbi lista a teljesség igénye nélkül sorolja fel a régi idők eseményeit hol valós, hol képzelt tényekre és szereplőkre alapozva. De akár igaz a történet, akár nem, a régi idők bája a képernyő elé szögez bennünket.

Honfoglalás

A millecentenáriumra készült alkotás igen sok vita kereszttüzében állt. Koltay Gábor filmjét sokan vontatottnak, a kiforratlan tömegjelenetek és a korhűséget mellőző tárgyak ábrázolása miatt komolytalannak értékelték. A legtöbb emberben talán azóta is motoszkál a kérdés, hogy magyar alkotás révén, magyar szereplőgárdát felvonultató produkcióként miért volt szükség Franco Nero közreműködésére. A honfoglalás állomásait végigkísérő mű ugyan kevésbé lendületes, és látványban is lehetett volna gazdagabb, örök emléket állít őseinknek, akik elvezettek bennünket a Kárpát-medencébe. Az pedig majdnem biztos, hogy a Kell még egy szó… kezdetű dal szinte mindenkinek ismerősen cseng.

honfoglalas

Mit csinált felséged 3tól 5ig?

Az igazi sztárarzenált felsorakoztató, 1964-ben készült vígjáték Mátyás király udvarába kalauzol el minket, ahol azokba a történetekbe és jelenetekbe nyerhetünk bepillantást, amit minden bizonnyal készakarva hagytak ki a krónikákból. Mindez persze történelmileg nem bizonyított, nem is kell komolyan venni. Csak dőljünk hátra, és élvezzük olyan színészóriások játékát, mint Psota Irén, Darvas Iván, Pécsi Ildikó, Tordai Teri és Gobbi Hilda!

mitcsinal

Egri csillagok

Gárdonyi Géza regényét a hazaszeretet könyveként emlegetik. A belőle készült alkotás a korabeli magyar filmgyártás egyik legköltségesebb és leglátványosabb darabja. Egy olyan mű, amely a mai napig megállja a helyét mind látványban, mind minőségben. A forgatás érdekessége, hogy a jeleneteket a Pilisborosjenő határában erre a célra felépített egri vár másolatában vették fel, melynek falai – ugyan kicsit megkopva – a mai napig állnak és látogathatóak. A regény és a film kedvelőinek érdemes nyáron Eger felé venni az irányt, ugyanis az Agria Nyári Játékok keretein belül minden évben a vár falai között elevenednek meg a jelenetek.

egricsill

A hídember

A legnagyobb magyar, Széchenyi István életét ábrázoló alkotás a Habsburg Monarchiával szembeszálló arisztokrata életútját jeleníti meg. A rendkívül látványos jelmezekkel és díszlettel, remek színészekkel tarkított film érzékletesen adja vissza a gróf lelki vívódásait, a kor szellemét és a végtelen hazaszeretetet. A kritika Kossuth karakterét érte, akit a nézők szerint túl negatív szerepkörbe kényszerítettek bele.

hidember

Egy magyar nábob

A nagy mesélő, Jókai Mór regénye alapján készült mű szereplőit többek között olyan legendák testesítik meg, mint Latinovits Zoltán, Darvas Iván, Bessenyei Ferenc, Ruttka Éva és Tordai Teri. A romantika szálai a reformkorba vezetnek, ahol ármány és szerelem, becsület és vagyon a tét. Aki végignézi, nem lesz kérdéses, hogy megtekinti a Kárpáthy Zoltánt is, mely az Egy magyar nábob folytatása.

magyarnabob

A kőszívű ember fiai

A történelem kel életre akár a könyv sorait olvassuk, akár a filmet kísérjük figyelemmel. A szabadságharc mítosza ez, melyet a Baradlay család életén keresztül követhetünk nyomon. Kaland és izgalom, büntetés és bűnhődés, még a végén azon kapjuk magunkat, hogy együtt aggódunk a regény hőseivel, hőseiért. A bécsi forradalom dicső és tragikus pillanatai, az isaszegi diadal, Buda visszaszerzése, majd az elkerülhetetlen bukás színes, korhű bemutatása tette klasszikussá az alkotást.

koszivu

A tizedes meg a többiek

Ki ne hallotta volna a kultikussá vált mondatot: „Az oroszok már a spájzban vannak!”? A világháború sötét, szenvedésekkel teli éveit ábrázoló művek közül tűnt ki ez a vígjáték, mely senkit nem akart piedesztálra állítani, egyszerűen csak egy kis humort akart belecsempészni a tragikus események sorába. Nem háborús hősöket, hanem egyszerű, hétköznapi, csetlő-botló embereket mutat be, akikkel nem lehet nem nevetni. A sok szállóigévé vált mondat közül egyet mégis mellőznünk kell az első vetítés óta: az utolsó jelenetek egyikében, a fogságba esett többieket nyugtatva a tizedes megjegyzi: Sínen vagyunk! Fekete közlegény válaszát azonban – És mindjárt jön a vonat! – a későbbi változatokban elnémították, ám aki tud szájról olvasni, könnyedén kiveheti.

tizedesmega

Isten hozta őrnagy úr!

Remek történet, remek színészek. Örkény Tóték című kisregényéből készült film vér és fegyverek nélkül ábrázolja a háborús eseményeket, a kisemberek mindennapjait. Azokat a mindennapokat, melyek rendszere és élhető normája egyik napról a másikra a feje tetejére áll, ha meg kell felelnie a hatalom gyakran ésszerűtlen szabályrendszerének. Őrlődés ez a kiszolgáltatottság már-már elviselhetetlen fokáig, fanyar humorral fűszerezve. Pont „csak” annyira abszurd a helyzetek leírása, amennyire az akkori rendszer maga is abszurdnak tekinthető.

ornagyu

Szabadság, szerelem

Az ’56-os szabadságharc ötvenedik évfordulójára készült hollywoodi léptékű produkció szép párhuzamot von a medencében és az utcákon zajló harc között. Andy Vajna és Joe Eszterhas műve egy olyan látványos alkotás, mely nem mellőzi a romantikát, a könnyed, friss poénokat, ugyanakkor az akciót és persze a drámát sem. A mai napig sokan kapcsolatot éreznek az akkori eseményekkel, hiszen ha nem is ők maguk, de szüleik, nagyszüleik ott voltak a harcban, hogy az elnyomás ellen, a szabadságért küzdjenek.

szabiszeri

A tanú

Valódi legendának számít az 1969-es filmszatíra, mely hírnevét betiltásának ténye még inkább növelte. Első tíz évét egy dobozban töltötte, hisz túl korainak tartották még a Rákosi-rendszer ilyenfajta ábrázolását. Végül 1979-ben mutatták be, a mozik hónapokig játszották, és rövidesen kultuszfilm lett belőle. A citromból lett narancs kóstolásának jelenete és Pelikán mondata azóta is örökzöld: „Narancs. Ez az új magyar narancs. Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.”

tanu

Magyar vándor

A lista végére kerüljön egy könnyed, szórakoztató vígjáték, mely egészen a honfoglalástól kíséri végig a magyarok útját, jeles történelmi alakokat, eseményeket, találmányokat felsorakoztatva. Herendi Gábor rendezése üdítő poénokon keresztül teszi szerethetővé a szereplőket, hogy aztán szűk két óra múlva konstatáljuk: nagyon szép országban lakunk.

magyivagyi

Ti mivel bővítenétek a listát?

Nyomj egy lájkot, ha tetszett az összeállításunk!


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Legnépszerűbb

Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Meghalt Alain Delon
A francia színészlegenda 88 éves volt. 2019-es agyvérzése óta folyamatosan egészségügyi problémákkal küzdött.


Elhunyt Alain Delon francia színművész, írja a France24. A színész 88 éves volt.

2019-ben agyvérzést kapott, azóta mi is többször beszámoltunk egészségügyi problémáiról.

A színész „békésen halt meg Douchy-i otthonában, három gyermeke és családja által körülvéve” – írja az AFP Hírügynökség.

Alain Delon 1935. november 8-án született a Párizshoz közeli Sceaux-ban. Nehéz gyerekkora utána a francia haditengerészetnél szolgált. 1957-ben szerepelt először a filmvásznon, és előnyös külseje miatt szinte azonnal a rendezők kedvence lett. Pályafutása során összesen 107 filmben szerepelt, köztük olyan klasszikusokban, mint a Rocco és fivérei, a Napfogyatkozás, A fekete tulipán, A szamuráj vagy az Egy zsaru bőréért. 1998-ban a Két apának mennyi a fele? című alkotásban együtt szerepelt korának másik francia legendájával, a 2021-ben elhunyt Jean-Paul Belmondóval.

Élete nem volt botrányoktól mentes. Az 1960-as és 70-es években három testőre is rejtélyes módon halt meg: az esetekben máig nem tisztázott, hogy öngyilkosságok vagy gyilkosságok történtek, illetve ehhez mennyi köze lehetett magának Delonnak. A fegyverekkel nemrégiben is meggyűlt a baja: idén év elején mintegy hetvenkét lőfegyvert és több mint 3 ezer lőszert foglaltak le otthonában, amikre nem volt engedélye.

1984-ben az európai parlamenti választásokon nyíltan kiállt a francia szélsőjobboldali politikus, Jean-Marie Le Pen mellett, ami miatt sokan kritizálták, egy ideig tömegek bojkottálták a filmjeit is. 2013-ban ismét támogatásáról biztosította a Nemzeti Front radikális jobboldali pártot. Élete utolsó évtizedében számos alkalommal kritizálta a francia belpolitikát és a társadalmat.

Élete leghíresebb szerelme Romy Schneider volt, de gyakran reppentek fel pletykák állítólagos homoszexualitásával kapcsolatban. 2023 májusában meghalt a rá kísértetiesen hasonlító Ari Boulogne, aki Delon eltitkolt fiának vallotta magát, habár a színész sosem ismerte el az apaságot.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
KULT
A Rovatból
Pár óra alatt elkelt az összes jegy Azahriah koncertjére a Budapest Parkban
A három teltházas arénakoncert után ez nem túl nagy meglepetés. A jegyárakra viszont többen is panaszkodtak.


Azahriah szeptemberi koncertjére mindössze négy és fél óra alatt elfogyott az összes jegy a Budapest Parkban, írj a 24.hu.

Kedd délelőtt 10 órakor indult a jegyértékesítés Azahriah szeptember 5-i Budapest Parkos koncertjére, és alig négy és fél óra alatt az összes jegy elkelt.

A hatalmas érdeklődés miatt még délután is körülbelül nyolcezren várakoztak a virtuális sorban, hogy jegyhez jussanak, de délután kettő körül a Park honlapja már teltházas állapotot mutatott.

Sokan panaszkodtak a hosszú várakozási idő és a jegyárak miatt is.

A legolcsóbb, küzdőtéri jegyek 14 499 forintba kerültek, míg a drágább kategóriás belépők ára 22 990 forint volt.

A hatalmas érdeklődés nem volt meglepetés, hiszen Azahriah idén májusban három egymást követő napon is teltházas koncertet adott a Puskás Arénában.

Az eredetileg egyetlen koncertre hirdetett eseményre pillanatok alatt elfogytak a jegyek, ezért először még egy, majd

végül összesen három koncertet is tartott, amelyekre szintén gyorsan elfogytak a jegyek.

A Budapest Park telítettsége és a viszonylag közeli időpont miatt most nem valószínű, hogy hasonló ismétlésre kerülhet sor.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
„Igazi pesti csibész volt” – Demszky Gábor elárulta Garas Dezső titkát
Nosztalgikus bejegyzésben emlékezik az egykori főpolgármester Garasra. Hogyan kerül a kerékbilincs az asztalra?
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. augusztus 15.



Garas Dezső, a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színész, a Nemzet Színésze, és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, 2011. december 30-án, 77 éves korában hunyt el, hosszan tartó betegség után. Az ikonikus művész életútja és tehetsége előtt tisztelegve Demszky Gábor, Budapest egykori főpolgármestere, egy megható és humoros történetet osztott meg a közösségi oldalán, ami eddig nem került nyilvánosságra.

Demszky, aki húsz évig volt Budapest főpolgármestere, és 1998-ban díszpolgári címet adományozott Garas Dezsőnek, egy közös emlékét idézte fel a színészlegendával kapcsolatban. Egy régi fotó kíséretében elmesélte, hogyan játszotta ki Garas a parkolóőröket egy zseniális trükkel.

„Egyszer, valamikor 1998 körül, beállított Rajk Lacihoz, kezében egy kerékbilinccsel. ‘Tudod, ezt mindig felteszem a kocsira, amikor tilosban parkolok, a közterület-felügyelők így békén hagynak, mert azt gondolják, rólam már gondoskodott valamelyik haverjuk’” – írta bejegyzésében Demszky Gábor, hozzátéve: „Igazi pesti csibész volt és remek színész.”

Garas Dezső nemcsak a színpadon, de az életben is olyan karakter volt, akinek humora és leleményessége emlékezetes maradt mindazok számára, akik ismerték és szerették.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

KULT
A Rovatból
Brutális, látványos és izzasztóan izgalmas – Az Alien: Romulus a legjobb Alien-film 1997 óta
Ennyi arctámadót még biztosan nem láttunk! A Magyarországon forgatott újabb xenomorph-őrület a franchise legjobb darabjait idézi meg, és nem ismer kegyelmet.


Idén 45 éves az Alien-franchise, 1979 májusában mutatták be az USA-ban először A nyolcadik utas: a halált, azóta pedig sci-fi és a horror műfajainak leghíresebb keresztezéseként trónol a zsáner nagyjaiból álló lista csúcsán. Ridley Scott a mindössze második filmjével nagyon elkapott valamit anno, az idegentől való elemi rettegést (amely épp belőlünk, emberekből kel életre) hívta elő közönségéből, amely azóta is kíváncsian várja a filmtörténet talán legkultikusabb űrszörnyének újabb acsarkodásait.

Majd jöttek a folytatások… James Cameron az 1986-os A bolygó neve: Halállal mesterien ékelte a sci-fi és a horror közé az akciót is; véleményem szerint David Fincher sokak által lenézett (ő maga sem szereti) 1992-es A végső megoldás: halálja sem mondott csődöt, sőt; Jean-Pierre Jeunet 1997-es Feltámad a halálja pedig egészen abszurd irányba vitte a sztorit, és meglepően működött benne a humor is. Szóval odáig egészen pazar volt a franchise, ám a 20th Century Fox a kétezres években úgy döntött, összeereszti a xenomorph-okat a yautjákkal, avagy, ahogy a legtöbben ismerik: a Predatorokkal.

A 2004-es Alien vs. Predator: A Halál a Ragadozó ellen és még inkább annak 2007-es, egészen nézhetetlen folytatása sajnos eléggé leamortizálták kedvenc rémeink ázsióját.

Az eredeti alkotónak, Ridley Scottnak kellett tehát a kezébe vennie újra a gyeplőt (bár sokan Neill Blomkamp víziójának szavaztak volna bizalmat, aki figyelmen kívül hagyva a többi epizódot, direkt folytatást készített volna A bolygó neve: Halálhoz). Ő pedig megpróbált valami újat és teljesen mást kihozni az egészből. A Prometheus (2012) így egy filozofálgató eredetsztori lett, amit sokak gyomra nem vett be, és xenomorph-ot sem lehetett benne látni, mégis üdítő volt egy másik, jóval összetettebb szegmensből szemlélni ezt a világot. A 2017-es Alien: Covenantra azonban sajnos elfogyott az ötlettár, s így egy nem túl kreatív, többnyire lehangoló, kiszámítható, és csupán egyetlen ütős akciójelenetet (a fináléban) tartalmazó méretes csalódás lett az eredmény.

Innen kellett tehát újra felvenni a fonalat, Scott pedig ezúttal átpasszolta a direktori stafétát, méghozzá a Gonosz halott-remake (2013), a Vaksötét (2016) és az Ami nem öl meg (2018) író-rendezőjének, az uruguayi Fede Alvareznek, aki próbált elszakadni a Prometheus és a Covenant frissebb örökségétől, s inkább A nyolcadik utas: a halál és A bolygó neve: Halál atmoszféráját igyekezett rekonstruálni.

Sőt, ha jobban belegondolunk, az Alien: Romulusban egyfajta all star/best of Alien pörög, hiszen majd’ minden korábbi epizódból kapunk valami megidézést a sztori egyes elemeiben.

Az első két filmre szóló párhuzam azonban adott, hiszen ezúttal is egy izolált létesítményben vagyunk (egy űrállomáson), és mindössze hat szereplőnk van, akik szűk folyosókon rohangálnak. Ám nekik nem csupán egyetlen szörnnyel kell szembenézniük, facehuggerek és xenomorph-ok egész garmadája les rájuk (sőt, még valami más is…). A sztori időben is az első két film között játszódik, amikor is a Weyland-Yutani cég egyik sötét és barátságtalan bányászkolóniájából próbálna elmenekülni öt fiatal, valamint az egyikük, Rain (Cailee Spaeny) Andy nevű androidja (David Jonsson). Ehhez pedig azt fundálják ki, hogy megpróbálják a vállalat egy a bolygó felett sodrodó elhagyatott űrhajójából elcsenni a kriokapszulákat, amelyekben játszva átszundiznák azt a kilenc évet, amely célállomásuk, egy idilli bolygó eléréséhez szükséges. Az űrhajóról azonban kiderül, hogy egy űrállomás, ahol a cég emberei furcsa kísérleteket végeztek egy idegen életformán, amely természetesen az újabb emberi behatásnak köszönhetően ismét elaszabadul…

Szóval ezúttal is egy túlélősztorit kapunk, amelyben jóval kevesebb a filozofálgatás, ami pedig van, az maximum megint a szintetikus léthez kapcsolódik, ezúttal Andy révén, akivel Rain testvéri kapcsolatot épített ki, ám egy új program megváltoztatja a személyiségét.

Persze nem is ez a lényeg, Fede Alvarez inkább az alapvető ösztöneinket szerette volna stimulálni, így az akciókra, a látványra, a vérengzésre és leginkább a feszültségre helyezte a hangsúlyt.

Épp ezért az Alien: Romulus megállás nélkül pörög, újabb és újabb kilátástalan szitukba kergetve az egyre fogyatkozó szereplőket, akik egyébként nem sok meglepetéssel kecsegetetnek, gyorsan be lehet őket kategorizálni. Van itt szimpatikus főhősnő (a Tűzgyűrű: Lázadásból, az Easttowni rejtélyekből, a Priscillából és a Polgárháborúból ismert Cailee Spaeny pedig már van annyira rutinos, hogy simán elviszi a hátán a filmet, vagyis méltó utódja Sigourney Weavernek, akit nem egy jelenetben idéz meg természetesen), kiismerhetetlen android, szimpatikus jóképű alfahím (Archie Renaux), nem túl szimpatikus, nagypofájú, lázadó srác (Spike Fearn), egy fiús, kemény és laza pilótalány (Aileen Wu), valamint egy kedves és terhes naiva (Isabela Merced). Közülük Spaeny mellett természetesen a leghálásabb szerepet, vagyis a kissé értelmi fogyatékosra hangszerelt android Andyt alakító David Jonsson (Ipar, Rye Lane) tud igazán csillogni, a többieket Alvarez és írótársa, Rodo Sayagues már nem igazán kényeztették el emlékezetes karakterekkel.

A nézőket azonban kifejezetten elkényeztették a látványvilággal, ami több mint kézzelfogható. A tavaly tavasszal teljes egészében a budapesti Origo Filmstúdióban rögzített Alien: Romulusban ugyanis csodás díszletek és szemet gyönyörködtető praktikus effektek közepette zajlanak az öldöklések és a menekülések, a magyar szakemberek pedig az Oscar-díjas berendező, Sipos Zsuzsanna (Szárnyas fejvadász 2049, Dűne, Borderlands) vezetésével ismét fantasztikus munkát végeztek: a Romulus és Remus űrállomás valósággal életre kel, nekünk magyaroknak pedig csodás összemosolygás-indok, hogy az alkotók még az egyik mozgólépcsős metrólejáratot is felhasználták helyszínként egy pillanatra.

Az Alien: Romulus azonban nem mentes a hibáktól sem. Már az alapsztori is felvet néhány figyelmen kívül hagyott kérdést (pl. a cég miért hagyja, hogy egy ilyen fontos objektum elhagyatottan keringjen egy köpésre az egyik telepüktől?), a „best of”-jelleg miatt sok mindent újra átélhetünk, de igazán eredeti dolgot nem láthatunk, a legerősebb fan service-pillanatot feleslegesen túlhúzzák, a végső nagy extremitást pedig más formában, de végül is már láttuk korábban.

Szerencsére ezek megbocsátható bűnök, mivel Fede Alvarez nem akar túl sokat markolni, így amit vállal, azt tisztességgel véghez is viszi.

Egy feszültségtől csatakos, jó ötletekkel is megpakolt (a facehuggerek melletti osonás és az antigravitációs sav pl. csillagos ötöst érdemelnek), kiváló atmoszférával rendelkező, látványos akció-horrort tett le az asztalra, amely ugyan nem ér az idoljai (vagyis az első és második rész) nyomába, Ridley Scott újabb darabjait azonban így is leiskolázza. Érdemes lesz tehát újra némán sikítani az űrben.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk